Egy újabb Tekergő

24./Látogatás/

Az utolsó óra után, szinte futva igyekeztem a gyengélkedő felé. Ma egész nap nem láttam Remust. A klubhelységben hallottam, hogy az ispotályban lábadozik. Senki nem tudta, hogy miért van ott, ezért úgy döntöttem, hogy erre a kérdésre a választ nekem kell kiderítenem. Befordultam, és a folyosó végén már láttam a megfelelő ajtót. A könyveimet erősen szorongattam, mert nem tudtam, hogy mégis mire számítsak. Azt akartam hinni, hogy csak egy megfázás, de a megérzéseim mást mondtak. Úgy éreztem, hogy köze van a kutatásomhoz annak, hogy Remus ilyen gyakran szorul Madame Pomfrey ápoló kezeire. Az ajtó előtt lelassítottam, és halkan nyomtam le a kilincset. Próbáltam nem megzavarni a betegek nyugalmát. Beléptem és becsuktam magam után az ajtót, aminek hangjára előjött a javasasszony is.

- Miben segíthetek, kedvesem? - állt elém kedves mosollyal az arcán. Tekintete a könyveimre tévedt, amiket a mai lecke miatt cipeltem magammal.

- Remushoz jöttem. - válaszoltam. - A leckét hoztam el neki. - kicsit megemeltem a könyveket, megerősítve a mondandómat.

- Az igazgató úr utasítása szerinte Mr. Lupin, sajnos nem fogadhat látogatókat. - tájékoztatott. Kissé lelombozott a hír, de mindenképp megszerettem volna látogatni a fiút. Elvégre mindenkinek szüksége van a barátaira, főleg mikor beteg valaki. A legaranyosabb mosolyomat varázsoltam az arcomra, s mélyen a nő szemeibe néztem.

- Csupán húsz percről lenne szó...Madame Pomfrey, kérem! - kérleltem a nőt, akinek láthatóan megesett rajtam a szíve, ezért bólintott egyet.

Elindult a gyengélkedő utolsó ágya felé. Elhúzta az elválasztóként szolgáló anyagot, ami Remust rejtette el. A fiú azonnal felénk fordult, s hatalmasra kerekedett szemekkel bámult rám, mikor meglátott. Aprót intettem neki és leültem az ágy melletti székre. A javasasszony visszahúzta a kékes anyagot és elment. A kis éjjeli szekrény szerűségre lehelyeztem a könyveket, s részletesen elmagyaráztam, hogy miből mit vettünk át és milyen beadandókat, tanulnivalókat kaptunk a mai nap folyamán. A világos hajú fiú érdeklődve hallgatta a beszámolómat, amikben elmeséltem, hogy James és Sirius hangos horkolása mellett, alig tudtam figyelni Mágiatörténeten, pedig Binns professzor hosszasan boncolgatta az új kőkor a varázsvilágban témát. Továbbá beavattam, hogy a két jómadár, karöltve Peterrel, aki szó nélkül követte őket, hogyan lógták el az utolsó órát, ami Gyógynövénytan volt. Persze azt is elmeséltem, hogy hogyan buktak le, s ez miatt ma egész délután növényeket ültetnek Bimba professzorral.

A mesélés közben volt időm jobban szemügyre venni a fiút. Több új seb is borította testét. Egy elég nagy, karmoláshoz hasonló sebesülés húzott a jobb szeme alatti részen. A két kezén is hasonló sérülések voltak, de sokkal több. A bőre sápadt volt és sötét karikák virítottak a szeme alatt. Nagyon lehangoló volt így látni, tudva, hogy semmit nem tehetek, mert nem hajlandó beszelni arról, hogy hogyan és hol szerzi ezeket a sérüléseket. De örültem, hogy a kis történeteimmel fel tudtam dobni a napját és mosolyt is sikerült csalnom az arcára. Még szívesen beszélgettem volna vele, de Madame Pomfrey szólt, hogy ideje mennem, mert egyébként sem szabadna most itt lennem. Elbúcsúztam a fiútól és jobbulást kívántam neki. Már épp vissza akartam húzni az anyagot, mikor megszólalt.

- Anna, kérhetek valamit? - kérdezte kissé habozva, s válaszul csak mosolyogva bólintottam. - Tudnál hozni nekem egy kis...

- Csokit? - fejeztem be a mondatot. Remus mindig is imádta a csokit. Kicsit haragudtam is magamra, amiért ma nem hoztam neki. - Persze, igyekszem minél előbb szerezni neked. - mondtam, majd a javasasszony, szinte kiterelt a gyengélkedőről, ezért már nem sikerült több szót váltanunk. 

---------------------------------------------

Hoztam néhány részt, és még tervezek is hozni. Végre volt időm arra, hogy írjak egy keveset és ezt ki is használtam. Már készül a folytatás, sőt lehet, hogy még ezen a héten felteszem.

-------------------------