𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️

2.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

2021.február 1.-2. Hétfő-Kedd

2019-et sehogy sem lehet az én évemnek tekinteni - nézzük bármilyen szempontból. Életem első Forma 1-es szezonja volt, karrierem szárnyalni kezdett, ez eddig jól hangzik, imádtam is azt a gondolatot, hogy a királykategóriában szerepelek annál a csapatnál, akiknél mindig is akartam. Viszont a hírnévvel és a túlzott média figyelmével nem tudtam olyan jól megküzdeni. Bizonyítani szerettem volna, hogy nem csak egy 19 éves srác vagyok a McLarennél - azt akartam, hogy többnek gondoljanak.

Ez pedig mibe került?

A lelki egészségembe. Túlhajszoltam magamat és olyan elvárásokat tűztem ki magamnak, amik az első évembe - ráadásul az elején teljesen elérhetetlen volt. Szorongtam minden egyes média esemény előtt - féltem, hogy hülyeség fogja elhagyni a számat. Hiába engem tituláltak a követők az egyik legbolondosabb pilótának, nem akartam csak erre építeni a pályafutásom. Nem azt akartam, hogy úgy emlékezzenek rám, hogy a brit srác, aki mindenből viccet csinált, sokkal inkább az akartam lenni, aki futamokat, bajnokságot nyer és rekordokat ér utol, majd dönti meg őket - mindenkit meglepve. Hiába mutatott javuló tendenciát a csapat az előző évekhez képest és élveznem kellett volna, de az első félévemet nem tudtam úgy kiélvezni, hisz a szorongás úrrá lett rajtam és hatással volt az alvásomra is. Utáltam magam mindezért - sokkal inkább külső szemlélőként éltem meg az pár hónapot.

Ezután jött a pilóták által várt jól megérdemelt pihenés, hisz nem vagyunk robotok, nekünk is jár a pihenés. A folyamatos utazás és edzés nagyon kimerítő tud lenni hosszú távon - pláne ha emellé még társul a szorongás. Így nem volt csoda, hogy én is vártam és el akartam menekülni, hogy a szezon második felére odategyem magam és ne érezzem magam külső szemlélőként. Minden porcikámmal részese szerettem volna lenni ennek az őrült világnak, ahol az adrenalin pezsdít fel bennünket és késztett arra, hogy az autóval a határokon száguldozzunk. Minden rendben volt, megismertem őt - a lányt, aki olyan érzelmeket ébresztett bennem, amiknek még a létezéséről sem igen volt fogalmam. Mikor vele voltam csak egy átlagos srácként gondoltam magamra, hisz nem gondolt többnek, ezt pedig egyenesen imádtam. Kikerültem abból a borzasztó mókuskerékből, ahova a sok stressz zárt be. Önmagam tudtam vele lenni és sosem tudatta velem azt mi lesz, ha letelik a 3 hét - hisz fogalma sem volt, hogy én hova fogok visszatérni. Viszont a vége fele szerettem volna neki elmondani csak nem tudtam hogyan - szerettem volna, ha az életem részese legyen, mert ő volt az egyetlen aki tudott segíteni nekem, még ha ezt nem is mondtam el neki - pedig szerettem volna megköszönni neki mindazt, amit értem tett azalatt a röpke 3 hét alatt. Viszont szó nélkül lelépett az éjszaka közepén és esélyt sem adott, hogy elmondhassam neki a miérteket és azt, hogy érte is tettem - de beleestem a saját gödrömbe, amit akkor kezdtem el kiásni mikor elsőnek hazudtam neki és mikor elég mélyre ástam, nyugodt szívvel zuhantam bele és maradtam is ott, hisz nem volt ki kimentsen.

Elvesztettem őt - elsőnek csak nem értettem miért ment el, aztán mikor otthon voltam a szüleimnél, akkor tisztult ki az agyam és tettem össze a dolgokat valamennyire. Elrontottam a hülyeségemmel, mert azt gondoltam nem kellek majd neki úgy ahogy vagyok - pedig ez nem volt igaz, több volt már köztünk, mint egy kis nyári románc, biztos nem hagyott volna el, ha tőlem tudja meg - legalábbis ezzel próbáltam magamat vigasztalni annyi időn keresztül.

Akik régebb óta ismernek, ők tudják, hogy milyen is vagyok valójában, így akármennyire is megpróbáltam eljátszani, hogy nincs semmi bajom, mind átláttak rajtam és láttam a szemükben, hogy aggódnak - főleg a szüleim, akik attól féltek, hogy vezetés közben nem tudok majd fókuszálni és valami történni fog velem - pedig ha tudták volna, hogy pont akkor nem rágódtam Lilyn és a történteken - sokkal jobban odatettem magam és a médiának is azt tettettem, hogy minden szuper és tökéletes. A vezetés enyhített minden fájdalmamon és a feledés útjára léptem - egészen a szülinapomig.