Szuperhős napjaink

7. Maradj velünk, fiatalkor

Mottó: Laisse-moi m'en occuper, laisse-moi t'faire oublier tout le mal qu'on t'a fait, je serai ton bouclier... (Maître Gims - Laissez passer)

---

A csütörtök esti őrjárathoz az Olympiades egyik magasépületén találkoztak. Katicabogár érkezett hamarabb, és a tetőből kiemelkedő szellőztetőrendszeren ülve kémlelte a nyugovóra térő várost. A kilátás nem volt a legjobb, de a hely kiváló volt egy őrjárat kezdetéhez, mely rövid úton végighalad a belváros fő pontjain.

A tavaszi szünidő kevesebb, mint egy hete fejeződött csak be, de ő és Fekete Macska kivételesen zsúfolt napokat tudhatott maga után. Vasárnap egy igen bonyolult akuma-támadást kellett elhárítsanak, karrierjük során talán a legnehezebbet: a párizsi Forma-1 versenyen hét versenyző akumatizálódott, és Transformers-szerű lényekként borzalmas pusztítást vittek véghez Párizsban. A hősök végül komolyabb sérülések nélkül úrrá lettek a dolgon, de Katica biztos volt benne, hogy Macska legalább két életet elveszített. Hétfőn egy nagy autóbalesetnél segédkeztek, szerdán egy metrókatasztrófát akadályoztak meg, ezen felül a tanárok annyi házit adtak fel, amennyivel a lánynak esélye sem volt megbirkózni, és gyanította, hogy ebben a félévben rontani fog az átlagán.

Társa, mint mindig, szinte hangtalanul és észrevétlenül érkezett meg. - Elnézést a késésért, bogár. Nehezen tudtam elszabadulni otthonról.

Katica a fiú felé fordult; a világító macskaszemek ellenállhatatlanul vonzották a tekintetét. - Ha valami gond van, vagy otthon kell legyél, akkor megyek egyedül. Tudod, hogy én is szoktam hiányozni.

- Nem, dehogyis, már megoldottam. És sosem hagynék ki egy őrjáratot, ha rajtam áll. Imádok szuperhős lenni. Ez az egyetlen alkalom, mikor az lehetek, aki vagyok.

A hősnő nem először hallott olyan utalásokat titokzatos társától, hogy civil életében eléggé védett, elszigetelt életet él és sok elvárásnak kell megfeleljen, de soha nem firtatta a dolgot. Könnyedén másra terelte a szót. - És mert olyankor együtt lehetsz szíved választottjával, ugye?

- Eltaláltad. - A fiú átszellemült arcát látva Katica elmosolyodott. - Még akkor is, ha sosem tudom, hányadán állok veled. Múltkor, mikor a macskamenta-parfümöt használtad, reméltem, hogy szintet lép a kapcsolatunk, de...

- Vááá, ha még egyszer felemlegeted azt, egy hétig nem fogok szólni hozzád.

- Hölgyem, tudod jól, hogy azt nem élném túl.

- Akkor jobban teszed, ha hallgatsz rám. - A lány felállt és elővette jojóját. - Megyünk együtt a szokásos körúton?

- Inkább versenyezzünk az Eiffel-torony kilátójáig. Rég nem mértük össze a gyorsaságunkat.

- Megint ki akarsz kapni, cicus?

- Ne bízd el magad, bogár. Ha jól tartom számon, én több versenyt nyertem meg, mint te. - Macska kezébe vette botját, majd hirtelen elrugaszkodott a tetőről.

- Hé, ez nem ér! Várj meg! - Katica átszaltózott a szembelső toronyházra, majd jojóját egy távolabbi épület felé dobta, szédítő sebességgel lendülve tovább.

Kis idő múlva már a belváros területén voltak, fej fej mellett haladva egy sugárút ellentétes oldalainak tetőin. Katica nem először tűnődött el azon, hogy mit gondolhatnak a legfelső emeleteken, manzárdokon lakó párizsiak a fejük feletti halk léptek, ugrások hallatán, miközben alváshoz készülődnek, az ágyban olvasgatnak, esetleg esti mesét hallgatnak. Tudják-e, hogy hőseik azok, akik békéjükre vigyáznak; vagy esetleg azt hiszik, hogy csak madarak járkálnak a tetőn, esetleg a szél görget valamit?