11.

1.5K 91 38
                                    

𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021. Február 11. Csütörtök

Miután megláttam Javiert azzal a lánnyal a kedvem teljesen elment az egész naptól és csak haza akartam érni és kisírni magam. Lando mellett próbáltam tartani magam és ez sikerült is valamennyire, de mikor egy piros lámpánál álltuk a szemem sarkából láttam, hogy egy kis ideig engem figyelt és értetlen tekintettel meredt maga elé. Valószínűleg nem értette mi történt velem röpke 10 perc alatt - bárcsak én se értettem volna. Aztán az sem segített, hogy mikor az apartman előtt megállt nekem rontott egy olyan kérdéssel, amihez a legkevésbé sem volt kedvem, plusz már nem is volt aktuális - de ezt ő nem tudhatta és nem is hibáztatom. Próbáltam közelebb lépni hozzá, de kezem elvette az arcától és gyorsan be is ült az autójába - amilyen gyorsan csak tudott elmenekült tőlem. Az a baj, hogy én is megtenném, de sajnos én nem tudom megtenni. A látásom egyre jobban homályosult el a szememben levő könnyektől, amik nem sokkal később ki is buggyantak a szemeimből. Most már biztos utál engem a brit srác, így kétségbeesetten hívtam Isát, aki szinte azonnal felvette. Elsőnek nem tudtam beleszólni a telefonba annyira zokogtam, de miután pár percig a spanyol lány nyugtatott sikerült kiböknöm mit is akarok. Elmeséltem neki az egész történetet, hogy hogyan is kerültem Landóval egy bevásárlóközpontba és elmeséltem Javiert is neki - amin nagyon szitkozódni kezdett. Aztán Lando kirohanását. Próbált több-kevesebb sikerrel nyugtatni a lány, de aztán párja hazaért, így jobbnak láttam ha bontom a vonalat. Pár órával később még mindig ramatyul néztem ki, a szobámból ki sem tettem a lábam - max akkor mikor Carmen és George megérkeztek, hisz annyi cuccuk volt, hogy nem tudtak sehogy sem belépni. Aggódva mértek végig, de olyan boldogok voltak, nem szerettem volna máris letörni a kedvüket a legjobb barátnőm szülinapja előtt. Viszont a brit srác hamar lelépett, így Carm magatehetetlenül ült és lehet csak elképzelései voltak arról mi is történt velem. Utáltam magam, mert megint velem volt a probléma, megint elrontottam a hangulatot. Elmentem inkább fürdeni és hajat mosni, hogy lenyugtasson és hogy nyugodtan el tudjak mesélni mindent a lánynak. Pizsamában és vizes hajjal kopogtam be Carm szobájába, ahova egyből beléptem. Érdeklődve nézett felém, én pedig csak a hajszárított tartottam felé - egyből vette a célzást és az ágyára paskolt, én pedig el is foglaltam az ágya sarkát. Nem mondtam elsőnek semmit sem, csak azután tört ki belőlem az elmúlt hét. Zokogva hajtottam fejem a lány ölébe és meg is merem kockáztatni, hogy így is aludtam el - arra gondolva, hogy Lando vajon mit csinálhat.

2021. Február 12. Péntek

Megpróbáltam félretenni a tegnapi napot és boldognak tűnni a legjobb barátnőm születésnapján. Ez az ő napja, nem ronthatom el a borzalmas szerelmi életemmel. Így történt az, hogy a lányra ugrottam, aki úgy megijedt, hogy az ágyról is leestünk. Csak nevettünk és nevettünk már kora reggel. Meglepődve nézett rám mikor kijelentettem, hogy most én csinálom a reggelit a szülinapja miatt - erre mit kaptam? Kételkedő pillantást, így azért is meg akartam csinálni. Nem hazudok, az egész egy káosz volt - de ettől függetlenül ehető lett a reggeli.

Mindketten készülődni kezdtünk ezután, hisz a vendégek hamarosan itt lesznek, így nem lenne rossz, ha kész lennénk addigra és nem az elnyűtt pizsamánkban fogadnánk őket - naivak voltunk, mert azt hittük minden megvan az itthon tartott bulira, de ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna, így gyorsan el kellett szaladnom a boltba. Carment esélytelen volt elküldeni, hisz az ő feladata volt a vendégei fogadása. Amilyen gyorsan csak tudtam megjártam a közeli kisboltot és a szükséges dolgokat beszereztem. A szobám felé vettem az irányt, hogy kicsit rendbe szedjem magam, ezért is lepődtem meg a bent álló brit pilótán, akivel úgy tűnt meg tudjuk beszélni a dolgokat, de Carmen zavart meg.

𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️Where stories live. Discover now