Vonzódás

68.

        Mikor kiszálltunk akkor Damian a kezét nyújtotta felém , amit én elfogadtam , s így sétáltunk be . Barbara és Emma fogadott minket. Damian édesapja épp telefonált .
     Leültünk és beszélgetni kezdtünk ,majd felszolgálták az ebédet . Meg rúgva Damian-t jeleztem ,hogy ne szóljon arról ,hogy mi már ettünk ,mondjuk én így is farkas éhes voltam . Az ebéd után ahogy ejtőztünk mondtuk ,hogy van egy ajándékuk számukra , s együtt nyissák ki . Körbe állták , majd Barbara felnyitotta  és felkiáltott , majd a férje nyakába ugrott .  Olyan szinten örültek ,hogy engem teljesen megleptek .  Ezek után kihajóztunk , s addig amíg Barbara ,Emma és Damian  búvárkodtak  én és Robert fent maradtunk .
-Azt hiszem ,hogy köszönettel tartozok neked .
-Miért ?-néztem rá.
-Mert vissza kaptuk a fiúnkat és mellé kaptunk téged és két unokát .
-Ő mentett meg engem . Az az élet amit eddig éltem az nem volt élhető . Neki köszönhetően kapok újra levegőt , s élek . Minden értelmet nyert vele vagyis velük!
-Ezt jó hallani .-simított végig végig a hátamon .
Felbukkantak a víz felszínére a három búvár . Az egész hétvége vidáman telt .Az este folyamán szerencsére kevesebbet sikerül rókázni. Tényleg csak a tiktak segített ilyenkor . Este még Damian elment venni Emma-val mentolos cukorkát és vissza tért egy hatalmas szatyor teával ,tiktakkal , cukorkával , csokival . Tényleg minden mentolos volt .
Nem tudtam kényelmesen a hátamon feküdni,mert túlságosan feszült a hasam ,így Damian felé fordultam és a karjai között pihentem miközben beszélgettünk.
-Szeretném ha haza költöznél .
Kisé felemeltem a fejem , majd egy kis mosollyal az arcomon néztem őt .
-Ne nézz így . Szenvedek nélküled és így aztán még jobban féltelek titeket . Nem akarom..-kezdett volna bele .
-Rendben.-egyeztem bele ,hiszen én is erre vágytam .
Elmosolyodott ,majd nyomott egy nagy puszit a homlokomra ,majd a jobb keze a hasamra csúszott , s így aludtunk el . Én hajnalban keltem a megszokott módon ,rohannom kellett a mosdóba , így valószínű sikerült Damian-t is felkeltenem .
-Milyen cuki kis domb van már itt. -könyökölt fel ,majd oda hajolt , s felhúzta a pólóm . Egy nagy puszit nyomott a hasamra ,majd rátette a fejét . -Na srácok az első nagy beszélgetésünknek is itt az ideje . Mi lenne ha nem készítenétek ki már most az anyukátokat és valami tartalmasabb kaját is elfogadnátok, mint a cukorka ?
Hangosan felnevettem .
-Le merem fogadni ,hogy ugyan olyan makacsak lesznek ,mint te .
-Akkor szerintem még most kössük fel a gatyánkat .-mosolygott felém,majd elgondolkozott . -Lenne itt még valami.
-Micsoda?
-Tudom ,hogy szeretsz dolgozni és találunk erre megoldást is ,de nem szeretném ha tovább éjszakáznál várandósan a sok részeg között .
-Damian nem tudok otthon ülni.-motyogtam miközben bele túrtam a hajába .
-Tudom ,számítottam rá ,hogy nem fogsz könnyen bele menni , ezért arra gondoltam ,hogy segíthetnél a holdingnál .
-Szóval be szeretnél zárni egy irodába .
-Ha tehetném az ágyba ragasztanálak be , de az nem megoldás . Ezért ez jutott az eszembe . Persze otthonról is dolgozhatsz az állandó rosszul létek végett.
-Szóval te erre is gondoltál?-horkantam fel.
-Mindenre ha rólatok van szó. -mondta ki úgy ,hogy felém magasodott .
-Perverz gondolataid vannak Damian?-kacagtam.
-Ez nem is kérdés .-mosolyodott el ,majd a számra tapadt.

   Hihetetlenül éreztem magam. Annyira jól esett ,hogy még terhesen is nőként kezel és kívánatosnak tart. Jól éreztem magam a bőrömben . Olyan életem van amiről mindig is álmodtam , s ez csak akkor tudatosult bennem mikor Damian meglepetés utazással készült . Az úti cél nem más volt ,mint a nászutunk helyszíne. Az egyik nap egy cetlit hagyott az ágyon egy ruha vászon zsákkal , s mikor kinyitottam egy mennyasszonyi ruha volt benne . Elsőre nem értettem ,de követtem az utasításokat . Damian legjobb haverjának a felesége kopogott be a szobába ,hogy segítsen elkészülni. Ezek után kisétáltunk a tenger partra ahol egy pap állt és egy szépen feldíszített díszlett . Damian és a haverja ott álltak , s hatalmas mosollyal az arcukon vártak ránk. Én pedig ahogy sétáltunk elkezdtem pityeregni ,mint egy óvodás . Nem gondoltam volna ,hogy valaha is lesz még egy esküvőnk . Mikor egymással szemben álltunk akkor Damian beszélni kezdett .
-Ne sírj angyalka .-törölte le a könnyeimet .-Azt akartam ,hogy most úgy házasodjunk össze ,hogy se szerződéshez , se érdekekhez nem vagyunk kötve . Aznap mikor össze keverted az összes papírom és azon kívűl ,hogy legszívesebben megfolytattalak volna , de már akkor tudtam ,hogy kellesz nekem . Szélvész kisasszony.
Felnevettem ,mire Damian a papra nézett , s neki kezdtünk . Másodjára is kimondtuk a boldogító igent . Viszont ,most azért ,mert tényleg így szerettük volna . Szerettük egymást , s boldogok voltunk egymás mellett . Nem is vágytunk másra ,csak hogy egymás idegeit téphessük hosszú évekig ,s boldogan neveljük fel a gyerekeinket . Egyikünk se fogja elfelejteni ,hogy honnan indultunk , s min mentünk együtt keresztül , azért ,hogy most ott tarthassunk ahol . Bárki bármit mondjon , igen is biztosra tudom ,hogy anyuék segítették az utunkat ,hogy egymásra találjunk .S megtaláljam azt a bizonyos nagy Őt , aki a férjem és a születendő gyermekeim apja . Akár mennyire is hiányoznak ,tudom ,hogy velem /velünk vannak, s ők is látják ,hogy boldog vagyok , sőt boldogabb ,mint valaha .