Vonzódás

15.

Miután össze szedtem magam kellően ahhoz,hogy esetleg újabb vita központjában legyek ,akkor kimentem a kertbe a többiekhez . Végig simítottam Damian hátán ,ahogy vissza ültem . Robert és Barbara engem nézett , s először nem értettem a dolgot .
-Tetszel nekem lányom .-dőlt hátra a székébe ,majd a feleségére nézett . -Sophia soha nem szállt volna szembe az én feleségemmel ,azért ,hogy a fiam mellé álljon .
-Sophia?-csodálkoztam rá , majd először Robertre majd Damianra néztem.
-Damian volt mennyasszonya . Nem egyeztünk bele a házasságba ,így a lány inkább kihátrált .
-Elég.-szólalt meg mellettem Damian .
Damianra néztem kérdően . Valami sumákolás van a háttérbe , és ezt ki kell derítenem ,hogy ne érjenek váratlan meglepetések . Elhessegettem a gondolataimat ,hogy ne vegyék észre a meglepődésemet .
-Tudod Mia lehet alsó osztályról származol , de nem vagy buta , és látom ,hogy érzel a fiam iránt valamit .- húzta ki magát,majd a fiára nézett . -Te se gondolod komolyan ,hogy elhiszem ,hogy három hét után elfelejtetted Sophiát , az örök nagy szerelmedet . Miért hülyíted szegényt ? -bólintott a fejével felém .Úgy beszél rólam ,mintha nem a fia mellett ülnék .Három hete hagyta el ? Mi akkor már ismertük egymást , csak külön éltünk .Kezdtem nem érteni az egész helyzetet.
-Elég!-emelte fel a hangját az anyjára Damian .
-Hé!-szóltam rá.-Barbara  nézze én nem szeretnék feszültséget , sőt fogalmam sincs mi a baj maguk között , de nincs joga megkérdőjelezni azt ,hogy szeretjük e egymást vagy sem . Nem azért jöttünk ma el , hogy veszekedés legyen folyamatosan ,hanem azért, mert Damian szeretett volna bemutatni önöknek , aminek én örültem is .-hazudtam . -De ha ennyire zavarja azt ,hogy nem milliomos családból származom akkor én most távozok.
-Ne viccelj lányom . Barbara elvetette a sulykot . -magyarázkodott Robert ,majd csúnyán nézett a feleségére. Damian kezére tettem az enyém ,mert láttam ,hogy dobol a lábával .Feszült .
-Robert hát nem látod ?Azt gondolja a fiad ,hogyha Miát utáljuk ,majd akkor bele egyezünk abba ,hogy Sophiát elvegye .
-Na jó most lett ebből elegem !Neked tényleg nincs határ . -állt fel Damian kiabálva . -Hogy mondhatsz ilyeneket? Tudsz te bármit is arról mit érzek?Tudtál rólam bármit is valaha ? -hagyott minket faképnél idegesen .
-Köszönjük a vendéglátást .-néztem Robertre ,majd Barbarára. -Jobb ha én most utánna megyek , és haza viszem .
-Rendben lányom.Sajnálom.-esedezett Robert .
-Nem történt semmi. -mosolyogtam rájuk majd a vőlegényem után eredtem. Szép lassan sétáltam utánna , de ahogy beértem a házba utolértem. A kezét nyújtotta felém, majd magához húzott , s megölelt . Megpuszilta a fejem tetejét ,majd vett egy mély levegőt , s dörmögni kezdett .
-Mia én....-kezdett bele a mondókájába ,de félbeszakítottam.
-Damian kérdeznem kell valamit négyszemközt . -Damian lesütötte a fejét ,majd a kezemnél ragadott meg ,s húzni kezdett . Felmentünk egy emeletet , és jobbra,majd balra fordultunk a hosszú folyosón. Egy ajtóhoz értünk ,amin benyitott én pedig először nem sejtettem hova is zárkóztunk be .Damian szobájába . Hatalmas és tágas .Volt mellettem egy szekrény teli trófeákkal és érmekkel. Az mellett pedig sorakoztak végig az oklevelek és a kitüntetések.  A szoba sötét kék volt fekete  bútorokkal.A szőnyeg vastag szőrű iszonyatosan puha.Az eszem megáll neki a szobája akkora ,mint nekem a lakásom.Krákogott egyet mögöttem ,ezzel vissza zökkentett a valóságba .
-Szóval tényleg azért akarsz elvenni ,hogy mérgeld a szüleidet ?
-Nem . -válaszolt szűkszavúan.
-Három hete hátrált ki az eljegyzésből?
-Nem. -ült le velem szembe az ágykeret szélére .
-Nézd Damian muszáj őszintének lenned , mert így folyamatosan csak meglepetés várnak rám. Tudom ,hogy pont ez a lány az ,akiről nem akarsz beszélni,de muszáj tudnom amit lehet ,mert így nem tudok teljes mellszélességgel melletted állni.
Damian dörzsölni kezdte a homlokát,majd sóhajtott egyet .
-Nem így akartam ezt elmondani.
-Igaz?
-Nem !-jelentette ki határozottan.-Mikor össze ütköztünk ,akkor volt az ,hogy végérvényesen szakítottunk, de már előtte se voltunk hetek óta együtt .
-Szóval akkor mondtátok ki véglegesen.Értem ,de ez nem három hete volt.
-A rúzs folt ,az ...-kezdett bele .
-Jó ne folytasd .-tartottam felé a kezem ,kezdtem hülyém érezni magam .Mintha a szeretője lennék .
-Mia  semmi nem történt köztünk ,egyszerűen nem ment.
-Nem rám tartozik Damian az istenit .-mormogtam,mert nem akartam semmi olyat hallani ,ami befészkeli majd a fejembe magát. -Miért nem lehet őszintének lenni?-tettem egy hajtincset a fülem mögé, majd fujtattam egyet ,s körbe körbe kezdtem járkálni.
-Mia hidd el ,ha mindent tudnál rólam akkor eszed ágába nem lenne hozzám jönni. Nem vagyok én olyan jó ember .
-De fogalmam sincs kivagy , hiszen olyan vagy ,mint egy jéghegy . Sokkal többet tudsz rólam, mint fordítva . -motyogtam. -Hogy akarjuk ezt az egy évet végig csinálni , ha azt se tudjuk a másikról kicsoda ?-tártam szét a karom. Csalódott voltam .Valamiért megakartam fejteni őt .Minden tudni akartam róla hiszen kedveltem,és itt a házasság a nyakunkon.
-Sajnálom Mia !Megpróbálok ezen változtatni, de nem olyan könnyű.Szeretném ha működne.
-Én is .-mosolyodtam el ,majd váratlan döntéskép odasétáltam és magamhoz öleltem. Damian kezei ösztönösen körém fonódtam ,amitől nekem még hevesebben kezdett verni a szívem . Még váltottunk pár szót , s miután megnyugodtunk mind a ketten lesétáltunk vissza az előcsarnokba . Barbara épp rendre utasította a szolgákat , a férje pedig akkor akart a lépcsőn felfele sétálni , amikor mi odaértünk.
-Itt vagytok?!-mosolyodott el Robert . -Épp indulni akartam ,hogy megkeresselek titeket .
-Minden rendben apa ,de mi megyünk . Tegnap nem volt alkalmam elvinni Miát vacsorázni és ez jár az én születésnaposomnak.-mosolyodott el amikor rám nézett. Zavarba jöttem ,én azt hittem elfelejtette ,hogy tegnap reggel ezt beszéltük ,de ezek szerint figyel a részletekre .
-Születés napod volt? -csodálkozott rá Barbara . -Isten éltessen .-sétált oda elénk amikor leértünk a lépcsőn. -Ha ezt tudjuk akkor úgy készülünk.
-Á erre semmi szükség nincs ,amúgy soha nem szoktam ünnepelni .-mosolyogtam rájuk.
-Szeretnénk kárpótolni .Mind a viselkedésem végett ,és azért is mert születés napod volt . A hétvégén haza jön Emma is,és  csapunk egy családi partit . Damianra néztem ,aki bólintott egyet , ezért én bele egyeztem.Hihetetlen furcsa volt Barbara viselkedése . Gondolom a férje szóvá tette neki , vagy két személyisége van.Semmi kedvem nem volt családias  hangulatú kerti partihoz . Meg kellett tennem , ebben állapodtunk meg . A fejem közben ezerrel pörgött ,hogy mi a fenét titkolhat előlem Damian. Valami nem klappol ebben a családban, ezért nagyon oda kell majd figyelnem.
      Elköszöntünk a szülőktől ,majd beszálltunk a kocsiba és haza indultunk . Mikor kigurultunk a birtokról sóhajtottam egy hatalmasat . Damian elmosolyodott ,tudtam ,hogy hasonló képen érezheti ő is most magát. Nem volt annyira rossz , de a jónak se mondható az első találkozás a családdal. Vártam ,hogy megismerhessem Damian kis húgát. Damian folyamatosan beszélt ,de nem magáról hanem a családi vállalkozásról és a rokonokról.Örültem volna ,ha egy-két dolgot elárult volna magáról, de már annak is örültem ,hogy beszélt . A fejembe bevillant az mit is mondott idefele . Damianra néztem.Kifogom bírni ,hogy ne szeressek bele ? Menjek bele a testi kapcsolatba , legalább megint egy darabig nem lesz rá szükségem ? De ettől pedig egy riherongynak érezném magam .Damian simított végig az arcomon miközben őt néztem. Feltűnt neki ,ezért hebegve -habogva kezdtem el hozzá beszélni egy semleges dologról.