You ar my hero<3

17.RÉSZ

-Mikor elmentem a nyaralásunkra egyedül,úgy döntöttem hogy naplót vezetek róla. Mindent beleírtam. Igazából arra gondoltam hogy évek múltán újra olvasom,nem számítottam rá hogy végül te leszel az aki elolvassa.-mondta majd a kezembe nyomta a bőr borítású naplóját.

Megcsodáltam azt a naplót. Szépen nézett ki a borítása. Jó vastag volt,és látszott hogy rengetegszer használta.

-Olvasd el bátran.-biztatott engem Bucky. Lassan kinyitottam az első oldalra,ahol egy gyönyörű tengerpartnak van a képe beragasztva.

Azt írja: " Rettentően bánt hogy ő nincs itt velem. Lehettem volna okosabb vagy gyorsabb is akkor mikor kiakartuk őt hozni onnan. Csak ő rá koncentráltam,és a környező veszéllyel nem foglalkoztam. Az én hibám."

-Nem a te hibád volt.-mondtam és egy könnycsepp végig folyt az arcomon.-Én tehetek róla.

-Nem ez nem igaz.-mondta és belenézett a szemembe.

-De igen. Tudod egyszer sem sikerült kitörölniük a memóriámat,tehát ezt is úgy tettem hogy végig magamnál voltam. És azért tettem amit tettem,mert különben mind meghaltunk volna akkor ott.-mondtam és nem bírtam egyszerűen a szemébe nézni.

-De Wanda nem látott semmit a fejedben,annak a görénynek viszont látott...

-Blokkoltam,mert tudtam hogyha belelátna a fejembe,egyből lebuknék. És ott bukott volna el az egész.-mondtam.-Próbáltam úgy nézni rád,hogy tudd hogy mi van.

-Éreztem is valamit mikor a szemedbe néztem.-mondta és adott egy lágy csókot.

-Sajnálom. Én csak titeket védtelek.-mondtam,mire ő rögtön közelebb húzott magához.

-Most ne sírj kérlek,lapozz tovább.-mondta és rámutatott a naplóra.

A következő pár oldal Madrid volt.

"Itt még soha nem jártam,turistaként mentem az utcákon. Rengeteg boldog családot láttam,szerelmes párokat. Csak arra tudtam gondolni hogy ezek bárcsak mi lehetnénk. Lenne 1 fiunk meg 1 lányunk. Imádnám mind a kettőjüket. De sajnos ez soha nem fog megtörténni."

-Megnéztem volna az összes helyet ahol voltál.-mondtam és adtam egy csókot az arcára.

A következő oldalon Budapest szerepelt,gondolom nem kell bemutatnom képeslapon.

"Elmentem a régi lakásodba. Még mindig érezni itt is az illatod. A régi pólóidnak már nincs olyan illata. Rettentően hiányzol mellőlem. Mostanra már megszerettem az alvást. Mindig veled álmodok. Elmentem 1-2 helyre ebben  a városban,de simán eltévedek úgyhogy nagyon nem mászkáltam. Ha itt lennél te körbe tudnál biztos vezetni."

-Ki kell mennem a mosdóba,mindjárt jövök jó?-mondta majd adott egy puszit a fejemre és kiszállt mellőlem.

A következő oldalakon London szerepelt egy újabb képeslappal.

"Bárcsak itt lehetnél. Annyi mindent mutatnék neked. Régen rengeteg időt töltöttem itt. Ismerem a várost,és rengeteg olyan hely van amit neked megakartam mutatni."

Befordultam a fal felé,arról világított a lámpa és már alig láttam valamit olyan sötét lett. Tovább lapoztam,a következő város Párizs volt.

"A szerelem városa úgy mondják. De én csak fájdalmat és hiányt érzek. Még mindig ugyan úgy érzek. Semmit nem változott az óta se a fájdalom. De viszont annál jobban hiányzol. Irigykedek erre a sok szerelmes párra. Nem is sejtik milyen gyorsan megváltozhat bármi."

Lapoztam még egyet,mert láttam hogy valami papír kilóg a könyvből.

"Ha újra láthatnálak valaha,nem vesztegetném az időt. Rögtön elvennélek  feleségül. Ha valaha megtudnám hogy életben vagy,rohannék hozzád. Egy percig se haboznék."

 Megbökte a vállamat Bucky.

-Lucy Herdlin,megtisztelnél azzal hogy hozzám jössz feleségül?-mondta. Már volt rjata nadrág,és térdre volt ereszkedve mikor megfordultam. Felültem,a takaró körém volt tekerve.

-Igen! Ezerszer is igen! -mondtam majd a nyakába ugrottam,eldőltünk és mind a ketten a földön feküdtünk.

-Add a kezed szerelmem.-mondta és a gyűrűt a kezébe fogta. Oda adtam neki emberi kezemet és ráhúzta az ujjamra.

-James Buchanan Barnes szeretlek téged.-mondtam és megcsókoltam.

-Én is szeretlek téged.-mondtam és szorosan megölelt. Hátamat nem takarta semmi,úgyhogy azt elkezdte simogatni. Én hevesen megcsókoltam,amitől összerezzent.

Heves csókcsatába kezdtünk,és egyre tapogatósabbak lettünk. Felkapott és letett az ágyba fölém hajolt és úgy folytattuk.

-Biztos ezt szeretnéd?-kérdezte és egy pillanatra megállt.

-Meg ne merj állni.-mondtam és folytattuk tovább. Eltelt az este ezzel a dologgal,utána pedig elaludtunk,én mellkasán feküdtem. Hallgattam szívverését. Egy kicsit gyors volt. Örülök hogy vele lehetek.

Remélem tetszett ez a érsz is,ha igen akkor ne felejts el szavazni <33333