World of Cats: 1. Kötet. A kezdetek [Átírás Alatt]

11. Fejezet-Az álmodozó

Dreamlight szemszögéből:
Lucas és én napnyugtáig beszélgettünk. Mókás, aranyos, de ugyanakkor komoly és megértő. Nem tudom elképzelni, mitől tartja magát ,,gonosznak". Miután elköszöntünk, én visszaindultam, a szállásunkra. Egész jó kedvem volt amíg meg nem szólított Chaos.
-Mivan?!-Néztem rá, idegesen.
-Tudsz valamit, Waffle hollétéről?-Kérdezte
-Ő...-Haboztam-Elszökött...
-Elszökött?!-Ismételete, meg-Hogy lehet ez?!
-Nem tudom...-Ijedtem meg.
-Hol van?!-Ismételte
-Nem tudom!!-Kiabáltam rá
-Takarodj innen!-Ordított-És többet vissza se gyere!-Tette hozzá, mikor én már elszaladtam.
A szobámba érve becsaptam az ajtót. Összepakoltam és elmentem. Nem érdekelt hova, csak az, hogy el. Sötét volt de nem baj, jól látok a sötétben.
Ekkor hangokat hallottam. Bebújtam egy közeli bokor mögé.
Egy nőstény és egy kandúr beszélgetett.
-Mit fogunk csinálni?-Kérdezte a kandúr. Valahogy ismerősnek tűnt a hangja, ezért kilestem, hogy ki lehetett. Waffle volt az és egy fehér és fekete csíkos nőstény.

Waffle szemszögéből:
-Nem tudom...-Válaszolta Birch-Lehet, hogy... Meg kéne keresnünk Dreamlight-ot...
-Mi? Miért?-Értetlenkedtem
-Ő volt az aki elaltatta őket. Nem?
-Azt te felfogod, hogy elfogott?!
-Igen... De mindenkinek jár egy második esély... Nem?-Kérdezte szelíden.
-Nem!-Kiabáltam.
Ekkor bokorzörgést halottam, majd előlépett a növény mögül Dreamlight.
-Mit keresel itt?!-Kiabáltam rá
-Én... Sajnálom...-Kezdett bele
-Valóban?!-Szóltam rá idegesen
-Igen... Nem volt helyes...-Folytatta
-Mhmm...-Forgattam a szemem.
-De komolyan!-Nézett rám könnyes szemmel.
-Miért gondolod, hogy bízok benned?-Kötözködtem.
-Ha felébreztem őket?-Kérdezte remegő hangon.
Hallgattam.
-Rendben... De tudd, hogy bármi trükk és velünk nézelel szembe...-Szóltam hűvösen-És már nem veletek vannak, a szüleim-Tettem hozzá.
A közelben volt a csapóajtó mikor oda értünk, Dreamlight megállt és értetlenkedve nézett a földre.
-Mi az?-Kérdeztem
-Ti látjátok?-Nézett fel.
-Persze. Te nem?-Kérdezte Birch.
-Nem...
-Fura...-Mondtam-Na mindegy... Most gyere.
Lementünk. A többiek a nappaliban üldögéltek. Bele értve a húgomat és a szüleimet is. Mikor oda értünk, rajtuk kívül minden szem felénk szegeződött.
-Ez ki?-Kérdezte Sunset, aki még nem ismerte.
-Ő Dreamlight... Aki elfogott-Mondtam, mire döbbent morajlás futott végig a többieken.
-Mi?! Miért hoztátok ide?!-Értetlenkedett Sky.
-Mert, azt igérte felkelti Waffle szüleit-Válaszolta Birch.
Mindenki Dreamlight-re nézett. Ő idegsen a szüleimhez lépett, a mancsát meglengette párszor elöttük, majd egy lépést hátralépett és várt.
Pár mádoperc telhetett el, de nekem óráknak tűnt.
Majd anya megmozdult. Én elkerekedett szemekkel, meredtem rá. Lassan kinyitotta a szemét, és körbenézett. Majd a tekintete megállt rajtam és elmosolyodott.
-Anya!-Oda szaladtam hozzá és szorosan átöleltem.
-Szerbusz!-Köszönt lágy, fáradt hangon és viszonozta az ölelésemet.
-Hol vagyok?-Kérdezte, pár másodperc múlva.
-Egy bunkerben. De majd elmesélek mindent!-Mondtam.
A hugom is megmozdult, majd lassan kinyitotta a szemét. Rögtön engem látott meg, felált és odafutott hozzám.
-Waffle!-Kiáltotta, és megölelt.
-Szia Berry!-Viszonoztam az ölelését.
Mikor elengettem, láttam, hogy apának nyitva volt a szeme és minket nézett.
-Sziasztok!-Köszönt bágyadtan, majd ölelésre nyitotta a mancsait.
Odaléptem és átöleltem.
-Köszönjük gyerekek!-Hálálkodott, anya.
-Nincs mit!-Válaszolta Birch, aki a szemét törölgette.
Körbenéztem. Dreamligh megszeppenve állt és minket nézett. A többiek pedig üdvrivalgással üdvözölték, a családom.
-Köszönöm...-Léptem oda Dreamlight-hoz, és átöleltem, ő meglepetten, bár viszonozta az ölelést, mikor elengettem félre hívtam, beszélgetni.
-Figyelj... Miért segítettél?-Kérdeztem
-Mert megbántam... Nem kellett volna, csak saját magamra gondoltam. De átvertek...-Válaszolta a földet nézve.
-Sajnálom...-Válaszoltam.
-Gyere. Menjünk vissza-Mondtam, pár másodperc múlva.

Sokáig, voltunk fent, Berry el is aludt, de most csak az álmosság miatt, úgyhogy elibúcsúztak.
-Vigyázzanak, magukra-Búcsúzott utoljára Dreamlight-Azt javaslom keressenek, más lakóhelyet... Mert lehet, hogy keresni fogják önöket.
-Köszönjük.-Mondta anya, majd elindultak.
Aznap este, nyugodtan feküdtem le, tudva,  hogy sikerült. Megmentettük a szüleimet, és a húgomat. Nem sokkal később el is nyomott az álom.