Én és az Ő zűrős élete (Azahriah/Paul street ff)

Így vonultam be a börtönbe

~Amikor itt is végeztünk,elindultunk Rózsadombra.~

-Mikor érünk már odaa-Hisztizett a hátsó ülésen Ati

-Atika,ne hisztizz,mert kiraklak-csitítottam le,mert megint feljöttek az emlékek,amikor én így hisztiztem apának,és tesóm csitított így le.

-Anna nyugi-Baszott le anyukám-Ati még kb fél óra-Szólt hátra az anyósról anya.

-Nem hallgatunk amúgy zenét?-Kapcsoltam át bluetoothról a rádióra.

~Sokat vártam a szépre és egy helyben álltam~-Szólalt meg a rádió,amire Ati egyből felkapta a fejét

-Miközben mindenki csak haladott-folytatta a zenét,mire összehúzott szemöldökkel néztem rá a visszpillantón keresztül,és ő ezt észre is vette-Most mivan ?Desh legújabb száma.-Magyarázott,én pedig gyomorgörccsel parkoltam le a rózsadombi házunk előtt.Anya kiszállt,és becsöngetett,hiszem a volt tulajdonos még itt élt.

-Nem akarok bemenni-néztem Atira.

-Bármikor kijöhetünk,de egyszer túl kell lépned az itt hagyott dolgokon.-fogta meg a vállam,ezzel kicsit megnyugtatva

-Gyertek,mehetünk.-jött vissza Anya,a tulajok pedig már kint álltak az ajtóban.Egy kislány volt,neki a nővére,és a két szülő.Teljesen mintha magunkat láttuk volna.

Kiszálltunk,és Ati egyből odajött és megfogta a kezem.

-Össze fogok esni.Hányni fogok,Pánikrohamom lesz.Paráztam be,és súgtam oda Atinak,majd elindultunk a kapu felé.

-Nem lesz semmi gond.Az esetben ha bármi ilyen történne,szólsz hogy nem érzed jól magad,és kihozlak-Fordított meg Ati

-Okés-öleltem meg-köszönöm-súgtam a nyakába.Mikor elvállzunk megfogta a kezem és bementünk.Teljesen ugyan úgy nézett ki mint mikor ott hagytuk.Jött egy ilyen katt az agyamba,berohantam az akkori szobámba.Az ágy ugyan úgy volt,a tükör ugyan ott volt,a szekrény,tv,íróasztal,minden,pont ahogy hagytam.Hányingerem lett.Kiszaladtam a folyosóra.Vagyis szaladtam volna,mert Ati már az ajtóban állt.

-Anna mi a baj?-Állított meg a vállaimnál fogva

-Hányingerem van-kezdtem el gyorsan venni a levegőt,és elnéztem Ati mögé.Ami mögötte volt,az Hanna szobája volt régen.Amint megláttam egyből pánikrohamom lett.

-Jólvan,oké.Minden rendbe fog jonni.Ki tudsz jönni?-fogta meg a derekam,mert elkezdtem dőlöngélni.

-Nem-Ráztam a fejem,és nyeltem a lehető legnagyobbakat,mert rettentő háyingerem volt.Ati felvett az ölébe,és kirohant velem a lakásból.Éppen a ház előtt voltunk,amikor találkozott anyával.

-Ati mi történik?-Ijedt meg anya

-Pánikroham-állt meg Ati a kapuban,én pedig elhajoltam a válláról,kihajoltam oldalra,és hánytam.Mértani pontossággal egy miliméter választotta el a cipőjét attól,hogy ne hányjam le.

-Hívjak mentőt?-kapott anya a telefonjához

-Nem kell,tudom kezelni.A mentőtől mégjobban bepánikolna.Elmegyek vele itt a közelbe sétálni.-Húzott vissza magához,hogy ne essek ki a kezéből

-Ati menjünk innen-Bújtam bele a nyakába.Igen,megtettem a legrosszabbat elbújtam a problémáim elől,egy olyan ember puha,illatos nyakába,amit a nővérem küldött.Amikor ezt realizáltam hogy ő igazából Hannához kötődik,már kint voltunk egy helyen.Nem tudtam én sem hogy hol vagyunk.Csak hallottam a madarakat,és a szellőt éreztem a hátamon.Illetve Ati hatalmas kezeit.Egyiket a hátamon,másikat a fenekemen.Ami muszáj volt,mert ha nem fog ott,elejt.