You ar my hero<3

23. AZ UTOLSÓ RÉSZ

-Nem! Nem! Vissza akarok menni hozzá!-mondtam,közben kapkodtam a levegőért. Éreztem egy tűszúrást a nyakamnál,majd elaludtam hirtelen.

Mikor magamhoz tértem,már az óceán felett jártunk,elhagytuk Európát és már látni lehetett Amerikát. Ki voltam kötözve,és még mindig szédültem egy kicsit attól amit beadtak nekem.

-Mi van veletek?-kérdezte majd körbenéztem,mindenki engem figyelt.

-Be kellett téged nyugtatózni.-mondta Steve a vállát pedig megrántotta.

-Miért te mégis hogy reagálnál ilyenkor? Ha ne hagyj isten Peggy élne,veled lenne majd bejelentené hogy terhes aztán BUMM meghal. Te mit csinálnál éppen?-kérdeztem. Vicc az egész,kikötöznek meg be nyugtatóznak.

-Biztos szomorú lennék,de nem viselkednék úgy ahogy te tetted.-ekkor végig néztem a csapaton. A lányok sírtak,Bruce is szomorúnak látszott. Tony is összetört,de Steve tök nyugodt.

-Oldozzatok már el.-mondtam majd rángattam a kezemen lévő kötelet.

-Jó,de ne csinálj semmi baromságot.-mondta Steve fenyegetően.

-Nem fogok,elmegyek és alszok valamelyik kabinban.-mondtam,nyugodtságot mutatva pedig egyáltalán nem így érzek.

Kioldozott,én pedig felpattantam és a kabinok irányába mentem. Az egyikbe bezárkóztam. Ledőltem az ágyba és csak sírtam. Nem értem miért mindig nekem kell a legtöbbet szenvednem. Mivel érdemeltem ezt ki? Semmi rosszat nem tettem. Egy normális ember életét éltem. Elmentem katonának hogy a hazámat szolgálhassam,nőkkel randiztam ahogy minden velem egykorú srác tette. És én mégis ennyi mindent átéltem. Másoknak megadatott egy család,hosszú élet szerelmükkel. Én is csak boldog akartam lenni,és az is voltam. De meghaltak mind a ketten.

Pár óra eltelt,mikor kopogtak az ajtómon.

-Ki az?-kérdeztem rekedt hangon.

-Wanda vagyok,és szeretnék mutatni neked valamit.-mondta.

-Egy pillanat és megyek.-megtöröltem szemeimet,hajamat összekötöttem. Majd lassan kimentem hozzá.-Mit akarsz mutatni?

-Gyere és meglátod.-mondta majd elindult a kórterem irányába...

-Miért hoztál ide?-kérdeztem,nem mertem letakart testére nézni. Nem bírtam.

-Hallok valamit,vagyis inkább több dolgot is.-mondta majd közelebb ment ő hozzá.

-Wanda,én nem bírom ezt,sajnálom.-mondtam neki,majd otthagytam. Semmi más nem hiányzik,csak hogy a halott menyasszonyomról és a halott gyerekemről kelljen most beszélnem. Oda mentem a többiekhez,hátha eltudják terelni a gondolataimat.

-Mi a helyzet?-kérdeztem a szavukba vágva,majd remegő kezeimet összeszorítva leültem közéjük.

-A következő küldetésünkről beszéltem a többieknek. Ki fogjuk irtani a HYDRA egész létét.-mondta Tony elszántan.

-És mi a terv?-kérdeztem,nem figyeltem oda annyira. Tompa volt minden csak kellett valami ami eltereli egy kicsit a figyelmem.

-Bucky. Bucky!-böködött engem Nat.

-Mi van?-kérdeztem vissza.

-Fordulj meg.-mondta majd meglökött. Megfordultam és amit láttam. Nem hittem a szememnek.

-Wanda.-mondtam. Csak ennyi jött ki a számon. Wanda sétált be hozzánk Lucy-val az oldalán. Felálltam és oda mentem életem szerelméhez akit gyengéden megöleltem. Ő pedig szorosabban szorított engem mint valaha.