Én és az Ő zűrős élete (Azahriah/Paul street ff)

3🚊

Éjfél előtt pár percel felkeltem,mert csörgött a telefonom.A baratnom neve jelent meg a képernyőn,engem pedig levert a viz. Elfelejtettem hogy mennem kellett volna pestre. Mondjuk o sem keresett,de akkor is en leszek a bűnös. Valamit ki kellett találnom,ezert egy kis várakozás utan vettem csak fel.
-Szia Liza-szoltam bele a telefonba játszva a hulyet-mit szeretnel?-kerdeztem egy asitas kíséretében

-Nem felejtettél el valamit???-kérdezte kicsit szigorúan.
-őőő,figyelj rengeteg dolog volt,ami miatt kiment a fejemből,kapásból tudnék is mondani egy párat.-kezdtem bele a magyarázkodásba
-jólvan ne emészd magad,majd maximum ma elmegyünk,es akkor meglesz mindenki öröme.Oké?-ajánlotta fel az üzletét
-Okés,de most megyek aludni,mert pontban éjfél van.en pedig szeretek éjfélkor meg csicsikálni.-Mondtam kicsit boldogabban.
-jólvan kisbaba,menjél szunyókálni.Jó Éjszakàt életem-köszönt el.
En pedig megkönnyebülve csaptam le a telefont az éjjeli szekrényemre,es feküdtem vissza,majd nyomott el az álom.
Aludtam egy kicsit,majd arra keltem hogy valaki bejött az ajtómon.Nem láttam ki az,csak egy magas,vékony,fekete árnyékot láttam.Majd mikor felkapcsoltam a lámpát,láttam hogy az a srác volt a parkbol,akivel találkoztam futás közben.
-Szia-köszönt rekedten,majd elkezdett az agyam fele sétálni,
-honnan tudod hogy hol lakom?-kérdeztem ijedten,de valahogy megis izgatottan
-miután meg láttalak tudtam,hogy ezt nem szabad veszni hagyni,ezért követtelek hazáig.Mondhatom szép hazatok van.-Adta a választ,miközben lerakta a levetett övét a babzsákomra.
Majd ezt a mozdulatot követte a pulcsija,majd a pólója,es végül a nadrágja.
Ekkor úgy ereztem,azt a felsőtestet soha nem fogom elfelejteni,amikor is lefeküdt mellem,es bekapcsolta a netflixemet.Nyitva volt az ablakom,odakint pedig az eső adta a zenei aláfestést eme romantikus pillanatnak.
-kicsit fázom-mondtam mar mar remegve a hidegtől,amikor is felállt,es odaadta nekem a pulcsiját.
-köszönöm szépen-vettem fel a felém nyújtott ruhadarabot.
-fázol még?-bujt hozzám,ekkor mar kis kifliben feküdtünk,es a nyakamat kezdte csókolgatni.
Es hat szerintem nem kell részleteznem,hogy hatalmas csók csatában törtünk ki,amikor is jött egy hatalmas dörgés,en pedig összerezzentem,Ati ezt észrevette,vissza feküdt mellem,es magához húzott.Ő feküdt háton,en pedig a mellkasán.Szinte hallottam a ritmusos szívverését,ahogyan egyre gyorsult,a lábam alatt pedig a dolgok egyre keményebbek lettek,amikor is levettem róla a lábam es a combjára tettem.Ekkor egy kicsivel talán lassabban vert a szíve.Éppen mind a ketten egy hatalmasat ásítottunk.Ati bealudt,majd ezt követtem énis.
Megszólalt az ébresztőm,éppen az ember méretű plüss macimat ölelgettem,amikor realizáltam hogy ez nem Ati.Sőt,se a pulcsija nem volt rajtam,se az illatát nem ereztem sehol,es a babzsákon se volt semmi.Ra kellett jönnöm a szomorú igazságra hogy ez csak egy álom volt,de nem szomorkodhattam sokáig,mert indulnom kellett Lizához pestre.