Egy újabb Tekergő

25./A zárolt részleg/

Az ablaküvegen lefolyó vízcseppek elhomályosították a kilátást a birtokra. Unottan könyököltem az ablak mellett, s elmerülve hallgattam az eső jellegzetes kopogását. A kandalló tüze melegséggel árasztotta el a klubhelységet. A ropogó tűz és az eső kopogása elvonta a figyelmem a külvilágról. Tompán hallottam a fiúk beszélgetését a háttérből, akik felháborodva vették tudomásul, hogy Ők nem mehetnek Roxmortsba. Igaz, ebben a pillanatban én is szívesen lemennék a faluban, elvégre megígértem Remusnak, hogy viszek neki csokoládét.

- Kell egy terv! - ugrott fel felkiáltva James, mint a csapat vezéregyénisége. Felé fordultam, miközben ő már bőszen magyarázta, hogy hogyan lopakodunk el Frics és a macskája mellett.

- Irány a könyvtár. - léptem közéjük, s végigvezettem a csapaton a tekintetem. - Biztos írnak valamilyen titkos kijáratról. - dörzsöltem össze sunyin a két kezemet.

A könyvtárba érve nem találtunk ott senkit, még Madame Cvikkert sem. Hang nélkül csuktuk be az ajtót, s indultunk meg a könyvespolcok között. James kezében volt a köpeny, aminek segítségével bejutunk majd a zárolt részlegbe. Ez lett volna a terv, ha nem nyílik ki az ajtó. Unokatestvérem egy gyors mozdulattal terítette ránk a köpenyt. Csendben álltunk a könyvtár közepén, a köpeny alatt, várva, hogy megszűnjön a zavaró tényező. A zavaró tényező, aki egy lány volt. Háttal állt, s éppen az egyik könyves polcon keresett valamit. Hosszú szőke haját koronaként viselte. Mikor megfordult, s igaz, hogy Ő nem tudta, de pontosan farkasszemet nézett velünk. Azonnal megismertem az évfolyamunkba járó Margot. Hajában egy, a házának megfelelő fejpántot viselt. Zöld és ezüst.

Lassan kezdtünk hátrálni, mert a lány a mellettünk található könyvespolc felé tartott. Egyszerre tettük meg a hátráló lépéseket, s egészen közel voltunk már a zárolt részleghez. Sirius elém állt, s előhúzta a pálcáját. A háttal álló lányra szegezte a pálcáját, amit kidugott a köpeny alól.

- Serpensortia... - suttogta, s pálcájának végéből egy kígyó tört elő. A hüllő a lány felé indult meg, akinek feltűnt a szokatlan hang. Ijedten kezdett hátrálni, s végül kiszaladt a könyvtárból. Sóhajtva csóváltam meg a fejem, és bújtam ki a többiekkel együtt a köpeny alól. Black egy pálcasuhintással tüntette el az állatot, így újra csak mi tartózkodtunk a könyvtárban.

A zárolt részlegen is könyvek ezrei sorakoztak a polcokon. Ötletünk sem volt, hogy hol kellene kezdenünk. Közös megegyezés alapján szétváltunk, s négy különböző irányba indultunk meg. Pálcámmal a kezemben tettem meg a lépéseket, ezzel is felkészülve minden eshetőségre. Percekkel később, mikor már kellően elvesztem a könyvespolcok között, s látni is alig láttam valamit, suhintottam egyet a pálcámmal, s halkan elsuttogtam egy Lumost. A kékes fény megvilágította a környezetemet, és így lehetőségem nyílt jobban megfigyelni a könyveket, amik a mellettem lévő polcokon pihentek. Közelebb lépve, kisség megdöntött fejjel kezdtem leolvasni róluk a címüket. Sötét mágiákról, mágikus lényekről, animágiáról, de egyik sem tartalmazta a számomra szükséges információt. Kissé letörten hagytam el a sort, s indultam meg egy másikba, de ott sem jártam sikerrel. Csalódottan sétáltam a zárolt részleg közepén található kisebb üres részre, ahol a megegyezés alapján találkoznunk kell. A földre ülve vártam, hogy felbukkanjon egy újabb pálcából áradó fény, de a fiúk csak nem akartak megjelenni.

Hosszú és unalmasan töltött percek után James vágtatott ki egy sötét részről. Pálcája a zsebében volt, fényt mindössze az én pálcám végéből kitörő kék fény biztosított.

- Hogyan kutattál könyv után a sötétben? - tettem fel a kérdést, mire mosolyogva leült mellém, s elterült a földön.

- A mester nem fedi fel a titkait. - felelte, s elnyúlva a padlón kezdte bámulni a sötét mennyezetet. Ráhagytam a dolgot, már nem nagyon foglalkoztatnak James szokásai, hiszen együtt nőttünk fel, már csak kevés dolog tudna meglepni.

Percekkel később Black lépett ki egy hátsó sorból, s megindulva felénk meglengetette a kezében tartott könyvet. Arcán önelégült és győzedelmes vigyor ült. Talált valamit. Megállt előttünk, ám ülő helyzetem miatt fel kellett néznem rá, de ez nem tartott sokáig, ugyanis időközben Peter is megérkezett. A pufók fiú is helyet foglalt a földön, s mind arra vártunk, hogy Sirius megszólaljon végre. Ő erre felcsapta a kissé poros könyvet, valahol a vége felé, majd szemeivel pásztázni kezdte a benne található sorokat.

- A harmadik emeleten találkozol egy varázslónővel, aki jelszót vár, ám válasza néma. Állásának helye titkos utat rejt, mely észrevétlenül kijuttat az ódon falak bezártsága közül. - olvasta fel a sorokat, majd ránk nézett. - Van benne még pár ilyen fejtörő.

- Akkor indulás. - tornázta magát lábra James, és már el is indult a kijárat felé. A fiúk követték őt, s én sem tettem másképp, ám az én gondolatim a fejtörő megfejtésére irányultak. A tekintetem ekkor megakadt a James kezében lévő térkép féleségen. Ez az a pergamen volt, amire a fiúk felrajzolgatták az útvonalakat egy-egy felfedezésükhöz. Ez volt az a térkép is, ami miatt majdnem eltévedtünk, mikor a konyhát kerestük, ám azóta a fiúk esküdöztek, hogy kiküszöbölték rajta a hibákat, bár ezt kétlem.

- A Púpos Boszorka szobra - torpant meg unokatestvérem, ezzel megállítva a mögötte haladó fiúkat is.

Utunk a harmadik emeletre vezetett a szoborhoz. Minden probléma nélkül, nem zavartatva magunkat kezdtük centiről-centire átvizsgálni a szobrot. Egy jelet vagy valami útmutatást keresve, amivel megtudhatjuk, hogy hogyan is nyílik ki a titkos alagút. Épp a vaskos talpazatát vizsgáltam, mikor megakadt a szemem egy kis ezüstös táblácskán a hátsó részen. Ha valaki felületesen nézne rá a szoborra, akkor szinte észrevehetetlen. Nem szerepelt rajta semmi, csupán egy egyszerű felsorolás.

- Bátorság, kedvesség, eszesség, ravaszság. - olvastam fel hangosan a táblába gravírozott szavakat, s hátrébb léptem hátha történik valami. Ekkor a szobor megmozdult ,s alatta egy lefele nyúló alagút tárult szemünk elé. Black közelebb lépett, majd mászni kezdett. Kezében pálcáját tartotta, ami a fényt is biztosította. A fekete hajút James követte, akit Peter követett. Én utoljára kezdtem mászni, s lassan szedtem a létra fokait. Amint talajt éreztem a lábam alatt elengedtem a fémet, és követtem a fiúkat, akik megindultak az egyetlen irányba. Egy szűk, mégis kissé kanyargós alagútban találtuk magunkat, így haladtunk az ismeretlenbe. Hosszú percek óta sétáltunk és kanyarogtunk, mikor a talaj érezhetően emelkedett. Felfelé tartottunk, és ebben már csak még több bizonyságot adott a lépcső, amihez elértünk. A kőből kivájt lépcsőfokok szintén felfelé vittek minket, s mi egymás után haladva követtük az utat. Végül Sirius állította meg a menetet, ugyanis elfogyott az út.

- Itt egy csapóajtó. - mondta, és pálcáját eltéve próbálta meg feltolni a zárt csapóajtót, ezzel kioltva az egyetlen fényforrást. A sötétség ránk telepedett, körbe vett minket. Pálcámat elővéve suttogtam el a varázsigét, és a szűkös alagút ezen része újra megtelt fénnyel, s ismét láttunk is valamit.

Eközben elől Black résnyire feltolta a csapóajtót, hogy ki tudjon lesni rajta. Mikor megbizonyosodott róla, hogy minden tiszta, fellökte a kijutásunk útjában álló akadályt, majd kimászott, és várta, hogy mi is kijussunk. Amint kimásztam egy helységben találtam magam, ahol zsákok, dobozok voltak telis-tele különböző édességekkel. A kastélyból indultunk, majd követtük a boszorka által elrejtett alagutat, s végül így kerültünk Roxmortsba a Mézesfalás édességbolt raktárába.