𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸
2021. Május 3. Hétfő
Hónapok teltek el mióta otthagytam Landót a Temzénél. Nem kerestem egyáltalán, sőt sehol sem néztem utána - sokszor majdnem elcsábultam, hogy utána nézzek, de az utolsó pillanatban bekapcsolt a riasztó a fejemben, így azóta sem tudom, mi van vele.
Remélem, hogy jól megvan nélkülem és már nem mérges rám.
Minden kezdett egyenesbe jönni, én pedig elmenekültem, mint egy nyuszi a rá vadászó állat elől. Habár tényleg gyorsan haladtunk, számomra túl gyorsan is, de azóta beláttam, hogy nem ez lett volna a megoldás. Nem így kellett volna kezelnem, de abban a pillanatban ez tűnt a leglogikusabbnak. Azóta már tisztában vagyok, hogy akkor követtem el életem második legnagyobb hibáját.
- Lily! Kihoznád a gyümölcstálat? - kiabált be anya a kertből.
Nagy nehezen felkeltem a kanapéról és a konyhába léptem. Az asztalról felkaptam a gyümölcsökkel teli tálat és kivittem anyának a kertbe, ahol nagyon szépen elrendezte a dekorációt. Anya kitalálta hetekkel ezelőtt, hogyha jó idő lesz, akkor szeretne tartani egy kerti-partit, aminek most jött el az ideje - ráadásul az öcsém szülinapja ma van, szóval még jól is jön ki az egész.
- Carmenék jönnek? - kérdeztem anyától, aki hirtelen felkapta a fejét és értetlenül néz rám. - Miért nézel így?
- Te nem tudod? Barcelonába van George-al.
- Miért vannak ott?
- Mert a hétvégén ott lesz futamuk. - megdöbbenve néztem anyára, aztán inkább felmentem a szobámba.
Ha George itt van a futam miatt, az csak annyit jelenthet, hogy Lando is itt van.
Nem érdekelt semmi sem, a telefonomat felkapva felhívtam Carment, aki megerősítette, hogy tényleg ezen a hétvégén kerül megrendezésre a Forma-1-es spanyol nagydíj.
- Szólhattál volna! - róttam fel neki.
- Miért is? Február óta tudomást sem vettél az egészről! Persze, nem hibáztatlak, csak azt hittem több időre van még szükséged.
- Még magam sem tudom, Carm! - dőltem el az ágyon. - Magam sem tudom, mire van szükségem! - fakadtam ki egy másodperc alatt, de persze ezután nemsokkal le is raktuk a telefont és mentünk mind a ketten a saját dolgunkra.
Egy órát eltöltöttem azzal, hogy mit is kéne felvennem, de nem nagyon jutottam dűlőre vele, így random kiválasztottam egy ruhát. A ruha egy fekete-fehér kockás darab volt, amit múltkor vettünk Carmennel. Egyből arra gondoltam, hogy vajon Landónak tetszene-e.
Hiába én kértem időt kettőnk érdekében, ettől függetlenül sokat gondoltam rá - sőt, mindig rá gondoltam.
Felkaptam a pizzás zoknimat és a hagyományos Vans cipőmet. Álltam a tükör előtt és jobbra-balra fordulgattam, nehogy előnytelen legyen valahol, de minél jobban nézegettem magam, annál inkább át akartam öltözni.
- Lily! Látogatód jött! - értetlenül bámultam magam elé, hisz én aztán nem vártam senkit sem. Még az is megfordult a fejembe, hogy Javier az, így félve indultam le. Nem szívesen találkoznék vele, hogy őszinte legyek.
- Ki az anya? - kérdeztem a teraszon, de ő csak a kapu felé biccentett.
- Meglátod! - kacsintott, majd belépett a házba.
Végleg megzavarodtam és kicsit remegő lábakkal lépdeltem előre. Próbáltam lenyugtatni magam, legyen az bárki, nem láthat ilyen feszülten és izgatottan. Vettem a bátorságot és a lépéseim helyett felnéztem - ekkor pedig a meglepettségtől megtorpantam.
- Mit csinálsz itt, Lando? - megremegett a hangom a fiú nevénél. Kár lenne leplezni, hogy még mindig hatással van rám a brit srác.
- Carmenék mondták, hogy itt vagy, szóval idejöttem.
- Mikor szóltak? - lehetetlen, hogy ma szóltak volna neki, mert azért Jerez de la Frontera nincs a közelben.
- Pár órája, de a csapat gépe elhozott.
Csendben álltunk egymás szemébe nézve, de hirtelen mind a ketten kifogytunk a beszédből egy kis időre.
- Miért jöttél igazából?
- Lily, én nagyon mérges voltam rád februárba azon az estén, hogy őszinte legyek, de hamar elpárolgott, miután megértettem a miérteket. Sajnálom, hogy túl gyorsan akartam haladni, de úgy éreztem akkor, hogy lehetne már több is. Megértem, ha időre van szükséged, szólhatsz nyugodtan. - meg sem tudtam szólalni a fiú mondandója után. - Mielőtt mennék, még át szeretnék adni valamit.
- De nincs is szülinapom, sőt semmim se, hogy ajándékot kapjak!
- Tudom, de ezzel még tartoztam! - nyújtotta át az ajándéktasakot.
Kíváncsian belelestem és mikor realizáltam, hogy mi is van benne, akkor mosolyogva Landóra néztem. Visszahozta a könyvem, amit azon a bizonyos nyaraláson vett el, hogy elolvassa.
- De miért van benne egy toll?
- Nézd meg a könyvet jobban! - csak úgy csillogtak a szemei a kíváncsiságtól.
A könyvet kinyitva az elején nem láttam semmit sem, így a végére lapozva meglepődtem a mondaton.
„ Itt az ideje rendbe hozni a kettőnk kis ügyét! Mit gondolsz? Húzd alá a döntésed és tudasd velem is!
Igen vagy nem?"
A kezembe vettem az arany csillogós tollat és megjelöltem azt, amit helyesnek véltem - most sokkal inkább hagyatkoztam a szívemre, mint az eszemre. Odasétáltam a fiúhoz, aki elmosolyodott azon, hogy én inkább bekarikáztam.
- Van kedved csatlakozni? - biccentettem a kert felé és egy igen után beengedtem a kapunkon és kézenfogva vezettem a kertbe.
Kellett nekünk ez a sok idő, hogy megérjünk arra, hogy őszintén tudjuk egymást szeretni. Így visszatekintve pedig megért mindent.
◦ೋ•◦❥•◦ೋ
VÉGE
◦ೋ•◦❥•◦ೋ
ВЫ ЧИТАЕТЕ
𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️
Фанфик𝐒𝐮𝐦𝐦𝐞𝐫 𝐁𝐫𝐞𝐚𝐤 című történetem folytatása Könnyebb út volt, de nem jobb. Két fiatal, akik egykor vonzódtak egymáshoz, hirtelen váltak egymás számára idegenné, hisz nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy mindent bevalljanak a másiknak. Titkokat...
