-Nos, ha te így gondolod. De a tetteidnek következménye lesz errõl szeretnék veled beszélni. Mivel minden tanár kifejezetten utál téged nem hiszem hogy leérettségizel ha maradsz az iskolánkban.-mondta az osztályfõnököm. Erre a reakcióm annyi volt hogy:
-Ha minden tanár utálna már rég rontanák direkt az átlagom, szerintem maga gyûlöl engem és el akar innen kergetni. De tudja mit? Nem fog sikerülni semennyire se a kicsapatásom túl jó tanuló vagyok ahhoz. És tudja sok dolgot elértem már maga nélkül is, komplett követõ táborom van, egy király pasim, és elértem az álmom hogy zenész legyek szóval nem is lenne muszáj idejárnom de mivel érettségizni szeretnék így ezt az évet itt fogom végig csinálni. És ha maga akadályozni fog garantálom hogy nem lesz munkája többé sõt engedélye nem lesz tanítani. Szóval húzza meg magát Tanárnõ.- mondtam és ráköptem a cipõjére. És mivel vége volt a tesi órának ami mellesleg az utolsó órám volt kimentem az üres terembõl és elmentem haza vagyis mentem volna haza mivel Ati ott várt a suli elõtt.
-Szia, szívem!-köszöntem de õ csak dühösen nézett.
-Szia, Cseni!-mondta majd belekezdett mondani valójába.
-ELMONDTAD EGY FANNAK HOGY EGYÜTT VAGYUNK?! Normális vagy?-éés kezdõdött a lecseszés..
-Igen elmondtam mivel az a fan az osztálytársam és a barátnõm. És rólad kérdezett. MIT TEHETTEM VOLNA? LEGYEK GECI?! VAGY MI?-mondtam szintúgy idegesen.
-IGEN LEHETTÉL VOLNA EGY KICSIT GECI..-mondta majd meg is bánta.
-MOST KOMOLYAN EZ A LEGNAGYOBB PROBLÉMÁD?! Van ennél rosszabb hírem is. Az osztályfõnököm a te 9.-es osztályfõnököd és megpróbál kirugatni. De nem fog neki sikerülni mivel egy kicsit hogy úgy mondjam megfenyegettem hogy ha akadályozni fog abban hogy leérettségizzek nem lesz munkája. -mondtam majd a szemei könnyekbe szöktek még mindig nehezen dolgozta fel.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Mikor más problémád is van ezenkívül.-mondta majd én lágyan megcsókoltam.
-Semmi baj Ati. Nem a te hibád.-mondtam majd elindultunk hazafelé vagyis sétáltunk hazáig. A kisebb vitánk után nem nagyon szólaltunk meg csak egymás mellett sétáltunk. Majd én megtörtem a csendet.
-Szeretlek. Mindenkinél jobban. Tegyünk fátylat a vitánkra, rendben?-mondtam erre õ csak nézett maga elé, valószínûleg a tanár dolgon agyal de nem kérhette tõlem, hogy hagyjam ott a sulit. Leakartam érettségizni ha ezzel a ofõt is ki kell rugatnom megteszem tudja nagyon jól Ati. Szóval csak felhoztam témának.
-Attila! A tanár dolgon agyalsz?-utálta ha a tisztes nevén szólítom de muszáj volt, hogy figyeljen rám.
-Igen azon. Biztos nincs semmi bajod? Mit mondott pontosan?-kérdezte én válaszoltam.
-Igazából ugyanazt mint neked anno, hogy minden tanár utál stb.-mondtam.
- És te mit mondtál erre?-kérdezte mivel tudta, hogy nem vagyok könnyen manipulálható.
-Hát amit neked már elmondtam, megfenyegettem konkrétan.-én csak nevettem mert tudtam ha a tanárnõ folytatja a csesztetésemet akkor én teszek róla hogy ne legyen állása. De Attila nem tudott ezen nevetni amit meg is értek. Majd végül egy erõltetett mosolyt biggyesztett felém.
-Na ez az én barátnõm!-mondta mosolyogva. Ami persze kurvára kamu mosoly volt. Tudtam, hogy leszívesebben azt mondaná, hogy azonnal iratkozzak ki de tudta, hogy minden áron végig csinálom. Eszembe jutott egy ötlet mivel 2 hónapja együtt vagyunk én már kész voltam a "dologra" de Atiban nem voltam biztos hogy akarja e de bedobtam ötletnek vagyis inkább elõre haladásnak a kapcsolatunkban.
-Kicsim, beszéljünk másról látom rajtad, hogy nem vagy jól.!-kezdtem bele a mondandómba.
-Ati, mi lenne ha ma este átmennék és nem is tudom elõrébb mennénk a kapcsolatunkban?-néztem rá olyan tudjátok perverz nézéssel. Persze szûz voltam még de nem tudtam érti e amit mondani akarok ezzel.
-Vagyis tegyük meg?-válaszolt tehát tudta mire akarok kilyukadni.
-Igen.-válaszoltam neki ugyanazzal a nézéssel.
