Egy újabb Tekergő

23./Játék, játék és játék.../

A tanév kezdetével nem csak a beadandók és tanulni valók tértek vissza a mindennapjainkba, hanem a kviddics is. A Griffendél csapatában szabadultak fel üres posztok, amikre már megkezdődött a jelentkezés. Állandó téma lett a fiúk körében a játék, ugyanis James és Sirius az elsők között jelentkezett a csapatba. Remust és Petert nem kötötte le különösebben a kviddics, mégis képesek állandóan hallgatni Jamesék magyarázását. Lupin türelme határtalan, ami rólam nem mondható el. Nem számít, hogy reggel vagy este, mindig a kviddics a téma. Eleinte még elhallgattam, hogy a csapatba való bekerüléssel mennyi kellemes dolog jár. Hírnév, tisztelet és lányok, hogy Sirius kedvenc érvét is ide soroljam. James eredetileg fogó szeretett volna lenni, ám a poszt csak jövőre fog megürülni, ezért a két szabad terelő posztot pályázták meg. Jelenleg is erről folyik a susmus, hogy ki az, aki esélytelen ellenük és ki az, akire jobban kell majd figyelniük. Számomra itt van a vége, itt van az, amikor már nem bírom hallgatni ezt állandóan.

- Elég! - csattantam fel elvesztve minden türelmemet. Kissé erősebben raktam le a poharat a kezemből, ami a körülöttünk ülők figyelmét is felkeltette. Először a két meglepett fiúra, majd rám néztek. - Csak egy napig, egyetlen egy napig hanyagoljátok ezt a témát. - folytattam visszafogottabban és sokkal kimértebben. A fiúk értetlen pillantása láttán felálltam és jobbnak láttam elhagyni a nagytermet.

A kastély ódon falai között sétálgattam, elveszve a gondolataimban. Konkrét célom nem volt, ezért csak bolyongtam és reméltem, hogy eszembe jut valami elfoglaltság. Sajnos ötlet nélkül maradtam. Az egyik összekötő folyosón sétáltam, mikor szipogást hallottam. Kíváncsian indultam a hang irányába, ami egyre csak erősödött, s mikor már elég közel voltam tisztán hallottam. Az egyik oszlop mellett kuporgott egy világos hajú fiú, aki szorosan markolt egy könyvet. Szemeiből könnyek folytak, s mikor elé léptem ijedten kapta fel a fejét. Szelíden rámosolyogtam, s leültem mellé a földre.

- Anna White. - nyújtottam felé a kezemet, amit tétovázva ugyan, de elfogadott. - Minden rendben? - kérdeztem meg halkan a fiút, aki Hollóhátas címert viselt a talárján. Először rám nézett, majd a könyvre, amit a kezében szorongatott.

- Igen...azt hiszem... - szipogta, majd letörölte a könnyeit. - Xenophilius Lovegood!

Szinte az egész délutánt elbeszélgettük Xenoval, akinek személyében egy új barátra tettem szert. A klubhelységbe vacsora előtt érkeztem meg. Belépve a portrén hatalmas örömujjongás csapta meg a fülemet. Süketítő volt James és Sirius kiabálása.

- Bekerültünk! - kiabálták, s mivel csak most érkeztem nem tudtam, hogy mi történt. Valamiről lemaradtam. James volt az első, aki észrevette kissé döbbent és értetlen arckifejezésem. Megindult felém, s pontosan mellettem állt meg. Átkarolta a vállamat és még mindig szüntelenül vigyorgott.

- Íme a Griffendél kviddics csapatának két legújabb, legtehetségesebb, legmenőbb és legszerényebb terelője. - mutatott először magára, majd a vele szemben álló Siriusra. Lassan lefejtettem magamról unokatestvérem karját, majd arrébb léptem.

- Gratulálok. - mondtam, majd hagytam, hogy a fiúk kirontsanak a portrén. Hangosan kötötték mindenki orrára, hogy őket is beválogatták a csapatba. Én, Remus és Peter kissé lemaradva követtük őket a nagyterembe, ahol nem sokára kezdődik majd a vacsora.