3. Fejezet-A láda

9 1 0
                                    

Waffle szemszögéből:
-Fura-Mondtam-Miért van ez itt?
-Nem tudom. De gyere nézzünk körbe-Lelkendezett Birch
-Ermm... Biztos, vagy benne?-Aggódtam
-Persze, gyere!-Fogta meg a csuklómat és elindultunk.
Átmentünk a velünk szembe lévő ajtón, és egy nagy terembe értünk. Egy nagy emelvénnyel a közepén. Gyönyörű türkiz fényt árasztott magából. Közelebb mentem, hogy megnézzem. Egy kis ládikó állt a közepén.
-Ez meg mi?-Meredt a tárgyra Birch
-Nem tudom-Mondtam, majd hezitálás nélkül megérintettem a ládát.
Ekkor egy lökéshullám a falnak lökött és megszólalt (igen a láda).
-Hogy felfedezd a titkom, össze kell állnod, mondom. Kalandozz 5-ször, és nem kell félned többször-Mondta, majd elhalgatott.
Felálltam és Birch-re néztem, éppen a bundáját porolta közben a láda szavait motyogta.
-Szerinted mit jelenthet ez?-Léptem oda hozzá és felsegítettem.
-Nem tudom de ez biztos valami rejtvény. ,,Kalandozz 5-ször és nem kell félned többször"-Idézte fel Birch-Na mindegy elösször nézzünk körbe.
-Oké-válaszoltam, immár gondolkodás nélkül, mert már engem is érdekel ez az egész.
Teremből 6 szoba nyílt sorban végig jártuk az összeset:
Balra a legelső ajtó, egy kis hálószobába vezet. Egy ággyal, egy szekrénnyel és egy könyvespolcal. Az ajtóval szembe egy ablak volt, ami ahoz képest, hogy a föld alatt voltunk, remek kilátást nyújtott. Ugyanúgy besütött a nap és egy nyírfa erdőre nézett.
-Fura...-Lépett közelebb az ablakhoz Birch-Nem lehet kinyitni. De mindegy, menjünk tovább
A következő ajtó mögött egy majdnem ugyanolyan szobát találtunk csak ennek sötétszürke volt az ágyneműje, míg az előzőnél fehér és fekete csíkos. És itt egy szép kertet lehetett látni ha kinézünk.
A mellette lévő ajtó is egy hasonló szobát rejtett, csak itt fekete volt a takaró és egy sötét éjjeli rétre nézett az ablak.
-Ez meg, hogy lehetséges?-Néztem ki az ablakon.
-Nem tudom. Talán valaki megbűvölte őket-vonta meg a vállát Birch.
A következő is egy ilyen szoba volt, itt égszínkék, felhőkkel tarkított takaró volt és az ablak egy felhő királyságra nézett.
Az utolsó elötti ajtó is egy ilyen hálószobára nyílt, itt narancssárga takaró volt, és a napnyugtát lehtett látni.
Az utolsó ajtó egy szép kis nappalira nyílt. Itt türkizkék színű fal volt és ezüstös bútorok. Egy nagy kanapé és három kisebb fotel, a falra polcok vannak felszerelve, egy könyvespolc is volt és egy kisebb asztalka a közepén. Innen három további szoba nyílt: egy fürdőszoba, egy könyvtár és egy konyha.
-Igazán helyes kis ház, vagy mi!-Lelkendezett Birch majd levetette magát az eggyik kanapéra-Most jut eszembe. Nem kéne szolnunk a többieknek, hogy hol vagyunk? Már biztos aggódnak.
-Oké-Mondtam, mire Birch behunyta a szemét.

Sky szemszögéből:

-Nem tudom hol lehetnek-Sohajtottam szomorúan
-Mi sem-Csóválta a fejét egyszerre Moonlight és Sunset.
Ekkor egy hangot hallottam a fülenben, a fiúkra néztem és úgy tünt ők is hallják, Birch volt az
-Sziasztok! Itt Birch, és itt van velem Waff... Akarom mondani Dark is. Jól vagyunk. Bocsi, hogy csak úgy eltüntünk. Majd még jelentkezek! Sziasztok!-Mondta majd elhalgatott
-Szóval jól vannak-Vonta le a következtetést Moonlight.

Birch szemszögéből:
Kinyitottam a szemem és újra a bunkert láttam, majd ránéztem Waffle-re.
Szerintem nézzünk meg hátha írnak valamit a ládáról-Mondtam, és a könyvtár felé vettem az irányt.

World of Cats: 1. Kötet. A kezdetek [Átírás Alatt]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora