𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️

15.

𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021. Február 16. Kedd

A titkárnő elég kegyetlen, hogy éppen most rendelt be - nem tudom elhinni, hogy nem várhatott volna holnapig. Le merem fogadni, mikor kinyögi mit is szeretne, akkor kiderül, hogy egy teljesen felesleges dolog miatt hívott be. Komolyan, nincs jobb dolga? Miért nem otthon van?

A portásnak illedelmesen köszöntem napszaknak megfelelően, majd az irodához siettem, ami félbeszakította az estémet. Hosszú idő után végre megbeszéltük a dolgokat, erre el kell szakadnom a brit sráctól? - akit végre bűntudat nélkül végig tudtam mérni és nagyon sokat változott, ami csak az ő előnyére szolgál.

Illedelmesen kopogtam és habozás nélkül benyitottam. Az asztalon elszunyókált, engem pedig iderángatott! Odalépek hozzá és megböktem a vállat, amire riadtan kapta fel a fejét. Kicsit hasonlított Sybillre a Harry Potterből. Haja össze-vissza, a tipikus szemüveget pedig ferdén tette fel magának.

- Miről lenne szó? - próbáltam kedves maradni, hisz ki tudja miről van szó. Az is lehet, hogy ki akarnak engem tenni a titkárságról - habár remélem nem erről van szó.

- Drágám, ne haragudj, hogy csak így behívtalak, csak délután elaludtam itt - szégyenkezve leszegte a fejét. - Nem hívtalak volna ide, ha nem lenne fontos.

A düh elpárolgott, már szinte sajnáltam. Senki sem nézett be, hogy itt van-e még, vagy sem. Nem zavart volna senkit, ha itt éjszakázik - ami reggel elég fájdalmas lenne. Közelebb léptem és akkor láttam, hogy takarítók már jártak erre, nem is akárhogy. Körbe lett mosva, a takarítóknak meg eszükbe nem volt felkelteni szegényt. Bűntudatom lett, hogy még a nevét sem tudom. Kerestem a névtáblát, de már nem volt kint, mint korábban. Az asztalon rend uralkodott, ami ritka volt.

Észrevette, hogy nagyon bámulom az asztalt, így megtörte a csendet.

- Sybill McVarty - csak nem tévedtem annyira a hasonlattal. A keresztnév stimmel is. - Az nem névtábla volt. Vagyis pontosítva nem az enyém. Na de nem is szeretném rabolni az időd, aranyom! - összedörzsölte a tenyerét és mosolyogva rám nézett. - Nekem itt már nincs dolgom. Azt szeretném, hogy te vedd át a helyem! - csak ámultam néztem Mrs.McVartyra. - Hiába nem kérdezted meg a nevem, mióta itt vagy, mégis te voltál a legkedvesebb velem. - Odajött hozzám és magához ölelt.

- Hogy lesz nekem ezekre mind időm Mrs.McVarty?

- Az elmúlt időkben azzal szenvedtem, hogy vegyenek fel egy főtitkárt. Téged csak a sulis események érintenek, azok a csúnya számolások nem! - elnevettük magunkat. - Viszont jól jársz, mert kicsit többet fogsz kapni! - megfogta a bekészített dobozát és útnak indult.

Gondolom nem lepett meg senkit, hogy elmegy, de miért nem keltették fel hamarabb, hogy minél előbb otthon legyen?

Magam után lekapcsoltam a villanyt és bezártam a kulcsommal az ajtót. Lementem a lépcsőn és ahogy megláttam a takarítót csúnyán ránéztem és mentem is tovább. A portástól elköszöntem, és ahogy kiléptem az ajtón, a hűvös, csípős hideg levegő megcsapott. Megálltam egy pillanatra és nem szúrta ki a szemem a papaya színű autó. Kezdtem azt hinni, hogy Lando csak úgy itt hagyott, de ekkor jobb oldalról felbukkant.

- Rám szóltak, hogy nem parkolhatok huzamosabb ideig, mert elállom az utat, de nem tudom kiktől. Lehet egy képzeletbeli sulibusz elől.

- A szellem diákoknak ilyenkor tartanak órákat, hogy ne vegyüljenek velünk. - szálltam be a poénkodásba. - Ők sokkal különlegesebbek nálunk, ezért jobb bánásmódot érdemelnek!