World of Cats: 1. Kötet. A kezdetek [Átírás Alatt]

4.Fejezet-Az őrzők legendája

Waffle szemszögéből:
Egy szép kis könyvtárba léptünk, és hát be kell vallanom, elég sok könyv volt ott, úgy értem NAGYON SOK!
Birch-re néztem aki úgy nézett mintha a paradicsomba lenne.
-Ömm. Birch! Nem lenne egyszerűbb a Pawgle-ön rákeresni erre az egészre-Kérdeztem reménykedve.
-Jaj, hát persze!-Csapott a homlokára-,,El is felejtettem, hogy tele van az internet beszélő ládákkal"-Nevetett
-Na jó-Vontam meg a vállam-De akkor, hogyan akarod ezt a sok könyvet végig nézni?
-Hát türelemmel!-Válaszolta Birch szórakozottan, majd az első polchoz rohant és végignézett a könyveken.
,,Hát nagyon komolyan vesz" gondoltam, majd én is az egyik polchoz léptem.

Egy csomó növényről, meg állatról szóló könyv volt rajta. Végigfutattam a szemem rajtuk, de nem tűnt úgy, hogy valamilyen varázstárgyakról szól, úgyhogy tovább léptem.

Több óra keresés, után sem találtunk semmit. Birch, már kezdett kikészülni. Mondhatom én sem voltam már a toppon, pedig elég edzett voltam, késő esti fentlevés terén.

-Nem hiszem el, hogy semmit nem írnak varázsládákról-Mondta Birch, majd a hátát a falnak vetette, ekkor egy szakadt papírtekercs esett ki a fal egyik réséből.

-Ez meg mi?-Guggolt le
-Nem tudom...-Léptem oda hozzá, és szétnyitottam.
Az 5 őrző legendája:
-Azta!-Néztünk össze Birch-el
-Egy nap összeállt öt macska-Keztem bele-Mind páratlan képességekkel voltak megáldva, jártasak voltak az összes tudományágban. Egy nap felhasználták a varázserejüket, és együtt megalkodtak egy különleges ládát. De a varázs túl erős volt és más is született azon a napon. A macskák küzdöttek ellene, de kudarcot vallottak. Meghaltak, de a lelkük tovább él és a tökéletes személyeket keresik. A tudósok rájöttek, hogy csak azok tudják legyőzni az ellenséget akik-Itt vége volt... Ki volt szakadva a folytatást.
-Most honnan fogjuk megtudni-Szólt megsemmisülten Birch.
-Nem tudom...-Feleltem szomorúan-De lehet, hogy már elkéne tennünk magunkat.
-Oké... Szerintem, aludjunk itt, úgy is van itt pár hálószoba.
-Oké-Egyeztem bele, és mind a ketten választottunk egy-egy helyet: Birch a fehércsíkos takarósat, én pedig a mellette lévő szobát.
-Jó éjt-Köszöntem el
-Neked is-Válaszolt Birch és becsukta a szobaajtót.
Én is a szobámba léptem, felkapcsoltam a lámpát és leültem az ágyra. Az ablak továbbra is egy szép kert látványát nyújtotta, levettem a táskámat, és az ágyra feküdtem. Nem sokkal később el is aludtam.

Csörömpölésre ébredtem, este volt még, ezért nem tudtam, mit csinál ilyenkor odakint Birch. Felültem és körbenéztem, még mindig fel van kapcsolva a lámpa. Felálltam és az ajtóhoz léptem, kinyitottam. Az emelvény türkíz színű fénye megviágíttotta a helyiséget.
-Birch! Mit csinálsz?-Kiáltottam, de nem érkezett felelet.
Ekkor kattant a zár és Birch lépett elő a szobájából.
-Mit csinálsz Waffle?-Kérdezte álmosan
-Te mit csinálsz? Mi volt ez a csörömpölés?-Vetettem fel a kérdést
-Én nem is...-Kezdett bele de elhalgatott.
Egy macska lépett elő az emelvény takarásából. Fehér szeme világított a sötétben és hideg lett ahogy megláttam.
,,Na egy jégmacska" gondoltam magamban.
-Mit akarsz itt?-Kérdezte Birch
-Áhh Birch!-Szólította meg a macska, magas hangon.
-Birch? Te ismered őt?-Kérdeztem, de nem kaptam választ, mert ekkor a macska támadásba lendült és jégkristályokat varázsolt, amiket felénk küldött. De Birch nem tétovázott, egy gyors növénypajzsal kivédte.
-Waffle. Menj hozz segítséget-Suttogta Birch, mire engedelmeskedtem és hátrálva a szobába siettem.