𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸
2021. Február 11. Csütörtök
Miután megláttam Javiert azzal a lánnyal a kedvem teljesen elment az egész naptól és csak haza akartam érni és kisírni magam. Lando mellett próbáltam tartani magam és ez sikerült is valamennyire, de mikor egy piros lámpánál álltuk a szemem sarkából láttam, hogy egy kis ideig engem figyelt és értetlen tekintettel meredt maga elé. Valószínűleg nem értette mi történt velem röpke 10 perc alatt - bárcsak én se értettem volna. Aztán az sem segített, hogy mikor az apartman előtt megállt nekem rontott egy olyan kérdéssel, amihez a legkevésbé sem volt kedvem, plusz már nem is volt aktuális - de ezt ő nem tudhatta és nem is hibáztatom. Próbáltam közelebb lépni hozzá, de kezem elvette az arcától és gyorsan be is ült az autójába - amilyen gyorsan csak tudott elmenekült tőlem. Az a baj, hogy én is megtenném, de sajnos én nem tudom megtenni. A látásom egyre jobban homályosult el a szememben levő könnyektől, amik nem sokkal később ki is buggyantak a szemeimből. Most már biztos utál engem a brit srác, így kétségbeesetten hívtam Isát, aki szinte azonnal felvette. Elsőnek nem tudtam beleszólni a telefonba annyira zokogtam, de miután pár percig a spanyol lány nyugtatott sikerült kiböknöm mit is akarok. Elmeséltem neki az egész történetet, hogy hogyan is kerültem Landóval egy bevásárlóközpontba és elmeséltem Javiert is neki - amin nagyon szitkozódni kezdett. Aztán Lando kirohanását. Próbált több-kevesebb sikerrel nyugtatni a lány, de aztán párja hazaért, így jobbnak láttam ha bontom a vonalat. Pár órával később még mindig ramatyul néztem ki, a szobámból ki sem tettem a lábam - max akkor mikor Carmen és George megérkeztek, hisz annyi cuccuk volt, hogy nem tudtak sehogy sem belépni. Aggódva mértek végig, de olyan boldogok voltak, nem szerettem volna máris letörni a kedvüket a legjobb barátnőm szülinapja előtt. Viszont a brit srác hamar lelépett, így Carm magatehetetlenül ült és lehet csak elképzelései voltak arról mi is történt velem. Utáltam magam, mert megint velem volt a probléma, megint elrontottam a hangulatot. Elmentem inkább fürdeni és hajat mosni, hogy lenyugtasson és hogy nyugodtan el tudjak mesélni mindent a lánynak. Pizsamában és vizes hajjal kopogtam be Carm szobájába, ahova egyből beléptem. Érdeklődve nézett felém, én pedig csak a hajszárított tartottam felé - egyből vette a célzást és az ágyára paskolt, én pedig el is foglaltam az ágya sarkát. Nem mondtam elsőnek semmit sem, csak azután tört ki belőlem az elmúlt hét. Zokogva hajtottam fejem a lány ölébe és meg is merem kockáztatni, hogy így is aludtam el - arra gondolva, hogy Lando vajon mit csinálhat.
2021. Február 12. Péntek
Megpróbáltam félretenni a tegnapi napot és boldognak tűnni a legjobb barátnőm születésnapján. Ez az ő napja, nem ronthatom el a borzalmas szerelmi életemmel. Így történt az, hogy a lányra ugrottam, aki úgy megijedt, hogy az ágyról is leestünk. Csak nevettünk és nevettünk már kora reggel. Meglepődve nézett rám mikor kijelentettem, hogy most én csinálom a reggelit a szülinapja miatt - erre mit kaptam? Kételkedő pillantást, így azért is meg akartam csinálni. Nem hazudok, az egész egy káosz volt - de ettől függetlenül ehető lett a reggeli.
Mindketten készülődni kezdtünk ezután, hisz a vendégek hamarosan itt lesznek, így nem lenne rossz, ha kész lennénk addigra és nem az elnyűtt pizsamánkban fogadnánk őket - naivak voltunk, mert azt hittük minden megvan az itthon tartott bulira, de ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna, így gyorsan el kellett szaladnom a boltba. Carment esélytelen volt elküldeni, hisz az ő feladata volt a vendégei fogadása. Amilyen gyorsan csak tudtam megjártam a közeli kisboltot és a szükséges dolgokat beszereztem. A szobám felé vettem az irányt, hogy kicsit rendbe szedjem magam, ezért is lepődtem meg a bent álló brit pilótán, akivel úgy tűnt meg tudjuk beszélni a dolgokat, de Carmen zavart meg.
YOU ARE READING
𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️
Fanfiction𝐒𝐮𝐦𝐦𝐞𝐫 𝐁𝐫𝐞𝐚𝐤 című történetem folytatása Könnyebb út volt, de nem jobb. Két fiatal, akik egykor vonzódtak egymáshoz, hirtelen váltak egymás számára idegenné, hisz nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy mindent bevalljanak a másiknak. Titkokat...