World of Cats: 1. Kötet. A kezdetek [Átírás Alatt]

13. Fejezet-A testvérek találkozása

Waffle szemszöge:
Egész este azon gondolkodtam amit Chocolate Chip mondott. Mi lehet az a tárgy és mit akart azzal Dreamlight?
Lassan felültem. Sötét volt, de a telefonommal megvilágítottam a szobát.
,,3 óra 58" Ez állt az órán. Fáradt voltam, de kikeltem az ágyból és átöltöztem. Lassan kinyitottam az ajtót, majd a kijárat felé vettem az irányt. Ekkor jutott eszembe, hogy nem tudok felmenni a felszínre. ,,A fenébe..." Mondta magamba, majd elkeztem gondolkodni. Pár perc után rájöttem, hogy nincs más választásom, mint felmászni.
Nem mondom magam egy nagy mászónak, de azért nagynehezen sikerült felszenvednem magam. Mély lélegzetet vettem, a hűs tavaszi szellő jól esett. Elindultam. Azt nem tudom hova, de nem baj. Csak mentem, egyre bentebb az erdőben. Már fél órája gyalogoltam amikor megbotlottam valamiben.
-Hé!-Kiáltott fel.
-Ki vagy?-Kérdeztem, miközben megvilágítottam. Egy zöld bundás hím feküdt a földön.
-Én Leaf vagyok. Levél macska-Állt fel.
-Ő. Én Dark, sötétség-Hazudtam-Mit csinálsz itt?
-Ezt én is kérdezhetném-Vágott vissza
-Én csak sétáltam egyett. Na és te?
-Én aludtam.
-Itt az erdő közepén?
-Igen. Tán baj?-Kérdezte.
-Nem. Csak meglepődtem-Válaszoltam.
-Rendben. Akkor ha megbocsátasz én visszafekszem-Mondta, majd úgy is tett.
,,Fura..." Gondoltam magamban, majd tovább mentem. Tíz perc telt el, mikor már kezdtem elfáradni, így elindultam visszaféle. Útközben kikerültem a Leaf-et. 4 óra 30 körül megérkeztem a csapóajtóhoz. Hát igen... Erre nem gondoltam. Hogy megyek le? Nem volt más választásom, mint kiabálni.
-Segítsetek légyszi!-Ismételgettem, tíz percig, mire valaki meghallott.
-Mi az?-Kérdezte Sky
-Segítesz lemenni kérlek.
-Ő. Igen-Válaszolta furcsálva, majd egy felhőt küldött fel.
-Köszönöm-Hálálkodtam mikor már lent álltam.
Sky kérdezés nélkül vissza ment a szobájába és én is bementem az enyémbe.
Fáradtan terültem el az ágyon, nem sokkal később el is aludtam.

-Waffle!-Kiabált az ajtómnál Sunset-Kelj fel!
-Jól van!-Válaszoltam fáradtan.
Még mindig a kinti ruhámban voltam, így egy nyújtózkodás után rögtön a konyhába mentem. Mindenki ott volt.
-Sziasztok!-Köszöntem.
-Szia!-Köszöntek vissza a többiek egyszerre.
-Waffle?-Szólalt meg Sky.
-Hmm?
-Mit csináltál fent tegnap?-Kérdezte
-Csak sétáltam-Válaszoltam-Amúgy találkoztam egy kandúrral.
-Kivel?-Érdeklődött Sunset.
-Valami Leaf-el-Válaszoltam, mire Birch félrenyelte a kakóját és köhögni kezdett.
-Mi?-Nyögte ki.
-Leaf-el, egy zöld bundájú kandúrral-Vontam meg a vállam.
-Azt hiszem a bátyámmal találkoztál-Mondta Birch mikor már nem köhögött.
-A bátyád?-Lepődtem meg.
-Igen. Anyáék azt mondták, hogy elszökött. Hol találkoztál vele?
-Az erdőben
-Majd keressük meg. Beszélnem kell vele-Mondta.
-Rendben-Válaszoltam.
A reggeli hátralévő részében nem esett több szó erről.

-Na még összepakolok és aztán mehetünk, Waffle-Állt fel az asztaltól Birch, mikor már mindenkinek üres volt a tányérja.
-Rendben-Válaszoltam, majd én is felálltam.
Bepakoltam pár dolgot a táskámba és elindultunk Birch-el az esti helyre. Már harminc perce gyalogolhattunk mikor bokorzörgést, hallottam. Valószínűleg Birch is halotta, mert mind a ketten a hang forrásához fordultunk.
Leaf lépett ki a bokrok közül. Majd mikor meglátott minket, megtorpant. Én megkönnyebbülve néztem rá, Birch-nek viszont elkerekedett a szeme, és ezt tette a zöld kandúr is.
-Ő...-Törtem meg a csendet miközben a egyik testvérről, a másikra esett a tekintetem.
-Szia Birch-Szólalt meg a kandúr-Te itt?
-Igen, te fafejű! Hogy tehetted anyáékat ki ilyen dolgoknak?! Tudod, hogy aggódnak?!-Kiabált rá Birch.
-Ő... Sajnálom. Nem tehettem mást...
-Mi az, hogy nem tehettél mást?! Miért nem kértél segítséget te hülye?!-Folytatta a kiabálást, miközben egy nagy pofont adott a testvérének.
Nem láttam még ilyennek Birch-et.
-Figyelj, sajnálom. De megkellett védenem őket.
-De akkor is! Miért nem tudsz végre normális felnőtt módjára viselkedni?!
-Nem érted, hogy engem üldöznek?!-Kiabált rá hugára Leaf.
-Tessék?
-Igen... Tettem egy dolgot amire nem vagyok büszke. De mostmár így élek és nem tudhatja meg rajtuk kívűl senki, hogy valaha is velük éltem-Fejezte be Leaf, mire Birch-nek elállt a szava.
-Sajnálom hugi. De nem mehetek vissza hozzájuk.
-Miért nem laksz velünk?-Bukott ki a kérdéd belőlem?
-Mi?!-Kiáltott fel egyszerre a testvépár.
-Most mi az? Gondolom nincs más helyed?
-Nincs.
-Hát akkor?
-És hol fog aludni?-Kérdezte Birch egy fokkal nyugodtabban.
-Hát a kanapén-Válaszoltam-Mégis csak jobb, mint a földön.
-Igen.
-Na elég a szövegelésből!-Fogtam meg mind a kettőjük csuklóját és a csapóajtó felé vezettem őket.
-Várj Dark!-Mondta Leaf, de nem törődtem vele csak mentem.

Nem sokkal később megérkeztünk. Én felnyitottam, de Leaf csak állt és a földet nézte elkerekedett szemekkel.
-Hogy nyitottad fel a füvet?-Kérdezte
-Mi? Itt egy fa csapóajtó-Válaszoltam
-Nem is... Na mindegy.
Nem Leaf volt az egyetlen aki nem látta, Dreamlight tegnapelőtt is csodálkozva nézte. Eddig nem nagyon kerítettem neki nagy figyelmet, de már egyre furább ez az egész...
-Na gyertek-Mondtam, mikor már lent voltunk.
-Sziasztok!-Köszönt Sky-Ő Leaf?-Nézett rá az említettre.
-Igen-Előzött meg a válasszal Leaf a kandúr.
-Velünk fog lakni!-Mondta Birch
-Tényleg?-Lepődött meg Sky.
-Igen-Válaszoltam
-Ez remek!-Örült meg a kék nőstény-Gyere körbevezetlek!-Mondta, majd megfogta Leaf csuklóját és elvezette.