World of Cats: 1. Kötet. A kezdetek [Átírás Alatt]

15. Fejezet-Jeges barátság

Birch szemszögéből:
Felkeltem. Az ágyanban feküdtem. Valószínűleg a könyvtárban aludtam el, de valaki behozott. Hány óra? Megnéztem az órámat, 02:13 még korán van. Visszafeküdtem, de nem jött álom a szememre, ígyhát felültem. Ásítottam, majd elindultam, a konyhába. Nagyban ittam a forró tejemet, amikor csattanást hallottam az emelvénynél.
Gyorsan megfogtam egy serpenyőt és odamentem.
A láda a földön hevert. Ez meg, hogy lehet, hogy nem szólalt meg? De nem volt sok időm gondolkodni, mert ekkor előlépett az emelvény mögül Ice. Lefagytam. Nem tudom miért lepett meg ennyire, de akkor ott állt és nem tudtam mit csináljak. Ott álltam lefagyva, serpenyővel a kezemben.
Ice kihasználva, hogy nem reagálok, a földre küldött. Mondhatom nem volt valami kellemes a kemény padlón landolni, de legalább magamhoz térített és gyorsan felálltam.
-Na mivan? Felkeltél hercegnő?-Szólalt, meg a szokásos hangján, amitől mindig kiráz a hideg.
-Mit akarsz?!-Kiabáltam rá. Minél hangosabban, hogy a többiek fel kelljenek. Nem azt mondom, hogy nem tudnék egyedül megbírkózni vele, de nem szeretnék egyedül harcolni.
Rájőve, hogy nem kell a serpenyő ledoptam és Ice felé küldtem indákat, amik pillanatnyira lefogták, de könnyedén vágta át őket. Ez meg, hogy lehet? Nagyon megerősödött.

-Mi történt?-Szólalt meg álmosan Moonlight, aki éppen akkor nyitotta ki az ajtót, látva a helyzetemet, gyorsan kapcsolt és a segítségemre sietett.
-Hali!-Köszönt, miközben kivédett egy jégcsapot.
-Te, hogy tudsz még most is ilyen nyugodt lenni?-Kérdeztem, de nem kaptam rá választ, mert ekkor jéggé vált a padló és elcsúsztam. Ügyetlenül csúszkáltam, és ahogy láttam Moonlight sem állt fényesebben.
Ice látva, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán körém és maga köré jégpajzsot küldött, hogy Moon varázslatai ne hassanak.
Oda lépett hozzám. Ő simán lépkedett a jegen, mintha nem is az lenne.

-Na mi a baj hercegnő?-Vigyorgott bele az arcomba.
-Miért csinálod ezt?-Kérdeztem.
-Jaj... Olyan lassan tanulsz. Nem bírod felfogni, hogy az az én nagy lehetőségem lett volna?!-Kiabált rám.
Szörnyű volt így látni... Meggyötörten és szomorúan... Tudom, hogy erősnek mutatja magát, de én ismerem, tudom, hogy legbelül össze van törve. Nem akartam elhinni, hogy ő már nem az az Ice akit én ismertem... Nem olyan... Ő már nem az aki az én legjobb barátnőm volt...
-Most mi van?-Kérdezte megdöbbenve, mikor könnyek keztek folyni a szememből.
-S-sajnálom-Mondtam reszkető hangon, és a mancsomba temettem az arcom.

Magam mellett hallottam valakinek a sírását. Felnéztem. Ice ült a földön és sírt.
Odamentem hozzá és megöleltem. Éreztem, hogy szüksége van rám. Visszaölelt. Jól esett az ölelése. Ennyi év után.

Mikor elengettem, megtöröltem a szemem és biztatóan rámosolyogtam ő halványan viszonozta a mosolyt.
-Köszönöm-Mondta halkan, de annál őszintébben.
Moonlight aki most a földön ült most vigyorogva minket nézett.
-Mi az kőagyú?-Nézett rá Moon-ra nevetve.
-Psz-Fejezte ki nemtetszését a sötét kandúr, miközben felállt, ennek az lett az eredménye, hogy megint elcsúszott.
-Tessék-Mondta Ice és eltüntette a jeget.
-Nekem mennem kellene-Mondta, majd felállt.
-Rendben. De ezt majd szeretném megbeszélni-Mondtam s elindultunk a kijárathoz.

-Mi az?-Kérdeztem a velem szembe összegyűlt macskacsapattól, mikor Ice elment.
-Mi volt ez?-Kérdezte Leaf aki még mindig álmos volt.
-Ice-Feleltem tömören.
-Az akire gondolok?-Kérdezte gyanakvóan Leaf, aki velem szemben állt.
-Ismersz más Ice nevű macskát?-Kérdeztem.
-Nyugi van hugi-Mondta vigyorogva. Az a banba vigyor, meg kell hagynom hiányzott...
-Mit csinált itt?-Vette át a szót Waffle.
-Eljött, hogy megbeszéljünk valamit-Mondtam és elindultam a szobám felé.
Éreztem, hogy mindenki engem néz.
-Elmondom-Sohajtottam, majd elindultam a kanapéhoz.
Mindenki körém sereglett, Leaf és Sky voltak leghátul, mert ők tudják ki ő. Leaf a bátyám és Sky a legjobb barátnőm sokat tudnak erről.
-Szóval én és Ice kiskorunk óta legjobb barátnők voltunk. Ovodába, általánosban együtt jártunk-Keztem bele-Én voltam egész osztályban az a tipikus mindenkinek tetszik nőstény és Ice volt a csöndes visszahúzódó macska.
-8-adikban rendeztek egy iskolai előadást a Rómeó és Júliát játszottuk. Frost, Ice kiszemeltje volt Rómeó és volt egy válogatás amit azért rendeztek, hogy megtalálják a tökéletes Júliát.
-Ugye. Ha egy tündérmesében élnénk azt mondanánk, hogy Ice lett Júlia, és boldogan éltek, de nem így volt, mert én is jelentkeztem... És hát én kaptam meg a szerepet.
-Igazából nem tudom, miért akartam szerepelni úgy, hogy tudom, hogy ez Ice álma, de nem mondhattam le a lehetőségről. Színész akartam lenni és nem akartam csak úgy lemondani...
-És Ice berágott és bosszút akart állni-Foglalta össze egyezerűen, a végét Leaf.
-Sajnálom... Mondta Waffle vidítóan mosolyogva. Az a mosoly...
-Mi az hugi?-Kérdezte Leaf. Valószínűleg mert látszódott rajtam, hogy egy árnyalattal vörösebb lett az arcom.
-Semmi, elmegyek lefeküdni-Mondtam, és tettetve, hogy fáradt vagyok elindultam a szobám felé.

Az ajtót becsukva az ágyamra feküdtem.
Azt hiszem ki kell mondanom... Szerelmes vagyok Waffle-be...
És a gondolataimba merülve aludtam el.

Wew. Ez aztán egy érzelmi hullámvasút volt nem? Na mindegy. Mit akartam még? Ja igen! El akartam mondani, hogy sajnálom, hogy régóta nem volt rész csak hát iskola van nekem is -_-
Na ennyi bai!