A megszelidített róka

Prológus

Nehéz egyszerre több dologra
figyelni.
Sasuke is ezt élte át. Egyszerre kell a küldetésre, a társaira, magára, a jegyzetekre és a titkára figyelni. Igazából a jegyzetek a titok egy része. Felírta magának a fontosabb információt, amit a sharinganról tudni kell. Tekintve, hogy ő az utolsó Uchiha, hátra kell hagynia pár dolgot. Mint valami emléket a nemes klánról.

Sokáig csak egyedül akart lenni, egyedül a magányban. Ám ez idővel megváltozott. Nyitni kezdett a külvilág felé. Elkezdett szocializálódni, és sok barátot szerzett.

Mindezt egy csakra miatt. Mikor egyik éjjel este az erdőben egy magányos küldetésen volt, megérzett egy rémisztő, hatalmas csakrát. Fenyegető volt, sőt, halált ígérő. Undorító vörös köd lepte el az erdőt. Sasuke nem tudott hová menni. A köd mindent elfedett. Eltompította érzékeit, fegyvertelenné tette. Sasuke akkor félt először már nagyon régóta. Utolsó alkalommal akkor, mikor Itachi kiirtotta a klánt. Úgy menekült onnan, ahogy csak tudott. A köd miatt több fának is nekiütközött, s mikor kiért olyan mennyiségű megkönnyebbülés fogta el... Azt szavakkal nem lehet elmondani. De azt a csakrát megjegyezte. Erősen emlékeztébe véste. Onnantól minden este visszaemlékezett rá. Arra a dühre, arra a haragra, arra a bosszúvágyra. De megérezte a közötte szinte elveszett szomorúságot, szenvedést, magányt.

Épp emiatt akart változtatni, mindenen. Így csapatokkal járt küldetésre, barátokkal ment szórakozni, tovább adta tapasztalatait...
Mindent amiatt, hogy ő maga ne érezzen olyan fájdalmat, mint a csakra tulajdonosa.

De mégis van úgy, hogy a ninják egyénileg mennek küldetésre, mert az megköveteli a magányt.
Sasuke épp a tűz mellett várt, hogy megsüljön a hal, amit a közeli folyóból fogott. Hátát neki döntötte egy fának, fekete íriszeit a csillagos égre emelte. Elméletileg kémkedni küldték egy személy, Sasori után. A szervezet nevét már régen elfelejtette. Csak az információk érdekelték, mint az ereje, a jutsui, na meg a gyengesége.

Már 3 tagot (Hidan, Kakuzo, Kisame) na meg egy volt tagot (Orochimaru) kaptak el, vallalták ki, ölték meg. Mindezt azért, mert Sasuke kiválóan végzi a munkáját.

17 éves. Nemsoká felnőtt.

Lassan 5 éve, hogy megtörtént a találkozás. Hosszú idő után jött rá, hogy az élete azért lett csak jobb, mert valaki a távolból megmutatta, hová lehet jutni, milyen mélyre lehet süllyedni. Az a valaki segített neki. Talán tudatosan, talán a tudta nélkül, de hálás volt neki.

Elvette az egyik halat, majd gondolataiba merülve kezdte elfogyasztani.

Alvás után egy mezőn kell átvágnia, és az azt követő erdőben lesz a célszemély. Lábával eloltotta a tüzet. Abból már csak parázs maradt.

A további éjszakát egy fán töltötte, ám a reggel más látványt nyújtott elé.

A fák karmolással voltak tele. A fű kiégett. Viszont ami leginkább felkeltette a figyelmét, hogy egy ösvény jött létre. Mintha egy csapat bandita randalírozott volna, de viccből csak az útjukat pusztították el.
Kivételesen felkeltette a figyelmét ez a különös jelenség.

Távolabb az ösvénytől ugrált a fákon. Követte a nyomot, ami ~meglepetésére~ kivezette az erdőből.

A mezőt nem találta. Csupán egy sivatag díszelgett. Homokja forró volt, csillogott a nap fényében... Bár ez nem homok volt...

-Hamu-suttogta a ninja, miközben ujjaival a puha, meleg szemcséit dörzsölte.

Feltűnt neki, hogy egy helyen nem csak hamu, hanem alvatt vér is van. Szállták a legyek. Nem messze tőle ott feküdt az áldozat is: egy szarvas. Rajta harapás nyomok, karmolások. A gerince eltört, ahogy sok más csontja is. Húsából hiányzott egy adag.

-Egy vadállat tehette ezt-gondolta.
És már majdnem el is hitte, amikor a távolban meglátott egy testet. Szemével kivételesen jól látott, így azt is felfedezte, hogy narancssárga-fekete ruháit vér díszítette, szőke haját is kishíján ellepte. Úgy nézett ki, mint aki alszik.

Senki mást nem látott, csak azt az egy embert. De ő nem vihette véghez ezt a pusztítást, nem? Erre még csak gondolni sem bírt.
Nem tehetett mást, közelebb ment. Talpa alatt csak úgy ropogott a friss hamu.

Hogy lehet az, hogy nem ébredt fel a tombolásra?

A fiútól 4 méterre állt meg. Úgy feküdt ott, mint aki fáradságában ájult el. Nem mozgott, a légzést leszámítva.

3 méter.

Látókszögébe került az arca. Nyugodt volt. Szőke tincsei szemébe lógtak. Arcán 3-3 bajuszszerű csík éktelenkedett. Több helyen vérfolt díszítette.

2 méter.

Vonási nagyon ismerősek voltak. Mintha már látta volna őket... Csak másképp.

1 méter.

Veszélyesen közel volt már hozzá. Sasuke attól félt, felébred, és akkor nem tudja tovább nézni ezt a pokolian szép arcot. Vágyott arra, hogy megismerje, ám tartott is attól, hogy kiderül, ő a felelős a pusztításért.

Közel hajolt hozzá, leguggolt. 20 centi volt csupán a távolság közöttük. Kezét óvatosan a fiú felé emelte, mire a pillák gyorsan kinyíltak. Égővörös szempár tekintett rá. Csuklóját megmarkolta, majd a földre szegezte a meglepett fiút. A hirtelen támadás miatt az ellenség erőfőlénybe került.

Hátán makacsan ült, egyik kezével a jobb karját fogta le, míg baljával Sasuke torkához kapott. Vadállatias körmeit és a nyakát pár milliméter választotta el.
A másik száját morgás hagyta el, mire Sasuke értetlenül kapkodta tekintetét.

Hirtelen csakra kezdett kiáramlani a szőke testéből, ami ugyan az volt, mint 5 éve. Sasuke egy pillanatra lebénult, majd sharinganját előhívta, belenézett a vörös íriszekbe.