ICE COLD HANDS | ✔️

━ 𝐅 𝐎 𝐔 𝐑 𝐓 𝐇

— Miki tudtad hogy nagyon cuki lennél kicsiben? — kérdezem a harmadik vodkanarancsunk után kiváncsian. Az elmitettre nézek, aki a velem szemben lévő bárszéken csücsül. Előtte áll Blanka, akinek a dereka körül fonódik össze a barátja keze.

— Tessék? — neveti ki hangosan a feltételezésemet, mire szikrákat szórok rá a tekintetemmel.
— De tényleg — kezdek bele és egy korty után folytatom is —, gondoljatok bele. Egy cseppnyi kislány, a te tejfölszőke hajaddal
és.. — gondolkozom el egy
pillanatra — még akkor is gyönyörű lenne, ha Blankito barna szemeit örökölné, de a te kék szemeddel minden fiút az újja köré
csavarna! — zárom le a kis elmélkedésemet. Mindketten
elég furcsán néznek rám, majd barátnőm vigyorogva fordul
hátra Hasihoz, aki kap az alkalmon, és elcsen tőle egy puszit az
ajkára. — Ezek szerint én lennék Hasi tökéletes babájának az anyukája? — kérdezi Blanka.
Az említett felkuncog, mire mindketten kérdőn nézünk rá.

— Most mi van? — kérdezi megszeppenve, amint maga mellé emeli mindkét kezét, védekezésként. Aztán leesik neki, és rögtön válaszol.

— Jaj édesem, hát ki más lenne az anyukája? — tesz fel kötői kérdést, mire Blanka megfordul a tengelye körül, ezzel szembe kerülve vele.
— Nem is akarnám, hogy más
legyen — zárja le egy büszke mosoly keretei között.

— Ki az? — kérdezem Blankát, amint látom hogy a rezgő telefonja képernyőjét bámulja.

— Hann— préselné ki magából a nevet, ám nekem az a három betű is bőven elég volt ahhoz hogy mérhetetlen düh keletkezzen bennem. Dühösen álltam fel  asztalunktól és a bárpulthoz léptem.

— Max, kérlek adnál nekem egy üveg Royal-t? — mosolygok a fiúra. Szerencsére nem kellett kétszer mondanom, azonnal kiszolgált.

— Na akkor én most lelépek — sétálok vissza a gerlapár mellé.
— Bia ne már! — kapom meg Blanka könyörgő pillantását, amit ezúttal könnyedén figyelmen kívűl hagyok.
— Hívd ide Hannát, ő úgyis könnyen beteljesíti a helyemet — kacsintok rá. Igazából nagyon szeretnék erősnek és magabiztosnak tűnni előtte, viszont belül már rég zokogok, ugyanis ez nagyon, nagyon mély sebeket tép fel bennem.

Az alkohollal a kezemben indulok meg a kijárat felé, ahol a telefonálásra alkalmas eszközömet a kezembe veszem és tárcsázni kezdem Kevint. Most csakis ő tud megnyugtatni engem, szügségem van rá.

— Bius? — hallom meg a számomra nagyon kedves hangot a vonal másik végéről, mely azon a beceneven szólít, amit csak ő használhat. — Kevi, de hiányzott már a hangod! — szólalok meg, és már tényleg baromira kikívánkoznak a könnyeim, amiket Blanka indított útnak. A fogam segítségével letekerem a vodka üvegének kupakját és nagyot kortyolok belőle.
Égeti a torkom, és az egész testem beleremeg de nem érdekel. Újra a számhoz emelem ezzel mégtöbbet juttatva belőle a szervezetembe.

— Hol vagy Kevi? Azt mondták a klubban leszel ma este — idézem fel magamban amit otthon közölt velem Blanka. Talán csak hazudott, mint amikor azt mondta hogy fontos vagyok neki. Hangos nevetés tör ki belőlem a gondolatra, és akkor jövök csak rá igazán hogy teljesen idióta vagyok. — Itt vagyok — válaszolja.
— Mégis hol, nagy okos? — kérdezem a kelleténél kicsit flegmábban.
— A klubban te szar — vágja rá. Imádom hogy ennyire jól eltudunk beszélgetni egymással.
— Kérlek gyere a bejárathoz! — kérem amilyen szépen csak tudom.
Nagyon szeretném most megölelni, talán ez az amire a legjobban vágyom ebben a pillanatban.
— Ok — szúrja oda nekem majd bontja a vonalat.

És hogy igazából ki is az a Hanna?
Blanka egy olyan barátnője, akit valahogy nagyon utálok. Mármint, nem vagyok egy nagyon utálkozós személy, viszont ő tett azért hogy ilyen gondolataim legyenek róla.
Vagy egyszerűen csak féltékeny vagyok rá, mert tudom hogy nem vagyok a legeslegjobb barát ezen a világon, és szimplán csak attól félek hogy Blanka egyszer majd ott fog hagyni engem, és lecserél egy olyanra, aki sokkal jobb nálam; mint amilyen például Hanna.