Szuperhős napjaink

4. Védelmező mancs

Mottó: Dans les étoiles, la nuit je m'envole dans les étoiles, sans dire un mot, sans penser à demain... laisse moi dans mon délire, dans les étoiles, dans les étoiles, dans les étoiles... (Black M - Dans mon délire)

---

A rakéta mindenkit lázban tartott. Tudósoktól diákokig mindenki azt próbálta kiszámolni, hova fog becsapódni, vagy pedig módszereket javasoltak, hogy hogyan iktassák ki.

Tudniillik egy Ázsiából fellőtt, űrállomás-modulokat szállító hordozórakéta nem tudott a terv szerint pályára állni, és egyszercsak az emberek azon kapták magukat, hogy a többszáz tonnás miskulancia irányítatlanul zuhan vissza a Föld felé. Kezdetben úgy becsülték, hogy a tengerbe esik, de a szokatlanul erős antipasszátoknak köszönhetően a rakéta hamarosan már Franciaország fölött grasszált, és már Párizs is szóba került, mint lehetséges becsapódási hely. Lelőni már késő volt, mert túl alacsonyan repült, és az égő törmelék sokkal nagyobb veszélyt jelentett volna az országra és a polgárokra.

Adrien még egyszer ellenőrizte a rakéta koordinátáit és az uralkodó széljárásokat a tabletjén, aztán a füzetében számolni kezdte a lehetséges röppályát. Persze nem voltak meg hozzá a szükséges matematikai ismeretei, de ilyen apró dolgok nem zavarták őt, ha egyszer elhatározott valamit. Kiskorában például a fejébe vette, hogy ellenpéldát talál a négyszín-tételre, és oldalak százait töltötte meg térképvázlatokkal.

Egy kéz hirtelen felkapta a füzetet, és ahogy Adrien feltekintett, szemei Madame Mendeleiev dühös tekintetével találkoztak. - Megkérhetem Agreste urat, hogy tisztelje meg a tanórát figyelmével? - Röviden átnézte az ábrákat és a számításokat.

- Igen... elnézést... - hebegte Adrien. - Visszakaphatom a füzetet? Kérem.

- Nem - mondta kurtán az idősödő hölgy, majd lecsapta a zsákmányt a katedrára. Adrient kiverte a hideg verejték. A füzetben többek között volt egy csomó Katicás rajz, körülöttük szívecskékkel és szerelmi vallomásokkal. Ha a tanár vagy bárki meglátja azokat...

- Ne mind a rakétán rágjátok magatokat, majd a szakértők elintézik - tette hozzá a tanárnő. - Ha jól tudom, Fekete Macskát kérték fel, hogy elpusztítsa, ha esetleg lakott terület felé tartana.

- Tényleg? És Katicabogarat miért nem kérték meg? - hallott Adrien egy felháborodott hangot a mögötte levő padból.

- Honnan tudjam, Dupain-Cheng kisasszony? - A tanárnő megsemmisítő pillantást vetett szemüvege fölött. - Meg amúgy is miért érdekel? Talán te vagy Katicabogár?

- Igen... vagyis én? Nem, dehogyis...

- Na azért mondom, kisasszony. Majd a Macska gyerek elintézi, te pedig megnézed a tévében. És hogy kémiaórán ne járjon mindenféle szuperhősös dolgon az agyad, fáradj ki a táblához és oldd meg ezt a feladatot. - Lennebb görgetett a tabletjén. - Mennyi a molaritása annak az oldatnak, amit...

Adrien azt sem tudta, mi miatt aggódjon jobban: Marinette miatt, akinek nem volt erőssége a kémia, vagy pedig a füzet miatt, amely még mindig ott árválkodott a tanári asztalon. Végül azonban mindkét dolog megoldódott: Marinette bravúrosan megbirkózott a feladattal, utána pedig sikerült észrevétlenül elemelnie a füzetet, hogy visszacsempéssze a fiúnak.

- Köszönöm - súgta Adrien. A lány éppen most mentette meg az életét. - Tartozom neked eggyel.

---

Mikor Katica a Trocadérohoz érkezett, hogy megkezdjék rövid esti őrjáratukat, Macska már ott volt és az egyik tömb mellvédjéről nézte az Eiffel-tornyot. Megfordult, ahogy társa megjelent mögötte.