World of Cats: 1. Kötet. A kezdetek [Átírás Alatt]

6.Fejezet-A karkötő

Waffle szemszögéből:
Mikor felkeltem egy sötét szobában találtam magam, egy szürke nőstény állt elöttem. Támadni akartam, de levoltam kötözve.
-Ki vagy te?-Kiabáltam a lányra
-Lám lám! Az álomszuszék felkelt!-Nevetett a csaj.
Úgy tünt egy hibrid: félig álom, félig fény volt.
-Mit akarsz tőlem?!-Kiabáltam tovább
-Hát mondhatjuk úgy is, hogy bosszút...
-Miért akar mindenki bosszút álni?! Hagyjatok már végre aludni!-Kiabáltam szomorúan.
-Hát tudod... Megtudtam a kis titkod...
-Milyen titkom?!
-Hát, hogy te és a családod különc.
-Ezt honnan tudod?!-Kérdeztem
-Szóval igaz... Hmm. Még is jó volt a forrásom.
-Ki volt az?!-Kérdeztem idegesen
-Hát tudod... Nézd meg magad-Szólt azzal egy fénygömböt küldött a föld felé. Azonnal világos lett, egy kis idő volt mire a szemem hozzászokodt a fényhez. De miután megláttam, nem akartam hinni a szememnek. A szüleim és a húgom volt megkötözve... Aludtak, legalábbis remélem, hogy csak aludtak.
-Mit akarsz velük?!-Kiabáltam rá
-Semmit... Ha te önként feladod... Nem lesz bántódásuk... Ám ha nem... Akkor nem leszek ilyen kedves-Mondta, majd vészjóslóan kiengette a karmait.
-Miért teszed ezt?!-Kérdeztem
-Hogy miért?-Ekkor egy rövid kis kacajt hallatott-Hogy megbosszúljam mind azt amit tettél! A kis barátaiddal többek vagytok, mint gondolnád... De ez nem lesz mindig így... Mert most én irányítok!
-Szóval ha jót akarsz a családodnak, és a kis barátaidnak akkor ne állj ellen...
-Hogy érted, hogy többek vagyunk?-Kérdeztem miután szóhoz jutottam.
-Neked tényleg nem esett le? Tudatlanabb vagy mint gondoltam... Ez nem mond valamit?-Kérdezte majd a táskámhoz nyúlt ami ott volt mellettem és elővette a dédnagyapám képét, és a mancsára mutatott.
-Az nem ismerős?-Kérdezte miközben a mancsán lévő karkötőre tette ujját
-De... Az a karkötője. Anya szerint mindig hordta. De elveszett miután meghalt...-Válaszoltam, de továbbra sem értettem mi köze van ehez a dédpapának-És?
-Jaj! Nem hiszem el, hogy ilyen vagy! Na mindegy akkor én mondom el! Te vagy az egyik...
Ekkor felkeltem. Az ágyamban voltam. A szívem hevesen kalapált. Felültem és körbenéztem. A bunkerben lévő szobában voltam. Ekkor valaki bekopogott.
-Szabad-Nyögtem rekedt torokkal.
Sky volt az. Benyitott a szobába, de mikor meglátott, megijedt.
-Mi a baj Dark?-Kérdezte majd mellém ült
-Semmi csak rosszat álmodtam-Mondtam majd, mosolyt próbáltam az arcomra eröltetni.
-Biztos?-Kérdezte Sky továbbra is aggódva
-Persze! Gyere menjünk, mert már farkaséhes vagyok!-Álltam fel majd az ajtóhoz indultam.
A többiek kint vártak, az emelvénynél
-Na gyertek!-Mondta Moonlight majd elindultunk a bejárathoz.
De van amit elfelejtettünk.
-Hogy fogunk feljutni?-Kérdeztem
-Nyugi, megoldom!-Válaszolta Sky majd egy felhőt idézet-Száljatok fel!
Mind felűltünk rá, és ekkor Sky felfelé irányította, könnyen fel is jutottunk.
-Azta ez ügyes volt!-Dicsérte meg Moonlight, a lányt.
-Köszi! Na menjünk!
Elindultunk a közeli kávézóhoz. Nem volt nagy kínálat, de még, így is mindenki talált magának valót.
Én egy csokis muffint kértem kakaóval.
-Ömm. Srácok, szerintem elmehetnénk a szüleimhez, vagyis ha nektek nincs kedvetek én elmegyek-Mondtam, kicsit aggódva, az álom miatt.
-Én elmegyek veled!-Mondta Birch
Mi is!-Mondták a többiek.
Elindultunk, a házhoz. Bekopogtam de nem érkezett válasz. Benyitottam a kulcsommal, de üresen állt a ház...