You ar my hero<3

4.RÉSZ

-MEGLEPETÉS!-mondták egyszerre még a lányok is.

-De mégis honnan tudtátok?-kérdeztem meglepetten.

-Hát van egy két dolog amiről még nem tudsz.De gyere előbb fújd el a gyertyákat.-mondta Tony.

-Előbb kívánok valamit.-elgondolkoztam és rápillantottam Buckyra,találkozott tekintetünk. És ekkor láttam hogy egy hasonló színű szmoking volt rajta mint az én ruhám. Őt néztem miközben elfújtam a gyertyákat.

-Boldog szülinapot Lucy!.-mondta egyszerre mindenki.

-Úristen..szóhoz sem jutok.-nagyon örültem hogy ennyien ünneplik a szülinapomat velem,ilyen már nagyon régóta nem volt,mindig egyedül ünnepeltem mióta a szüleim meghaltak.-Komolyan,ez nagyon sokat jelent nekem.-mondtam és elsírtam magam. Tony odajött és megölelt.

-El kell mondanom valamit.-mondta Tony komolyan,én pedig elhúzódtam tőle.

-Hallgatlak.-mondtam.

-Én voltam az aki szüleid halála után gondoskodott rólad.-bökte ki gyorsan a szavakat.Én még egyszer megöleltem.

-Köszönöm,nem tudom hogy fogom ezt valaha meghálálni neked.-mondtam nevetve és sírással küszködve.

-Nem kell soha meghálálnod,a szüleid nagyon jó barátaim voltak.-mondta Tony-De ha egyet kérhetek,ne cselekedj úgy hogy a HYDRA valaha elkapjon .Azt megköszönném.

-Úgy tervezem hogy még egy ideig élni szeretnék.-mondtam nevetve.

-Na akkor kezdődjön a buli emberek.-kiáltott fel Tony,és el is indult a zene.

Van aki ott maradt a nappaliban,van aki kiment a tető erkélyre. A mi csapatunk a nappalian maradt és egy nagy kört alkotva táncoltunk. Bucky engem nézett miközben a lányokkal mulattam,csillogtak a szemei. Olyan szép pillanat ez mikor,mind együtt vagyunk,és jól érezzük magunkat. Erre az estére mindig emlékezni fogok. Hirtelen a pörgős zenék után elindult egy lassú romantikus szám,és elkezdett mindenki párt keresni. Én csak körbe néztem kínosan,és láttam hogy Bucky felém közelít,ezen elmosolyodtam.

-Hölgyet szabad egy táncra?-kérdezte sármosan.

-Persze,egész este magára vártam.-válaszoltam kipirultan.

Beálltunk a tömegbe akik már összebújva billegtek. Megálltam előtte.

-Amúgy nem igazán tudok táncolni,főleg így nem.-nevettem el magam.

-Nem gond,majd segítek.-kacsintott.

Közel húzott magához,kezeimet a vállára tette. Én végig simítottam fém karján,mindig is érdekelt hogy milyen lehet a tapintása. Láttam Bucky arcán hogy egy kicsit zavarta hogy megérintettem a robot kezét.

-Szerintem nagyon menő a robot kezed.-mondtam és biztatóan rámosolyogtam.

-Ezzel a kézzel rengeteg szörnyű dolgot tettem.-mondta és lenézett a földre. Két kezemmel felemeltem az arcát felém,és mélyen belenéztem a szemébe.

-Egy az hogy az nem te voltál,kettő hogy még remélhetőleg rengeteg éved van jó dolgokat csinálni.Nem kell feltétlen úgy tekinteni erre mint valami rossz dologra.-mondtam,adtam egy csókot az arcára és megöleltem.

Szorosan visszaölelt és megemelt,megpörgetett a levegőben párszor,és nem engedett el 1 pillanatra sem. Majd elhúzódtunk egymástól.

-Gyere velem.-mondta,elkapta a kezem és húzott maga után.

-Hova megyünk?-kérdeztem tőle.

-Meglepetés.-mondta és haladtunk tovább a hálószobák felé.