BnHA Boyfriend Preferences

ShinsouXReader: Ígéret

   Az udvar öreg cseresznyefája alatt 2 kisgyerek ült. A kislány a kora tavaszi idő ellenére nem vett fel semmit egyenruhája fölé. Nyelve hegyét kidugva próbált elfogadható minőségű virágkoszorút csinálni. A mellette ülő, nála 2 évvel fiatalabb lila hajú fiú az apró kezek ügyetlen mozgását figyelte.

     - És... Kész is van! - emelte fel remekművét [a hajszíned] lány, ami nem éppen úgy sikerült, mint ahogy várta. Puffogva eresztette vissza ölébe. Társa fején akarta viszontlátni.

     - Nekem tetszik, [Név]-san. - szólalt meg a fiú.

  [Név] szeme felcsillant és szokásos mosolyát varázsolta arcára.

     - Szeretlek, Hitoshi-kun! Ha mindketten felnövünk, össze fogunk házasodni, jó?

  Mielőtt Shinsou Hitoshi egyáltalán válaszolhatott volna, anyukáik szólították, rádöbbentve a két gyermeket, hogy itt az idő hazamenni. A lila hajú egyből felpattant.

     - Menjünk anyuékhoz, [Név]-san.

     - Deeee fá-zok! - makacskodott [Név], alkarjait dörzsölve.

     - Mondtam, hogy öltözz fel rendesen - sóhajtott Shinsou, miközben sötétlila kardigánját gombolta ki.

     - Deee~ - A lány fején landolt a meleg ruha. 

  Megszeppenve nézett fel legjobb barátjára. Emlékezetébe mélyen beleivódott a kép, ahogy első szerelme felé nyújtja a kezét, egy igazán kedves és tényleg valódi mosollyal.

  Kézen fogva szaladtak az óvoda bejáratában ácsorgó szülőkhöz, nem is sejtve, hogy a Sors külön utakra parancsolja őket.

***

  [Teljes Név] és Shinsou Hitoshi egy általánosba jártak, tanulmányaikat ugyanabban az alsó-középiskolában folytatták. A lány mindig bevárta a fiút, lassan egy furcsa köszönés rögzült be nála: "Shinsou Hitoshi, szerelmes vagyok beléd! Amúgy szia". Ezzel a fiút halálra idegesítette.

     - Tényleg, [Név]-san, hova fogsz menni? - kérdezte a lila hajú, miközben a ventilátor társaságában írta aznapi matekleckéjét. 

  Az említett a kanapén fetrengett, fekete rövidnadrágban és sötétkék pólóban.

     - Mit érdekel az téged?

  A fiúban megállt az ütő. Legjobb barátja, amióta csak ismeri, sose beszélt így vele. Megrökönyödve nézett rá. 

***

     - Külföldre ment? -ismételte meg hitetlenkedve Shinsou.

  [Név] volt osztálytársa bólintott.

     - Előlünk is titkolta. Csak tegnap, a ballagási próbán derült ki. Felhívta az osztályfelelőst, hogy a gépe akkor szállt fel és ne is számítsunk, hogy egyáltalán visszajön.

  A fiú ujjai közül kicsúszott a rózsacsokor, amit [Név]-nek/-nak szánt. 

Elment, mielőtt bevallhatta volna az érzéseit neki...

***

Név alig pár hónapja kezdte az amerikai iskolát, de visszahúzott a szíve szülővárosába. Mélyen rejtegette, nem merte tönkretenni a szülei vágyát, hogy nagy ember váljon belőle. A legjobbat akarták nyújtani a számára. Nem tudta volna látni fájdalmas arcukat.

  Így úgy tettette, jól van. Barátnőket szerzett, akivel minden egyes szabadidejét töltötte. Mindenkinek segítő kezet nyújtott. A körülötte lévők mindig csak mosolyogni látták. 

  Persze az igazság az elsötétített szobájában maradt. Minden este álomba sírta magát. Visszavágyott Japánba, de iszonyatosan. Főleg egy személy miatt. Egy személy miatt, akire mindig vágyott, de tudta, sohase kaphatja meg. Folyton együtt lógtak, így nem igazán tudta ezt felfogni. Ám most valóra vált. Magányos perceiben, mikor az ablakon bámult ki, azon gondolkozott, Hitoshi vajon bejutott-e a hőn áhítozott U.A.-be, sőt, talált-e már magának valakit?

***

2 hét múlva~

[Név] barátnőivel battyogott az egyik utcán. Egy elektronikai cikkeket áruló bolt előtt haladtak el, aminek kirakatában működő monitorok közvetítették az idei U.A. Fesztivált. A [haj színed] hajú lány megtorpant. Egy párbaj ellenfeleit mutatták. Az egyik egy kócos zöld hajú fiú, a másik pedig...

[Név] élesen beszívta a levegőt, kezéből kiesett a fagylalt. 

     - [Becenév]? - lépett vissza hozzá Marie. - Minden rendben?

Persze látszódott társán, egyáltalán nincs jól. Hevesen vette a levegőt, kezeit szívénél kulcsolta össze. szemei tányér nagyságúra tágultak a fájdalomtól. Látása egyre jobban homályosult, majd... összeesett...

***

  A repülőtér csarnokában hemzsegtek az emberek. Személyek táblára írták szeretteik nevét, hogy könnyebben megtalálják őket. Zokogva összeboruló ismerősök, akik rég nem látták egymást. Ezt imádom a legjobban.

  Egy hölgy ácsorgott középen, egyetlen társasága a bőröndje volt. Sötétkék szoknyát, rózsaszín poncsót és barna szandált viselt. Mosolya füléig ért, de nem igazán az az örömteli típus. Nincs itt az az ember...

Lassan kitámolygott az épületből. Az ismerős utcákat járta. Kerülőt tett régi alsó-középiskolájához. Az egyik volt tanára felismerte és megdicsérté, amiért ilyen sikeres a könyvírásban. Vagy 30 regényt adott ki, amik egytől-egyig világhírűek.

  Utolsónak a közeli park maradt, amit tini korában annyira imádott. Leült az egyik padra és az égen kúszó bárányfelhők látványára koncentrált.

  Tinédzser korszakom javában Amerikába költöztem. Valami fiú miatt pedig belebetegedtem a honvágyba és egy halálos betegségben szenvedtem évekig. De a szemem egészsége már nem igazán a régi... Már nem is emlékszem, ki volt az.

  Zaj törte ketté az eddigi csendet. Odakapta a fejét. Valószínűleg egy pitiáner bűnöző, aki pont felé veszi az irányt. Ahogy a közelébe került, elrugaszkodott és egy ordítás kíséretében készült lecsapni rá:

     - DÖGÖLJ MEG!!!!!

[Név] meg se rezzent.

  Ez lenne a vég? - gondolta. - Annyi műtétet kellett elviselnem, mire meggyógyultam és most meghalok?

     - Ne mozdulj!

  A nő puffanást hallott közvetlenül mellette. Az előbbi hang furcsán ismerősnek hangzott...

A forrása felé pillantott. A lemenő nap fénye egy felálló lila hajkoronát és egy hősruhát vakított meg, de [Név] homályosan látta.

A férfi először meghökkent, majd az arcába hajolt.

     - Rég volt, [Név]. - mosolygott Shinsou Hitoshi. - Meghívhatlak egy vacsorára?

Na, megint sikerült valamit összecsapnom. A felétől már eléggé összecsaptam a dolgokat, bocsánat érte. De végre megvan! >:D 

  Mostanában nem igazán publikáltam, de eléggé lefárasztott a mostani iskolai hajtás.

Lassan felvételi, ahhoz Mindenkinek sok sikert! Drukkolok! :)

Remélem, elnyerte tetszését!