𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️

3.

𝓛𝓲𝓵𝔂 𝓝𝓪𝓿𝓪𝓻𝓻𝓸

2021.február 2. Kedd

Február elejét tapossuk, pontosabban 2.-a van - közeledik a Valentin nap, a boltok pedig már tele vannak szívecskébe dobozolt csokikkal, hatalmas rózsa csokrokkal és mindenféle ilyen nyálas dologgal, amiket még idő előtt meg tudna enni az ember. A virágokat még mindig nem értem miért kezdik el ilyen hamar árulni, hisz 14.-ig simán el tud hervadni - valaki komolyan égeti magát egy túlnyílt vagy kissé hervadt virággal? Mondjuk Javier már csinált ilyet - pont múlt évben. Akkor végleg elment a kedvem az egésztől, jobban jártam volna, ha nem kapok semmit sem.

- Mit ártott neked az a szegény szívecskés csoki? Úgy grimaszolsz rá, mintha elvette volna az XXl-es kiszerelésű gumicukrodat a kocsiból. - nevetett rajtam Carm, pedig ezen semmi vicces nem volt. Sosem értettem miért kell ennyire a másik arcába tolni, hogy hamarosan szerelmesek napja lesz? Miért nem gondolnak a szingli emberekre vagy esetleg azokra, akik olyan párkapcsolatban élnek, ahol nem divat ezt ünnepelni, mert a srácba egy cseppnyi romantika nem szorult, aki hervadt virágot és akciós bonbont vásárol - ami mellesleg le volt járva? Jelentkezem én a második tábort erősítem.

- Azt hogy 12 nap múlva lesz csak esedékes, nem kéne még kipakolva lennie! - mutattam lendülettel az édesség felé, amit levertem a polcról, mentségemre szóljon nem direkt csináltam, egyszerűen csak így sikerült. Carmen míg nevetett rajtam, én felvettem és beletettem a kocsinkba, hogy majd bánatomba elmajszolgathassam, plusz ez egy ilyen kárpótló ajándék magamnak. Jár ennyi mindenkinek, nem igaz?

A hatalmas élelmiszer boltban nem is tudom mennyi időt töltöttünk a spanyol barátnőmmel mire mindent beszereztünk az ő és a barátja, George szülinapjára, ami február közepén lesz csak. Időnk még lenne bőven, de a lakótársam nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy minden meglegyen és csak a fontosabb dolgokat kelljen megvennünk előtte - nem véletlen néztünk most úgy ki, mint egy málhás szamár. Mindegyikőnknél 3-3 szatyor - ezt mind felcipeltük a negyedik emeletre.

- Carmen, legközelebb nem megyek veled vásárolni! - dőltem el a kanapén és próbáltam rendbe tenni magamat mielőtt elindulnék az egyetemre, mert lesz két órám, utána pedig az iskola titkárnak segítek be néhány sulis program megszervezésében - semmi kedvem hozzá, de a plusz pénz sosem árt és így legalább én is be tudok segíteni a közös kasszába, nem csak Carm fizet mindent.

- Mindig ezt mondod, de valahogy mindig velem jössz.

- Mert elfogytak az édességeim! Muszáj voltam feltölteni. - tökéletes kifogás volt, hisz utáltam egyedül elmenni vásárolni, így inkább szenvedtem a lánnyal - rosszabb volt már most, mint anyukám, aki megteheti ne menjen sose vásárolni párban, mert az egyik mindig olyan lesz, mint egy szülő.

- Tudod, hogy szeretlek Lily, de nem kéne indulnod? Le fogod késni a buszod! - hirtelen kapcsoltam és pattantam fel a kényelmes ülőalkalmatoságról és a szobámba rohanva kezdtem el összeszedni a cuccaimat, amikre szükségem lesz a mai nap folyamán.

- Ne felejtsd el, hogy ma George és egy haverja átugranak! - szólt utánam mikor még úgy szaladgáltam a nappali és a szobám közt, mint egy mérgezett egér.

- Minek jön a haverja? - tettem fel a kérdést, mikor a bakancsom kezdtem el húzni. Nem szerettem, ha mások járnak fel hozzánk, hisz ez volt az egyetlen hely, ahol teljes biztonságban tudtam magam érezni. Itt nem volt rajtam hatalmas nyomás, önmagam lehettem, mert Carm úgy fogadott el, ahogy vagyok. Sosem próbált megváltoztatni egy olyan személlyé, aki nem én vagyok - Javierrel ellentétben, aki ott szólt be nekem, ahol tudott. Az öltözködésembe, az étkezésembe, ami mostanában amúgy sem ment olyan jól, de ő mindig megszólt - most túl sokat eszel, ez most túl kevés és hasonlók. Nem is bántam, hogy csak egyszer járt itt nálunk.