BnHA Boyfriend Preferences

Esküvő (Ochako X Deku)

 Sziasztok!

Itt vagyok, jó pár hónap után, karöltve egy ilyen marhasággal. Összecsaptam ( még egy normális címet sem tudtam adni neki ). 

 Mikor lett időm felugrani erre a profilra (és még engedte is, nem mint a múltkor), eszembe jutott, hogy egy jó ismerősömnek a születésnapjára ígértem (ami már elmúlt ^-^') a kedvenc bnha ship-jével egy one-shot-ot. 

  Itt van az újabb szörnyszülöttem, ami felfalja a még maradék agysejteket: 

Az égen egy felhő sem kúszott végig, szélcsendre ébredt a kisváros. A cseresznyefák sötét ágain rózsaszín bimbók pompáztak, finom illatot ontva magukból. A ligettől nem messze egy fehér mázas épületből harangok kongása csendült fel.

 A mai nap tökéletes volt az esküvő megtartására.

     - Ne ficánkolj! - szólt erélyesen Mina barátnőjére, miközben menyasszonyi szoknyáját igazgatta tökélyre.

     - De hisz elég lesz már, Ashido - duzzogott Uraraka.

  Az öltözőbe hirtelen egy igen megviselt YaoMomo vágtázott be, háta mögött Jirou bújt elő.

     - Mi-mindjárt kezdünk - pihegte, miközben alacsonyabb társa egy szék felé terelgette. - Tiszta ideg  vagyok. Annyit készülődtünk, erre a munkások nem aggatták fel a díszeket. Szegény mennyasszonynak és nekünk kellett bajlódni! Ez tisztességtelen.

     - Nyugodj meg, Yaoyorozu - húzta el az állvány függönyét Asui, immáron koszorúslány ruhájában tündökölve. 

  Az egyik sminkasztalhoz tipegve adogatta szét a vizes üvegeket a többiek közt. Legtöbbjük pillanatok alatt tűntette el a kis műanyag palack tartalmát, főleg az idegességük miatt. 

  Pár perc és elkezdődik az egész. Való igaz, szakmájuk miatt alig tudták egyeztetni az időpontot, de akkor is azt érezték, még ez túl korai. 

  Hirtelen a kínos csendet a falakról visszaverődő halk orgonaszó törte meg.

     - Azt hiszem, kezdődik - sóhajtott Ochako, majd elszánt arckifejezéssel -persze szigorúan a smink elmosása nélkül - ökölbe szorította kezeit.

  Ma egybe fog kelni szíve választottjával, annyi szent!

***

  A fiatal nő úgy tervezte, az ajtó kinyitása után bátran megy az oltárhoz, a pap kérdésére biztos igennel felel és happy end lesz az élete hátralévő része!

  Ám ahogy a fa nyikordulva engedte magát és a vendégek egységesen hátrafordultak, lábai akarata ellenére remegni kezdtek. Asui érintése zökkentette vissza a való világba. A békalány kedves mosolyt villantott felé, amitől Ochako erőt merítve elindult. Félt, hogy a magassarkúban orra bukik és kiröhögik, de próbált minél jobban ettől elvonatkoztatni. 

  Ahogy az a férfi is ránézett, aki elrabolta a szívét, még erősebbnek érezte magát. Az emelvényre küszködte magát, szembe a nagy Ő-vel. Alaposan megnézhette, így közelről. Sötétzöld kusza tincsei még a hajzselének sem engedelmeskedtek, a fekete öltönyben nagyon jól festett, csak az  a fránya nyakkendő, amihez annyira ragaszkodott...

     - Gyönyörű vagy. Azt hiszem, újra beléd szerettem - suttogta alig hallhatóan a férfi, miközben a pap hosszú beszédbe kezdett.

     - Köszönöm... Izuku - A nő elveszett azokban a gyönyörű szemekben, torkán akadt a szó. 

     - És Uraraka Ochako, hozzámész ehhez a férfihez? 

     - Mi..? Oh, igen! - mosolyodott el.

  A papot figyelmen kívül hagyva estek egymás ajkainak. Az örömujjongások közt hallatszódott valahonnan Bakugou ordibálása, de Ochako nem foglalkozott ezzel.

Végre mostantól büszkén hordhatja a Midoriya nevet.

  Egy szó: szörnyű. De ha nektek tetszik, akkor már megérte megírni.

  Találkozunk a következő résznél (talán hónapok múlva lesz fent, elnézést)!