Én és az Ő zűrős élete (Azahriah/Paul street ff)

Part-14

Úton Atihoz, Luna mindent elmondott,mit csináljak és mit ne.Elmondta hogy véletlen se sírjak,ne öleljem meg,és semmi szeretetet ne mutassak ki felé,játszam a sértõdöttet,és az elérhetetlent.Amikor odaértünk a lakáshoz,összeszorult a gyomrom,és egy könnycsepp csordult ki a szemembõl.Ránéztem Lunára,õ pedig egy bíztató mosollyal magával szembe fordított,letörölte a könnycseppet az arcomról,és pár mondattal olyan magabiztosságot öntött belém,mint még senki.

-Figyelj ide szivem.Tudom hogy nehéz.De nálad erõsebb nõt nem ismerek,úgyhogy szedd össze magad,menjünk fel,és rendezd le vele ezt a szart,mert ha ezt nem hozzátok össze,és most szétmentek,soha többé nem hiszek az igaz szerelemben.Nem tudom hogy ismerkedtetek meg,de a tiétek egy kibaszott erõs kapcsolat,amit nem szabad hagyni hogy kárba vesszen.Ott leszek veled,és ha bármi rosszra fordulna,segítek.-megfogta a kezem,és felcsöngetett.Pár perc múlva,már szólt is a kaputelefon.

-Szia Ati,Luna vagyok.Engedj fel-mondta Luna,de olyan választ kaptam,amire sosem számítottam volna

-Luna menj el.-Szlt Ati remegõ hanggal

-Nem.Engedj be-szólt vissza Luna

-Luna utoljára kérlek,menj el.Szia-rakta le Ati

-Hát akkor más módszerhez folyamodunk-mondta Luna,és elõvette a telefonját.

-Szia Desh,Atinál vagy?-hívta fel Ati legjobb barátját

-Igen,de én sem engedhetlek fel-mondta Desh szomorúan

-Menj el valahova ahol senki nem hall-Kérte Luna

-Igen?Mit szeretnél-kérdezte Desh

-Itt van Anna.Meg akarja beszélni vele a dolgokat-Mondta halkan Luna.

-Luna menj már haza,nem akar veled beszélni fogd már fel-kiabálta Desh-ezért még kedves Rómeó meg fog ölni-súgta Desh,és lerakta a telefont

Rezgett az ajtó,jelezve hogy nyitva van.Bementünk,és az ajtóba felérve kopogtunk.Desh egy pár perc múlva ajtót nyitott,és ujjával jelezte hogy haláli csöndet kér tõlünk

-Azt mondtam wc-re jövök ki-súgta

-Oké akkor menj vissza,és hívd ki a nappaliba-Súgta vissza Luna

Desh visszament,és Atival az oldalán jött ki.Megláttam Atit,és minden amit Luna elmondott,kiszállt a fejembõl.Kitört belõlem a zokogás,és odarohantam Atihoz.Megöleltem,és elengedtem minden érzelmem.Ati megfogta a derekam,magához szorított,és sírni kezdett.Együtt sírtunk,a többiek pedig mosolyogva néztek minket.

-Szeretlek-súgta Ati

-Szeretlek-súgtam vissza

Ati eltolt magától,én pedig összezavarodva ránéztem.Mosolygott.Nem értettem miért,hiszen az elõbb még sírt.Megfogta az arcom,és megcsókolt.Elhúzódtunk egy kis idõ múlva,Ati letérdtelt,és megfogta mindkét kezemet.Könnyes szemekkel,de mosolyogva,elmondta a kicsit összeszedetlen szövegét

-Anna.Kibaszottul szerelmes vagyok beléd.Tudom,nagyon sok hibát követtem el,ezért nem is kérem hogy bocsáss meg.Megértem ha soha többé nem akarsz látni,azt is megértem ha most azért jöttél ide hogy kidobj,de tudd hogy mindig szeretni foglak,nálad jobbat soha nem fogok találni.Már most látom hogy mindenkiben téged foglak keresni,de nem foglak megtalálni senkiben,mert pótolhatatlan vagy.Szeretem a szemed,az arcod,a mosolyod,az illatod egyenesen az õrületbe kerget,hihetetlen szerencsésnek mondhatom magam hogy az életembe bekerültél.Nem is tudom miért csináltam amit csináltam.Az volt bennem végig hogy ez te vagy.Nem tudom hogyan,vagy miért,de ez volt.-Mondta el Ati,végig a szemembe nézve

-Ati.Nem azért jöttem ide hogy kidobjalak.Azért jöttem ide hogy megbeszéljük.De most úgy érzem ezen nincs mit megbeszélni.-Mondtam halál nyugodtan-Szeretném,ha a jövõben,a mi kapcsolatunk....hát.....véget érne.....-mondtam,majd Ati mosolygós arca,hirtelen átváltott lesokkolt,hihetetlen szomorúra.Elmosolyogtam,és befejeztem a mondatot

-szeretném ha véget érne,amikor majd piros hó fog esni,és amikor dínók fognak szaladgálni az utcán,és majd a Balatonban fürdenek.-mondtam neki,majd elmosolygott,felállt,felkapott az ölébe,és kiszaladt velem a teraszra.Lerakott,majd a háta mögött lévõ szék mögül egy hatalmas fehér rózsamacit vett elõ,és két üveg bort,illetve a zsebébõl egy gravírozott kulcstartó,amin a közös képünk volt,ahogy éppen egy db gyûjtóval egyszerre gyújtjuk meg a ciginket,miközben összeérintjük azokat.

-Nahát,ezt mikorra tervezted?-lepõdtem meg

-Ma este akartam odaadni,egy romantikus vacsora keretein belül-mondta,majd odanyújtotta az ajándék áradatot

-Köszönöm szépen,csodásak-mondtam,majd összegyûltek a könnyek a szemembe.Leraktam õket az asztalra,és megöleltem Atit.Újra belefúrtam a fejem a puha,illatos nyakába,és eszembe jutott hogy milyen régen csináltam ezt.Eszembe jutott mikor Hanna videóját néztem,és mikor felszaladt velem a szobába,hogy megvigasztaljon,mikor kibontotta nekem a nutellát,mikor gondomat viselte mert részeg voltam,eszembe jutott hogy õt küldte nekem Hanna,az mikor a régi házunknál voltunk,és kivitt abba a parkba,mikor a börtönben voltunk apámnál,és nekitámadott,és eszembe jutott mikor Lizáékkal hívásoztam,és elfeledkeztünk róluk,úgy smároltunk.Eszembe jutott az összes emlék,és rájöttem hogy valójában ezt az embert én soha nem szeretném elveszíteni

-Szeretlek Kincsem-Motyogtam a nyakába

Ati csak jobban közelebb húzott magához az hatalmas kezeivel a derekamon.

-Küldd õket haza-súgta Ati a fülembe,mire én még mindig a nyakába bújva hevesen bólogatni kezdtem.

Bementem,és Lunát találtam a konyhában,ahogy Deshel beszélgettek

-Na szent a béke?-tette fel Luna a kérdést,mire én csak vigyorogva bólogatni kezdtem

-Azt mondta küldjelek haza titeket,úgyhogy ez tudod mit jelent-súgtam oda úgy,hogy csak õ hallja

-Ez azt jelenti,hogy kettesben akar veled lenni,és hogy le akar veled feküdni.-mondta Desh a konyhapult másik felérõl,miközben éppen egy csemege uborkát evett

-Nálatok miért ilyen mánia hogy hallgatóztok?-fordultam hozzá

-Igaza van Deshnek-Helyeselt Luna,mire én felnevettem

-Ugyan már,nem vagyunk együtt olyan rég óta-mondtam,de legbelül tudtam hogy igazuk van,hiszen most vagyunk túl életünk elsõ nagy veszekedésén.

-Na menjetek-zavartam ki õket az ajtón

-Jólvan gerlepár,okosan ügyesen.Anna nagyon vigyázz.-adta a tanácsot Luna

-Jójó,mostmár elmehettek,sziasztok-csuktam be az ajtót