Szuperhős napjaink

8. Utánunk a vízözön

Mottó: Sacred heart, will you usher me now? For I'll carry the lantern your way, for I'll bring us home... (Avantasia - A Restless Heart and Obsidian Skies)

---

A szombati események után egész Párizs megbolydult. A gyengéd csókot váltó Katica és Macska fényképe szinte minden hírportálon, újságban, blogon megjelent, és annak ellenére hogy a városiak már rég gyanították, hogy két védelmezőjüket egymásnak teremtette az ég, a mostani bizonyosság mindenki szívét melegséggel töltötte el.

Marinette viszont nem tudta, hogy hogyan kezelje a status quo ilyetén változását. Egyes alkalmakkor valószínűnek tartotta, hogy Fekete Macska valójában Adrien... és ilyenkor boldogság töltötte el, hogy ők ketten végre egy párt alkotnak. Máskor azonban felemásnak érezte a helyzetet, és azt kívánta, bárcsak a fiú is ismerné civil énjét, mert csak úgy lehet tökéletes a kapcsolatuk. Vagy pedig sértődöttség motoszkált benne, hogy Adrien csak népszerű álarcát veszi észre. És megint máskor komolyan kételkedett abban, hogy a fekete hősruha tényleg osztálytársát rejti-e.

Macska szerencsére nem erőltette, hogy kapcsolatuk a következő szintre lépjen. Időt adott Katicának; még az is lehet, hogy neki magának is időre volt szüksége. Azonban mikor a következő héten randira hívta Katicát, a lány elfogadta, így szerda este egymás kezét fogva ültek a Louxor moziban; az alkalmazottak lehetővé tették, hogy egy oldalbejáraton lógjanak be a már elsötétített terembe, hogy ne hívják fel magukra a polgárok figyelmét.

A vetítés a legújabb Miraculous rajzfilm premierje volt: az Astruc Tamás által rendezett Tales of Ladybug and Rena Rouge című, közel két órás film már a negyedik volt a Párizs szuperhőseiről készült sorozatban, és hónapok óta leírhatatlan várakozás előzte meg. A terem zsúfolásig telt, és szinte mindenki egyet értett abban, hogy egy fantasztikus alkotás volt, tele drámával, akcióval és izgalommal.

Szinte mindenki - ám két hősünkben igen rossz szájízt hagyott a mű. A cselekmény ugyanis arról szólt, hogy Macska mind többet hibázik, szuperereje már nem hat az új gonoszok ellen, így fokozatosan kiszorul a szuperhős-csapatból; Katica már nem bízik meg benne és már nincs is szüksége rá, helyette Rena Rouge lesz a bizalmasa. A félrelökött Macska keserűségében átáll a sötét oldalra, Katicáék ellensége lesz, majd következik a végső összecsapás, amelyből a fiúnak esélye sincs pozitív karakterként kikerülni.

Macska már a vetítés vége előtt felállt és a terem legközelebbi oldalkijárata felé nyomult. Katica először csak aggódva nézett utána; biztos volt benne, hogy a fiú egyedül akar lenni egy időre. Azonban pár másodperc múlva mégis felkelt, és a morgolódó nézőkön átverekedve magát kisietett társa után.

Az utcán langyos tavaszi zápor fogadta. A szürkeségben még látta a feketeruhás hőst, ahogy egyik tetőről a másikra ugrik, a Notre-Dame irányába tartva. Kivetette jojóját és utánaindult, követve a Faubourg Saint-Denis sugárutat, félig vakon lendülve egyik épületről a következőre ahogy az esőcseppek a szemébe vágtak. Egy kis időre szem elől tévesztette társát, de érzékeire hagyatkozva végül rátalált egy nagy, háromszintes épület tetején. A fiú egy kéménynek támaszkodott; hagyta hogy felfelé tartott arcát mossa az eső.

- Mondd el, ha bánt valami - kérte a lány, óvatosan közeledve hozzá, bár gyanította, hogy a megszólított most nem vágyik társaságra.

A fiú feléje fordította fejét, szemében aggodalom keveredett valamiféle reménnyel. - Katica... a valóságban ugye nem történhet olyasmi, ami a filmben volt? Hogy visszavond bizalmadat, hogy magyarázat nélkül eltaszíts...

A lány kifújta a levegőt, majd elszánt képpel Macska felé lépett, tenyerével a kémény falának nyomva őt. - Cicus, emlékszel, mit ígértünk egymásnak a Montparnasse-on? Bármi történjen, senki és semmi nem állhat közénk. És ez a film kiválóan megmutatta, hogy miért fontos, hogy megbízzunk egymásban.