Én és az Ő zűrős élete (Azahriah/Paul street ff)

4🌙

Felkeltem az ágyból,és ki kaptam a szekrényből egy gyors kis szettet.Szerintem eleg jóra sikeredett,mivel meghozta az onbizalmam.

A hajamat felfogtam egy átlagos messy bunba,huztam egy tust,es felvettem a kedvenc pillangós nikemat.

Szerelmes vagyok ebbe a cipőbe. Maga a mennyország. Gyönyörű szép.Apukámtól kaptam tavaly karácsonyra. Emlekszem nagyon sokat hisztiztem ezert a cipőért,aztán milor megkaptam egyből sírni kezdtem.Nagyon meghatódtam.Na de elég is a sztorizgatásomból.Felöltöztem, beágyaztam,es átöltöztem,mert megjött a kedvem a futáshoz.Átvettem a ruhámat egy edzősbe, es elindultam.Nagy nyugodtan futottam,amikor valaki hihetetlenül köhögni kezdett az erdőben.Odafutottam.A tegnapi srác volt,Ati. Egy fának tamaszkodva próbálta fel köhögni a tüdejét,meg minden szervét.
-Jól vagy?-sétáltam hozzá óvatosan,nehogy megijedjen,és még jobban köhögni kezdjen.
-Igen persze,csak már a tüdőm se a régi,és félre is nyeltem.-nyugtatott meg.
-Jólvan.Figyelj csak,én most jöttem ki,nem megyünk tovább együtt?-tettem fel a kérdést,kicsit félénken.
De,mehetünk-Felelt kicsit félénken.
Elindultunk futni,es mikor elértünk a padhoz Ati összeesett.Egyből bepánikoltam,mert csak a nevétt tudtam,semmi mást.Nem tudtam hol lakik,es azt sem tudtam hány eves.Nem tudtam volna elmagyarázni a mentősöknek hogy hol vagYunk,ott haltam volna meg.Ha Ati random nem kelt volna fel.Egyből meg örültem neki,es meg öleltem.De így teljesen random.Aztán o eltolt,mélyen a szemembe nézett,aztán...LEKAPOTT!!!Vagy 10 másodperce rajta fekudtem,amikor hallottuk hogy valaki erre fut.Ati begurult velem a pad mögé,es igy el tudtunk bújni az idegen elol.Igy tejat már Ati volt felul.En pedig megfogtam a polojat,es magamra huztam.Ismet smarolni kezdtünk.Amikot el váltunk Ati felállt,fel segitett,es felkínált egy vacsorát,ha mar egymáson fekve smároltunk az erdőben.