You ar my hero<3

5.RÉSZ

Összekulcsolta kezünket és úgy sétáltunk fel a medencéhez.

Beléptünk a helységbe ahol a hatalmas medence volt,és a csapat többi tagja mind ott volt.

-Ja igen..Stevenek szóltam hogy itt leszünk,remélem nem baj.-mondta közelebb hajolva hozzám.

-Megjött a gerlepár!-kiabálta Steve.

Összenéztünk  Buckyval és elnevettük magunkat. Lepakoltam az egyik napozóágy szerűségre,és amíg háttal voltam ő felkapott és bedobott a vízbe.

-James Buchanan Barnes most véged van!-néztem rá mérgesen,amitől ő csak tovább nevetett.

Kiszálltam a vízből amíg Steve-el beszélt,mögé lopóztam és teljes erőmmel bele löktem a vízbe.Aztán beugrottam én is a vízbe. Hirtelen beúszott a lábam közé és a nyakába vett engem.

-Na birkózó verseny?-kérdezte a többiektől-Úgyis mi fogunk győzni.

-Ezt csak te hiszed Barnes.-mondta Nat aki felszállt Steve nyakába. Wanda pedig mivel már csak Tony volt ott,ezért az ő nyakába ült.

-Akkor kezdjük.-mondtam izgatottan.

Az elején nagyon könnyű volt,Wanda esett ki először,ő annyira nem tud verekedni. Na de Nat,ő már tudott és meg is gyűlt vele a bajom. A "bajnokság" végén döntetlenül álltunk,már csak egy mérkőzés volt a végéből. Külön vonult a 2 csapat kupaktanácsra.

-Figyelj Lucy. Menni fog,emlékszel mit tanítottam?-kacsintott rám Bucky.

-Igen,menni fog. De ez nagyon sokba fog kerülni neked.-adtam egy lágy csókot tökéletes ajkaira-De te is figyelj nehogy elessünk.-mondtam fenyegetően.

Megkezdődött az első meccs. Először csak kóstolgatott engem Nat,majd kezdett begyorsulni. Buckynak hála majdnem minden támadást kitudtam védeni. A végén Steve-nek hála nyertünk mert meglöktem Nat-et és elestek.

-Ez az! Ügyes vagy  Drágám!-ölelgetett meg engem Bucky.

-Tessék hogy hívtál Szívem?-kérdeztem szórakozottan-Egyértelmű volt hogy mi fogunk nyerni,nekem van a legerősebb férfim.

-Na jó menjetek szobára!-mondta Steve nevetve. 

-Na Drága kipróbálod a búvár cuccod?-kérdezte Bucky kíváncsian.

-Majd ha többi vesztes távozott a helységből!-mondtam mintha valami uralkodó lettem volna.Vették a lapot szerencsére a többiek. Mikor kettesben maradtunk,elkaptam Bucky kezét és magamhoz húztam.

-Már nagyon régóta nem éreztem ilyen jól magam,főleg nem a szülinapomon. Évek óta mindig egyedül voltam ilyenkor.-mondtam neki meghatódva-Köszönöm.-mondtam végig a szemébe nézve.

-Neked bármit Drágám.-megölelt-Én pedig azt köszönöm hogy vagy nekem.-ölelt egy kicsit szorosabban.-Régóta nem éreztem így,sőt lehet hogy még soha nem is éreztem így valaki iránt.

-Én itt leszek. És én se éreztem így soha. Sőt hogy őszinte legyek fiúval se voltam soha,barátaim se voltak soha. Egész életemben egyedül voltam,de tudtam hogy van valahol valaki aki majd megért engem.-adtam egy csókot az arcára.

-El kell mondanom valamit.-mondta és egy kis szünetet tartott-Nem szabadna ezt elmondanom,de nem akarok előtted titkolózni. Tony és Bruce azért vannak ennyire eltűnve mert lent a laborban egész idáig azt az embert keresték aki el akart rabolni téged. És úgy látszik megtalálták,holnap megyünk és elkapjuk.Te Nat-el leszel itt,őt nem visszük mert ő a legsebezhetőbb az ellenség szemében.