Szuperhős napjaink

6. Szelek szigetén, szelek szárnyán

Mottó: Throw yourself into the waves, let 'em roll, carry you away - into the sea to wash off all fragility... throw yourself into the ocean, jaded, blunt, invisible... invincible... (Avantasia - Invincible)

---

A tavaszi iskolai kirándulás Cardigan szigetére egy olyan élmény volt, amelyet a Françoise Dupont tanulóinak legtöbbje a szívébe zárt. Bár a szeles, esős, hideg időjárás végig ellenük játszott, a régi falvak és kastélyok felfedezése, a múzeumlátogatások, a különféle versenyek és csapatvetélkedők fergeteges tapasztalattá tették az utazást.

A kellemes élmények ellenére Marinette tudatába nem egyszer talált utat az aggodalom. Mi lett távollétében Párizzsal? Macska is elutazott valahova a szünidőben - ezúttal bűntudatosan jó előre szólt, de a lány nyilván nem tudta hibáztatni őt; a vele egykorú fiú nyilván szintén iskolás volt, és megérdemelt egy kis kikapcsolódást. Akuma-riadó mindenesetre nem érkezett, Marinette pedig ezen felül azzal bátorította magát, hogy a téli sítábor alatt is hiányoztak Párizsból, mégsem lett semmi gond.

Most, a kirándulás utolsó előtti estéjén a lány egykedvűen ült az ágyon és próbálta belerakni a szobában szétdobált holmiját utazótáskájába. Miért van az, hogy minden hazautazásnál a dolgok fele sem fér be a csomagba, annak ellenére, hogy nem vásárolt semmit?

Szállásuk a sziget központi részén volt, Saint-Télémac faluban, ő pedig egy szobán - vagy inkább kamrán - osztozott Alyával. A helyiség a favázas vendégház második, legfelső emeletén helyezkedett el, két keskeny ággyal és a ferde tetőt megtörő ablakkal. Alya már összecsomagolt, és az ágyon fekve nézett valamit a telefonján. - Mit csinálunk holnap? - kérdezte barátnőjétől. Az utolsó napra a tanárok nem szerveztek programot, mindenki azt tehette, amit akart, aztán este hétkor indulnak haza repülővel. - Jössz Ninoval és velem megnézni a kilátót?

- Azt hiszem, csak aludni fogok - sóhajtott Marinette. A zsúfolt hét, bármennyire is kellemes volt, kifárasztotta; és gyanította, hogy sokáig ez lesz az utolsó nap, amikor kipihenheti magát.

- Ne mááár, azt tudsz otthon is - nyávogta Alya. - Ha nem akarsz velünk jönni, legalább menj el a szőke hercegeddel egy romantikus sétára. Lementek valahova a tengerpartra, nézitek a sirályokat, kézen fogjátok egymást, ő átölel, te szerelmet vallasz neki...

Marinette Alyához vágott egy párnát. - Jaj hagyjál. Úgyse fog menni. És tudom, hogy amúgy is valaki mást szeret.

Alya lemondóan megvonta a vállát, majd felállt és kinyitotta az ablaktáblákat, hogy engedje ki az állott levegőt. A kinti tomboló szél rögtön leszakította és elsodorta a kék-fehér mintás firhangot, a szemüveges lány pedig gyorsan visszacsukta az ablakot, nehogy ő is utána repüljön.

Marinette elővette piros színű, fekete pöttyös pizsamáját, majd bement a kis fürdőszobába átöltözni. Ő maga sosem választotta volna ezt a pizsamát - civilként gyerekesnek találta ilyent hordani, és annyira hasonlított benne Katicabogárra, hogy még a lebukás esélye sem volt kizárt - de az utazás előtt édesanyja pakolt be neki, mivel ő szokás szerint bealudt, és másképp nem értek volna ki időben a repülőtérre. Így aztán az első estén katicás pizsamától kezdve Team Ladynoir feliratú melegítőig mindenféle kínos dolgot fedezett fel az útitáskájában.

Az éjszaka nem hozott megnyugvást. Álmaiban hol Katicaként harcolt magával Halálfejjel, hol a sebesült Macskának próbálta megmenteni az életét, hol egy zuhanó repülőgépben ült, amely felé szédítően közeledett a tenger.

Borult reggelre ébredt. Alya ágya üres volt, a legtöbben már nyilván elmentek valamerre, őt pedig nem volt szívük felkölteni. Megnézte az időt a telefonján, majd felült az ágyon, és kinyitotta az utazótáskáját, hogy válasszon valami ruhát. Tikki álmosan nézett ki a csomag egyik zsebéből.