NEM TUDLAK ELVISELNI | JIKOOK ✔️

11.

JIMIN

A mai napom hihetetlenül furcsán kezdődik; nem elég, hogy a nap olyan alacsonyan van az égbolton, hogy az ember elgondolkodik rajt, hogy pontosan mennyi is az idő, de Taehyung valahogy bejutva a házamba kelteget már egy ideje.

Hogy hogyan is jutott a szobámba az talán sose fog kiderülni, mert nincs annyi erőm se, hogy rákérdezzek, miért és mit is csinál pontosan. Persze, látom, ahogyan lelkesen magyaráz nekem valamit, de nem vagyok annyira éber, hogy érdekelt legyek az ügybe, helyette inkább visszacsukva a szemem, hagyom, hogy babrálja a tincseim.

Mikor realizálom pontosan, hogy mi is történt egy egész adag festék félig-meddig rászárad a tincseimre. Túl késő már lemosni vagy kiabálnom vele, meg aztán, ahogy ránézek az órára rá kell jönnöm, hogy hajnali fél hat múlt. Tae nem tud aludni, vagy mi?

 – TaeTae - nyavalygok előre –, mondd, hogy ez csak valami pakolás, és nem az, amire gondolok.

– Te nem figyeltél arra, amit az előbb mondtam? – nyitja el a száját, egy aprót megsértődve. – Azt álmodtam, hogy rózsaszín a hajad, tehát muszáj volt megvalósítani!

– Rózsaszín? – akadok ki egy kicsit. – Szerinted lány vagyok, vagy mi?

Kisebb kis vitába kezdünk a nemek közti színekről, végül megállapodunk abban, hogyha húzhatok pár tincset az ő hajába is, akkor megbocsátok neki, amiatt, hogy a tehetetlen semmit fel nem fogó álmos Jimint így átverte.

– És most mit csináljunk? – dől mellém le az ágyba, mikorra már mindketten megmostuk a hajunkat. Nem szárítjuk meg, meglepetésnek hagyjuk reggelre. Szívesen válaszolnám neki, hogy aludjunk, de helyette a telefonomért nyúlok.

– Szeretnél rajta közösen játszani?

– Ühüm! – bólint lelkesen, közelebb araszolva hozzám. – Először játssz le, aztán majd én és akinek több pontja lesz, az nyer!

– Benne vagyok! – vigyorodok el szélesen.

Egy régi játékon játszunk, amit talán egyszer már mindenki letöltött a telefonjára. Arról szól, hogy van a kiválasztott karaktered, ami a mi esetünkben egy kisfiú, aki festékszóróval rajzol a falra vagy pontosan nem is tudom mire, és egy rendőr el akarja kapni. A mi feladatunk pedig az, hogy egy vasuti pályán, több vonaton átszaladva meneküljünk előle, miközben felszedjük az arany érméket.

Nem túl érdekes egy játék, mi mégis órákig játszunk rajta, olyannyira, hogy fél nyolckor anyu úgy tör be a szobámba, hogy szóljon, késésben vagyunk.

Még a hajamat sincs időm lecsekkolni, hogy hogyan áll, csak azt látom Taenek milyen. Rajta jól néz ki, de ez nem is volt kérdés. Sietve öltözöm, és pakolok el magamnak mára a suliba.

– Még be kell ugranunk hozzám is! – jelenti ki a mellettem lévő, a cipőjébe belebújva. – Otthon van a táskám!

– Akkor siess már! – forgatom meg a szemem. Van egy olyan érzésem, hogy a mai nap el fogunk késni, ha másról nem is, az első óráról biztosan. Ahj!

JUNGKOOK