Egy újabb Tekergő

28./Időzített töklámpások/

A pennámmal a kezemben ültem a helyemen, s vártam, hogy a professzor megérkezzen. Mellettem egy hollóhátas diák ült, Penelope, akivel a tavalyi év folyamán barátkoztunk össze. Mögöttem pedig a fiúk méltóztattak helyet foglalni. A terembe már szállingóztak a diákok, igaz nem siettek. A tanulók többsége nem nagyon rajong a Mágiatörténetért, ezért nem is ez a legsürgetőbb dolguk így szerda reggel. Tekintetem az ajtóra siklott, amin éppen Remus esett be. Csapzott kinézete és mindenfelé álló hajából arra következtettem, hogy egészen idáig rohant. Intettem a fiúnak, aki így sikeresen felfigyelt rám. Szelíd mosollyal az arcán közeledett felém, majd az előttem lévő padra pakolt le. Minden mozdulatát végigkövettem, és gyakran megakadt a szemem néhány frissebb és régebbi hegen. Remus mindig igyekezett takargatni ezeket, ám a talárok ilyen szempontból nem éppen megbízhatóak. Amikor a Lupin fiú végzett a pakolászással, hátrafordult, amit egy barátságos mosollyal nyugtáztam. Először azt gondoltam, hogy kérdezni szeretne valamit, ám ehelyett csak nézett rám, mint aki szeretne kérdezni, csak azt nem tudja, hogy hogyan tegye ezt meg. A kialakult, kissé furcsa helyzet kezdett veszélyezni, azon járt az eszem, vajon mi lehet ennyire kényes téma?

- Remus, - szólítottam meg, s kissé előrébb dőltem, hogy csak mi halljuk, ami elhangzik. - minden rendben? - a kérdés hallatán a fiú kifújta a bent tartott levegőjét, s vállait is lejjebb engedte. Megkönnyebbült.

- Kora reggel találkoztam Lilyvel a folyosón. - mondta, s ő is kicsit közelebb hajolt, ezzel is jelezve, hogy kissé kényes témáról lehet szó. Az információra csak bólintottam, s vártam, hogy folytassa. - Ő említett valami furcsát... - megállt, mint aki azon gondolkodik hogyan lehetne ezt a legfinomabban közölni. - Mármint rólad, vagyis, hogy veled van kapcsolatban a dolog - Remus zavartan megvakarta a tarkóját, s azt hiszem még sosem láttam őt ennyire tanácstalannak. - Azt mondta látsz dolgokat. - kikerekedett szemekkel néztem a fiúra, s azonnal keresni kezdtem a vörös hajú barátnőmet, akit a hátsó padok egyikében leltem meg, miközben néhány háztársunkkal csevegett. Amikor Lilyvel megegyeztünk, hogy ki kell találnunk valamit, én nem éppen arra gondoltam, hogy kürtöljük világgá, hogy látok dolgokat. Hab volt a tortán, hogy ennek köszönhetően jutottam el a megoldáshoz, amihez éppen a velem szemben ülőnek jutott ki a főszerep. Elvégre az Ő magánélete után kezdtem kutakodni.

- Ez egy eléggé bonyolult.. - a mondatomat már nem tudtam befejezni, ugyanis Binns professzor átlebegett a falon, s azonnal bele is kezdett az új tananyagba. - Az órák után találkozunk a bagolyházban. - szegeztem neki a mondandómat Remus tarkójának, a fiú pedig egy apró bólintással jelezte, hogy rendben. Ezzel le is zártuk a kis társalgásunkat, s én minden figyelmemet a jegyzetemnek szenteltem.

Az óra első tíz perce után egy különös beszédfoszlányt csíptem el a hátam mögül.

- Ébressz fel, ha valami érdekes történik. - hallottam meg Sirius hangját, amihez egy ásítás is társult.

- Binns óráján? - suttogta James, ám hangjában enyhe meglepettséget fedeztem fel. - Lázas vagy Sirius? - kérdezte, ám válasz már nem érkezett, ebből azt szűrtem le, hogy Black már elmerült az álmok birodalmában.

Miután letudtuk a délelőtti órákat, a napirend következő pontja az ebéd volt. A négy fiú társaságában léptem be a nagyterembe, ahol már uralkodott a Halloween-i hangulat. Hatalmas töklámpásokkal díszítették a termet, s adták meg az alaphangulatot. A terményeket bizonyára Hagridnak köszönhetjük, aki mindig nagy gondot fordít a kertjére. A mennyezetet ezúttal egy sötét, holdas éjszakává változtatták, amiből a denevéreket sem spórolták ki. A kastély kísértetei a mindennapoknál jobban beleillettek a környezetbe, megadva a valódi hátborzongató hangulatot.

A Griffendél asztalához érve helyet foglaltunk, s mindenki szedett magának az ételből. Idén sem maradtak el a halloweeni sütemények az asztalról, amiket jó néhányan szívesen fogyasztottak. Köztük a James mellett ülő Peter is, aki marok számra tömte a szájába a tök, szellem vagy éppen a macska alakú süteményeket, amiket édes cukormáz bevonattal tettek a roxforti manók még ellenállhatatlanabbá. A nagyteremben kellemes hangulat uralkodott. Az idősebbek már a holnapi bálról beszélgettek, míg mi fiatalabbak örültünk, hogy elmaradnak másnap az órák. A körülettem lévő emberek arcán különböző érzelmek tükröződtek. Néhány izgatott és türelmetlen diák, akik legszívesebben már most a bálra beszerzett ruháikban szelnék a Roxfort folyosóit. De volt néhány igazán csalódott, és kifejezetten unott arc is, akik valószínűleg bárhol szívesebben lennének jelen pillanatban, csak éppen itt nem.

- Ez egy felejthetetlen bálnak ígérkezik. - jegyezte meg cinkos vigyorral az arcán James, majd egy mindentudó pillantást váltott az acélszürke szempár tulajdonosával. Ebből már sejtettem, hogy készülnek valamire. Valamire, aminek a következménye büntetőmunka és rengeteg pontveszteség a házunkra nézve. Remusra néztem, aki lemondóan csóválta a fejét. A tekintetünk találkozásakor néma párbeszédet folytattunk le, s ugyanarra a végkimenetelre jutottunk: Sokba fog ez nekünk kerülni.

- Ez egy mindent tökkel ellepő bálnak ígérkezik. - vigyorgott Sirius, majd lepacsiztak Jamesszel. Kikerekedett szemekkel meredtem a két fiúra, mire Black egy önelégült vigyor kíséretében kacsintott rám, majd annyit tátogott, hogy ,,Bumm". A hitelesség kedvéért a kezével elmutogatta, hogy mit is takar a bumm szó. A tekintetem akaratlanul is a hatalmas töklámpásokra siklott, s lelki szemeim előtt láttam, ahogy holnap a bál ideje alatt felrobbannak, s mindent beterít a ragadós, és büdös tök bensőség.