Vonzódás

53.

Nagyon óvatosan húztam fel a harisnyámat .Hiába volt üveg szálas , féltem ,hogy pont most adja meg magát . Felvettem a ruhám , majd pont kapóra jött ,hogy Mary az emeleten törölte a port ,mert megtudtam kérni ,hogy húzza fel a cipzárt .
Az emeletről mentem le, de nem találtam Damiant.
-Édes.-kiabáltam .
-Konyha angyalka .-kiabált vissza egy távoli hang . A konyha felé tipegtem , majd megálltam előttük . A férjem az öltönyét igazgatta , a sofőrje pedig ült vele szemben a pultnál, s valamiről beszélgettek.
-Én készen vagyok.-mosolyodtam el
, majd a fülem mögé dugtam a kivasalt hajamból egy kisadagot . Mind a ketten rám emelték a tekintetüket . Phil köhögni kezdett ,mert félre nyelt a férjem pedig megfagyottan tátott szájjal ált és engem nézett . Elmosolyodtam . Jól esett a kettőjük reakciója . Csörögni kezdett a telefonom, ezért megfordultam , s elindultam a táskámért.
-Hé!Akarod a munkád?-korholta a hátam mögött a sofőrt .
-Igen.Elnézést uram.-sajnálkozott .
-Induljunk szerelmem.-kiabáltam nekik oda,majd felvettem az anyósomat. Megbeszéltük ,hogy melyik asztalnál várnak minket ,majd letettük . Damian a derekam köré fonta a kezeimet , majd besétáltunk a liftbe . Damian bele csókolt a hajamba ,s hirtelen dörmögni kezdett .
-Új parfüm?
-Igen,miért nem tetszik?-kaptam rá meglepődve a tekintetem.
-De,sőt..-húzott magához.
-Akkor jó ,mert ez a kedvencem , de már régóta nem kaptam sehol.-néztem bele a szemébe . Közelebb hajolt, s bele szagolt a hajamba .Megköszörülte a torkát ,majd a keze végig siklott az enyémen és össze fonta az újainkat. Felnéztem rá , majd kiléptünk a liftből . A sofőr kinyitotta nekünk a limuzin ajtót . Beültünk ,majd Phil felhúzta a fekete kisablakot .
-Mire kell ,hogy számítsak?
-Újság írok lesznek mindenhol , lesz ott egy két olyan ember aki nem örül a cég fejlődésének ,szóval kérlek vigyázz kivel mit beszélsz .
Damianra kaptam a szemem, s nem értettem miért mondja ezt . Sóhajtottam , s kifele kezdtem el bámulni az ablakon.
-Jók vagyunk?
-Miért ne lennénk?
-A tegnapi estére gondolod .
-Igen ,ne aggódj mindenki azt fogja látni ,hogy mennyire szerelmes vagyok .
-Mia...-kezdett volna bele .
-Mi az Damian ? Nem ezt akarod ?-csattantam fel.
-De ..-nyelt egyet.-...és mi van a válással ?
-Tartom magam a szerződéshez megnyugodhatsz. -motyogtam .
Felidegesített ,hogy megint csak ez érdekelte , azt hittem kettőnkre gondol ,de nem .

A kocsiból kiszállva vakuk fénye villogott körülöttünk ,majd Damian megállt az egyik riporternél , s válaszolt egy két kérdésére . Sima céges kérdéseket tett fel , ám mikor már indultunk volna feltett egy egész érdekes kérdést .
-Kisasszony önt nem zavarja ,hogy a férje együtt dolgozik az egykori szerelmével ?
Elmosolyodtam és lazán válaszoltam .
-Miért zavarna? Megbízom a férjemben és nincs miért aggódnom ,hiszem velem kel és velem fekszik.
-Nem aggódik a férje múltja végett?-hadarta el az új kérdést.
-Elmondta a válasz. Múlt.
-Ennyi volt. - tolt el a testével Damian.
Egy darabig mögöttem, majd szorosan össze fonta az ujjaink és úgy sétáltunk fel a lépcsőn. Felemelte a szájához a kezem és megpuszilta.
-Annyira bírom, hogy ilyen jól reagálsz rájuk.
-Megpróbálok semlegesen és nem bele köthető módon válaszolni ahogy tanácsoltad. - mosolyogtam felé. A ruhatárban letettük a kabátunk, majd besétáltunk a hatalmas bál terembe. Több emberrel is beszélgettünk, majd egy idő után szét váltunk. A férjemet elhívták egy munkával kapcsolatban beszélni, ezért én ott maradtam az asztalunknál. A szülei ugyan azt csinálták, mint Damian. Ment mindenkihez és valami ürüggyel leállt beszélgetni. Persze egy idő után meg jelent a férjem mellett a kis kigyó Sophia is, mint asszisztens. Néha össze néztünk Damiannal, de nem volt jogom ki bukni ezen. Iszonyatosan unatkoztam egyedül ott állva. Megittan a harmadik pohár pezsgőt, s hátat fordítottam nekik. Elővettem a telefonom és Emmanaj válaszoltam SMS-be,majd hirtelen egy ismerős idegen jelent meg mellettem. A derekamra tette a kezét amit én lesöpörtem magamról,majd kérdően néztem rá.
-Mia jó újra látni. -mosolygott rám Kevin aranyosan, majd közelebb hajolt, s nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia Kevin, hát te mit keresel itt?-tártam ki a kezem csodálkozva.
-A bankunk is támogatja az ötletet, hogy megépüljön ez a kórház.
-Ez remek.-örúltem meg a jó cél érdekébe.
-Igen, szerencsére. - mosolygott felém. - Képzeld eszembe jutottál este mikor elhajtottam a park mellett.
-Ne, ne folytasd. - nevettem fel. - Annyira kínos volt.
-Meg se tudtunk szólalni a röhögéstől.- villatak fel felém a fehér fogai.
-Persze nekem meg ömlött a térdemből a vér. - nevetten fel. Elpillantottam Damian felé aki éppen Sophia mellett beszélgetett egy házaspárral. Mintha megérezte volna a pillantásom, meg össze találkozott a nézésünk és össze húzta a szemét Kevin láttát. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, de úgy gondolom, hogy semmi rosszat nem teszek azzal, hogy táncolok. Vissza fordultam Kevinhez, s folytattam a beszélgetést.
-Elvittünk utánna kórházba. - kortyolt a pezsgőjébe.
-Persze miután kiröhögtétek magatokat és láttátok, hogy teli van kővel a térdem ez nem fog magától elállni.-nevettem fel.
-Igen ez igaz. - nevettünk együtt. - Na és merre van a férjed? - kezdett el körül nézni.
-Ott.. - mutattam volna arra, de a férjem már sehol nem volt. Láttam, ahogy a színpad mellé sétál, s beszélgetni kezd Sophiaval. -Bocs Kevin, de van egy kis dolgom, később beszélünk.
-Rendben.
Elkezdtem a nagy ruhámban kisétálni az asztaloktól Robert és Barbara felé, mikor megszólalt a mikrofon és Damian beszédére hívták fel a figyelmet. Elkezdett beszélni a férjem , majd jött a köszönet nyilvánítás, s mindenkinek köszönetet mondott a szüleitől, a kollegáitól Sophiáig, de a feleségét kihagyta. Könnybe lábadt a szemem, de akár mennyire is rosszul esett, nem akartam kimutatni.
-Igazi barom a fiam. - dörmögött Richard.
-Nincs semmi gond. - kényszerítettem magamra egy kamu mosolyt. -Ki kell mennem levegőzni, merre van a kert?
Barbara kedvesen útba igazított, majd én pedig magabiztosan kihúztam magam, s kisétáltama hideg őszi levegőre. Méllyeket szívtam be a hidegtől mely lenyugtatta a remegő lelkem, s egyre jobban tisztán kezdtem gondolkodni.Nem akartam, hogy mindenki azt lássa az arcomon, hogy nem vagyok megelégedve az estén történtekkel.