ICE COLD HANDS | ✔️

━ 𝐒 𝐄 𝐕 𝐄 𝐍 𝐓 𝐇

— TE NORMÁLIS VAGY?! — kapok a szívemhez ami úgy tűnik mindjárt kiugrik a helyéről az ijedtségtől.
Éppen kiosontam a szobámból, a telefonommal világítva, és külön ügyelve arra hogy Domi ne keljen fel amikor Márk a semmiből előlépett a sötétből, ezzel egy enyhe szívritmuszavart okozva nekem.
— Rámhoztad a frászt bazdmeg! — susmogja mire ilyen 'te beszélsz' fejjel nézek rá.

— Amúgy hova a Jó Istenbe mész hajnal kettőkor?! — fonja össze maga előtt a karjait anyáskodó stilusban, mire muszáj elnevetnem magam.
Ezt a tettemet ő állítja meg, amint kezét a számra tapasztva próbál elcsendesíteni. — Maradjál már, hát alszanak!! — mondja nekem pedig ezzel csak mégjobban nevetnem kell.

— Jól van már — hagyom abba és sétálok el mellette, a konyha felé.
Málna is a lábam mellett totyog, biztosan ő is megéhezett.

Márkkal a nyomomban értem be az említett helyiségbe, elhaladva a kanapén szúnyokáló Józsi mellett.
— Miért jössz utánam? — fordulok hátra hirtelen mire Márk szemei egy pillanatra elkerekednek az ijedtségtől, ám gyorsan rendezi arcvonásait és válaszol. — Hát gondolom enni akarsz, akkor már jövök én is hátha adsz nekem is — vigyorodik el én meg egy szemforgatással díjazom kijelentését.
— Igazából nem enni akarok hanem kakaót inni, mert nem tudok aludni de ha szeretnéd csinálok neked is — mosolygok rá, és megvárom míg reagál valamit. Miután bólint, két bögrét teszek a pultra, amit megtöltök tejjel és a mikróba helyezem őket.

— Csak Blanka meg ne tudja — kuncog fel. — Leveszi a fejem ha megtudja hogy megtörtem a szentségeteket, miszerint minden este kakaóztok együtt — húzza el a száját, mire egyszerre kell nevetnem és helyeselve bólogatnom a mondatán.

— Szerintem sosem bántana téged..

— Tényleg? Fura, minden nap azt csinálja. Csak éppen nem fizikailag — motyogja az orra alatt ezzel egy pillanat alatt megváltoztatva a hangulatot. — Ezt hogy érted? — érdeklődök finoman, amit egy mély sóhajtás követ a részéről. Kissé furcsa nekem ez a helyzet, de hál' Istennek a mikró csipogása megzavarta egy pillanatra. Kivettem belőle a bögréket majd összekevertem a tejet a kakaóporral és Márk felé nyújtottam az egyiket. Ezután biccentettem egyet az asztal felé, ahol helyet foglaltunk egymással szemben és vártam hogy belekezdjen a mesélésbe.

— Ha nem haragszol meg érte, nem szeretnék erről beszélni — mosolyodik el, ám mosolyával együtt a fájdalom is kiül az arcára, amit nem tudok hová tenni emelett mérhetetlenül felébreszti a kíváncsiságomat. — Megértem, semmi baj — görgetem picit én is felfelé az ajkaimat.

— Köszi ezt a csodás itókát, de mostmár alig tudom nyitva tartani a szemeim úgyhogy elhúzok aludni — mutogat a szobája ajtaja felé mire csak vigyorogva bólintok egyet, ezzel jelezve hogy rendben van hogy távozik.

— Na mizu kis törpe, csak nem korog a pocid? — suttogom a kiskutyánknak, aki ebből lehet hogy egy mukkot sem értett, de mindenesetre a hűtőhöz lépve egy fél virslivel ajándékoztam meg, aminek úgytűnt örült; tekintve a csóváló farkát és azt, hogy egy pillanat alatt eltüntette a finomságot.

Mindezek után mindenhol lekapcsoltam a villanyt és aminnyire csak tudtam halkan osontam be a lakosztályomba, ahol Dominik az ágy szélén csücsülve dörzsölgette a szemét. Érkezésemre persze azonnal felkapta a fejét, én meg lehajtott fejjel, a meztelen lábfejemet bámulva közelítettem meg az ágyamat. Vagy ágyunkat, ki tudja.

— Hol voltál? Arra keltem fel hogy nem vagy mellettem és nagyon beszartam hogy hol lehetsz — mondja és a rekedtes hangjától végigfut az egész testemen a hideg, amit ezt követően libabőr borít végig. — Csak a konyhában — válaszoltam szaggatottan véve a levegőmet. — Nem tudtam aludni és gondoltam iszom egy kis kakaót, de összefutottam Márkkal aki valami írtó furcsa volt most — magyarázkodtam miközben mindketten visszafeküdtünk az ágyba és egymással szemben, nyakig betakarózva vártuk hogy a másik mondjon valamit. Ezt végül Dominik tette meg, nem is akármilyen témával.