BnHA Boyfriend Preferences

Boldog 16. Szülinapot, Jirou Kyouka!

  Öhm... Mikor rájön, hogy már augusztus eleje van...

Okéé, oké, oké, bocsánat, de mondtam, hogy nem vagyok valami jó ígérgetős :O Szerintem erre ti is rájöttetek!

  És megint egy nyavalyás különkiadással szolgálok nektek T-T Utálom magam, komolyan, de a könyv elején megfogadtam magamnak, hogy azért is megírom!

  Ezúton is ajánlom legjobb barátnőmnek ezt a kis rövid cringe-s részt. O-O Még egyszer sajnálom...

  De azért remélem, tetszeni fog ez is (olvasó: hogy rohadnál ketté, te szemét!)

  A Füles ugyanúgy kelt, mint mindig. Felülve nyújtózkodott egyet és sajgó derekát simogatta, hisz a hősgyakorlat igencsak megterhelő. Csakis fájdalma csillapítása után oldotta fel telefonját, hogy megbizonyosodjon az időről.

  Augusztus elseje. Vagyis az ő születésnapja.

  Fakó arcába azonnal élet szökött, vidáman ugrott ki az ágyból. A fürdőbe szaladt, jól megnézve arcát, hátha lát változásokat egy éjszaka alatt. Persze ugyanolyan csökevény, sovány, vágottszemű csaj volt, mint lefekvés előtt. Duzzogva vette át fekete rockos felsőjét és pepita mintás rövidnadrágját.

  Sajnos tudta, ebben az évben sem fogja igazán felköszönteni az osztályból, legfeljebb az immár 2. évük őszi szemeszterüknél fogja megkérdezni legjobb barátja, Momo, mikor is lesz a születésnapja. Mikor kiderül, hogy egy jó hónapja volt, könnyekkel áztatott szemekkel ugrik nyakába, folyamatosan bocsánatot kérve, másnap pedig egy méregdrága dolgot vesz valamelyik metálénekesről mintázva, egyenesen Kínából készítve az ő kérésére.

  Bár élt benne az az aprón pislákoló fény, hogy a lány telefonon át üzen neki egyet, így mielőbb próbált végezni a tusolossál. Ám csalódnia kellett, semmi új értesítés. A telefonját egyszerűen fennhagyta a szobájában, míg megreggelizik.

     - Jó reggelt, anya, apa - köszönt a konyhában sürgölődő szüleinek.

  Anyja azonnal megszorongatta és mosolyogva nyújtotta füléről lelógó bőrnyúlványt, amit lányáéval összekoccintott, apja pedig sötét haját felborzolta.

     - Boldog öregedést, prücsök - mondta a férfi, miközben az eddig a sütőben bújkált ajándékot a felesége kivette.

  A tini megforgatta szemeit, mondván, már nem kisgyerek, de óvodáskorából megmaradt szemcsillogással bontotta fel a dobozt. Rengeteg kazetta a kedvenc zenészeiről és egytől egytől relikviák, szinte már egyet is nagyon nehéz megtalálni. Könnybe lábadt szemekkel kapta fel fejét és természete ellenére a nyakukba ugrott.

  Reggeli után felvitte a rakást, hogy végighallgassa az össze számot, de lépcsőzés közben megütötte fülét a csengő hangja, az anyja "mindjárt megyek" szólása és az ajtó nyitása. Valamiért nem akart tovább menni, inkább halkan lerakta a kazettákat, nehogy leszakadjanak erőtlen kezei és a sötétség takarásában hallgatózott.

     - Oh, te vagy a lányunk egyik kis barátja, igaz? Mi szél hozott?

     - Igen, az vagyok. És Jirou-ért jöttem. - Az említett azonnal felismerte a hang tulajdonosát, mire beszaladt a szobájába és párnájába temette arcát.

  El sem hitte, hogy itt van. De mégis! Lába eszeveszett kapálózásba kezdett, a tömött anyag elfojtotta örömkiáltásait. A szobaajtó hamarosan nyílt, ám nem kapta fel a fejét rá.

     - Kyou', miért van egy doboz kint a folyo- A lány abbahagyta, majd a kínos csendet siető léptek törték meg, majd egy teljes test nehezedett rá. - Na, mi az, Kyouka? Elaludtál, hm? - Barátnője az utóbbi időben nem tartotta már a közelében úrihölgyes viselkedését, a keze alatt elkezdett normális tinivé cseperedni.

     - Megf-phuh... megfojtasz...! - nyöszörögte elhalóan az alatta lévő. - ... a csöcseiddel!

***

      - Azért az elég gonosz volt, hogy megráztál - incselkedett a magasabbik az ünnepelttel.

      - Muszáj volt. Vagy különben összenyomsz a D kosaraiddal - duzzogott továbbra Jirou, mire a szeme világa elsötétült, ahogy a közeli parkhoz értek. - Hé!

     - Nyugi, nyugi... - kacagott jót ezen Momo, majd utasításokkal vezette óvatosan, de így is többszö nekimentek valaminek - pontosabban Jirou, míg barátnője védelmet érezhetett. - És... itt is vagyunk! - Vette el kezeit, mire a Füles szeme elé tárultak osztálytársaik akik több pokrócon ültek és ordították egyszerre: Boldog 16. születésnapot, Jirou Kyouka!"

  Az ünnepelt ismét elérzékenyült és nem bírt köszönetet lehelni. 

  Nem hitte, hogy ilyen jól alakul ez a mai nap... De titkon örült neki...

    Szerintem így a végére még mindig dühösek vagytok, nem? O.O

  Hát, ha igen, húzok a 6. preferences részt írni!

Csőváz!