8./Lumpsluck visszatér!/

572 32 2
                                    


Égész éjjel nem aludtam. Forgolódtam és törtem a fejem. A legtöbb időmet a Blacknek szánt bosszú hadjárat kötötte le. Keddi napot írunk, tehát Bájitaltannal kezdünk a Mardekár társaságában. Állítólag tegnap érkezett meg Lumpsluck Professzor. Mivel még elég korán volt, gondoltam veszek egy reggeli zuhanyt, hogy némileg felfrissüljek, és ne vegyék észre, hogy nem aludtam egész éjjel.

Mikor visszaértem a szobába a lányok az ágyaikon ültek, és a Bájitalkönyvet bújták.

- Mit csináltok? - méregettem értetlenül a lányokat.

- Ma lesz az első óránk Lumpsluckkal. - magyarázta Molly. - Tudod, volt az a balesete nyáron, és eddig a Mungóban feküdt.

- Jah, az egyiptomi piramisoknál, ugye? - kérdeztem bizonytalanul.

- Igen. - bólogatott.

- Egyébként, mesélj! - huppantam le Molly mellé hatalmas mosollyal.

- Én? - mutatott magára.

- Te!-böktem meg a vállát. - Mi van Arthurral? - vonogattam a szemöldökeimet. Molly teljesen elpirult és hozzám vágott egy párnát.

- Csak barátok vagyunk. - vont vállat. - De, - csuklott el a hangja. - szerintem tudnám.... - pirult el teljesen. - szeretni.

- Óhhh.... - érzékenyült el Lily.

- Kell a segítséged! - rontott be James az ajtón.

- Te, hogy kerülsz ide? - ugrottam fel. - És, miért?

- Csak gyere! - meg sem várva válaszomat, megragadta a karom és levonszolta lépcsőn.

- James, eressz el! - kiabáltam, de olyan hangosan, hogy az egész Roxfort felébredt.

- Nem! - mordult rám, és tovább húzott.

Egészen a saját szobájukig felráncigált.

- Segíts nekünk, kérlek! - könyörgött, miután becsukta az ajtót.

- Miben?

- Mindenben. A beadandókban, a házikban, kérlek!!! - nézett rám boci szemekkel.

- Nálam ez nem jön be. - ráztam meg a fejem, - De, segítek, ha bevesztek a kis kóborlásaitokba. - fontam össze karjaimat magam előtt. A fiúk összenéztek és egyszerre bólogatni kezdtek. - Nos, ma órák után a tóparton. - engedtem el egy mosolyt és visszasietttem a ledöbbent lányokhoz.

- Mehetünk reggelizni? - dugtam be a fejem az ajtón. Rám mosolyogtak, majd utánam indultak. A nagyteremben kevés diák volt, még. Ezen nem is csodálkozom. Reggel hét órakkor.

- Szép jó reggelt, hölgyek! - kacsintott Lilyre James. A vöröshajú lány unottan megforgatta a szemeit, és folytatta megkezdett reggelijét.

- Bájitaltan Lumpsluckkal.. - motyogta Remus, miközben a Reggeli Prófétát olvasta. Mindig is elég komoly volt. És, ráadásul a vérfarkasok után kutat, ennél komolyabb téma, aligha akad.

- Órán találkozunk! - ugrottam fel és elköszöntem a lányoktól.

- Merre White? - nézett kérdőn Black.

- Minél messzebb tőled. 

Igazából, céltalanul bolyongtam a kanyargós folyosókon. Egy lélek sem járt sehol. Mindenki a nagyteremben reggelizett, majdnem mindenki.

- Áh, Anna White. - szólított meg egy hang. Lassan megfordultam és megpillantottam a Mardekár hercegét, ha hívhatom így.

- Pfff...Malfoy. - a nevének már a kimondásától is a legnagyobb undor futott végig az egész testemen.

Egy újabb TekergőDonde viven las historias. Descúbrelo ahora