A megszelidített róka

Bonyodalmak

Másnap már úton voltak Konoha felé. A fény lassan bekúszott a fák lombján, hogy aztán furcsa alakzatokat világítson a talajra. A két fiú szinte a jókedvtől ragyogott, ahogy, a még mindig eszméletlen Deidara-t cipelték.

Sasuke szerint, Naruto egy új ember lett. Most, hogy kinyílt az ajtó, szabad a szíve, nem tartja már vissza semmi, hogy úgy éljen, ahogy akar. Éppen ezért érezte azt a melegséget, amikor a szőke megbabonázva nézte, ahogy a madarak felreppennek, toll rengeteget hagyva maguk után, hogy aztán gondtalanul kússzanak a levegő selymes hullámain.
Nem csak a mosolya, nem csak a szeme, maga Naruto is ragyogott. És ez az érzés....

Konoha kapui, megtörve a természet csodás meghittségét magasodtak az ég felé. Sasuke gyomra hirtelen ugrott görcsbe, ahogy a két kőláb közt megpillantotta az a rózsaszín hajzuhatagot, ami az utolsó megerősítést tartalmazza.
A zöld szempár ránézett, ahogy észrevette a közeledtüket, majd elmosolyodott.

Sasuke fejében kattogtak a kérdések:
Akkor igaz? Tényleg ő az? Valóban megtalálták őt?

Mintha a Sakura olvasott volna gondolataiban, és meg akarná válaszolni. A még fel nem tett kérdéseket, bólintott.

A megkönnyebbülés és a boldogság feloldotta a görcsöt, és megállásra kényszerítette. Egy sejtő mosoly terült szét az arcán, mikor a szőke értetlenül fordult meg.

-Igen-suttogta az Uchiha-Te vagy az.

-Hogy mondod?-kérdezte, majd a földre dobta a nehéz csomagot, azaz az akatsukist.

Sasuke csak megrázta a fejét. Nem az ő dolga ezt a tudtára adni. Felkapta az elkábult ellenséget, majd ismét elindult, hogy aztán Sakura is csatlakozzon. Egyenesen. Hokage torony felé vették az irányt, hogy az igazság minél hamarabb kiderüljön.

Naruto idegesen kapkodta a tekintetét a két barát közt. Tudta, hogy titkolnak valamit. Valamit, amit neki nem akarnak elmondani, és ez zavarta. Hogy miért? Azt nem tudja. De rá akar jönni.

A nap megcsillant a Hokage torony tetején lévő üvegen, ahol maga Tsunade tartózkodott. Nem volt egyedül ugyan. Vele volt Kakashi is. Nem beszéltek semmiről, csupán együtt várták az érkezőket. A szőke nő az ablakon kibámulva szemlélte a tájat mikor megtörte a kemény csendet, és megszólalt.

-Végül csak helyre jön minden...-hangján hallani lehetett, hogy tartja magát. Hiszen mégiscsak a Negyedik utódjáról van szó. S Jiraya miatt neki is fontos lett az a család.

Kakashi sejtelmesen elmosolyodott, de nem szólt semmit. Érezte, hogy a Hokage még nem fejezte be.

-Mikor Minato eljött hozzánk, csak annyit mondott: Apa leszek! Nagyon boldog volt, ahogy Jiraya is. Ő fiaként szerette Minato-t, így érthető, hogy mennyire várta már a gyermeket. Habár egy szót se szóltunk a népnek. Jobbnak hagytuk, ha nem tudják. Persze ez nem rajtam múlt. Minato veszélyesnek ítélte ezt mindenki tudtára adni. Tehát csak mi tudtunk róla, és vártuk, ahogy az idő folyamán az a kis csöppség növöget Kushina méhében. Csodálatos idők voltak. De ... A szülés napján...a Kyubi elszabadult. Minato és Kushina pedig ... A gyermek eltűnt. Abban a hitben voltunk, hogy meghalt, így nem kerítettek mégnagyobb feneket a bödönnek. Jiraya viszont magába zuhant. Évekig örlődött azon, hogy ez az ő hibája volt-e, majd elhagyta a falut. Azóta se jött vissza, ellenben Naruto... Naruto itt van-fordult a férfi felé Tsunade. Mogyoróbarna szemében könnyek ültek, szája mégis boldog mosolyt mutatott.

Kakashi nem szólt még mindig semmit. Pedig tudta hogy érezhet az öreg Jiraya. Hisz ő is ezen ment keresztül. 17 éve ő is elszalasztotta a lehetőséget, így nem tudta megvédeni mesterét, feleségét, és az újszülött gyermekét. Pedig ő védte, mikor még csak az anyja hasában volt. És most...