Koncert utáni napok:
Miután pénteken elmentünk a koncertre minden megváltozott.
A mai napon közölni kellett valahogy a szüleimmel, hogy költözök Budapestre. A lakást már a koncert elõtt kinéztem és kifizettem csak odakellett utaznom és hivatalosan is az enyém a lakás.
Lementem a konyhába a szüleimmel beszélni az álmomról. Vagyis a célomról.
Lementem búskomoran mivel mégiscsak itt hagyom õket.
-Anya, Apa mondanom kell valamit!-mondtam szomorúan egyben boldogan.
-Mi az Kincsem?-kérdezték egyszerre.
-Szeretnék elköltözni itthonról, 18 éves lettem szeretnék egyedül élni egy saját lakásban.!-mondtam nagyon komolyan.
-Rendben van. És hova szeretnél költözni?-kérdezték kíváncsian.
-Budapestre. Kinéztem egy jó kis lakást ott ami közel van a tehetségkutató helyszínéhez ahova jelentkeztem.-az utóbbit csak most hallották elõször tudták, hogy az álmom az, hogy zenész/énekes legyek.
-Az jó hely!-mondta édesapám.-aki mintha már várta volna a pillanatot mikor mondom ezt. Anyukám fejében inkább az járt, hogy szerelmes vagyok Atiba azért költözök Budapestre.
-Tán szerelmes vagy?-kérdezte édesanyám viccesen.
-Nem dehogy én nem.-mondtam kicsit idegesen mivel részben igaza volt. Bevallom ekkor már kicsit szerelmes voltam Atiba. Na de nem ez a lényeg. Felmentem a szobámba összepakoltam a cuccaimat a bõröndömbe. Másnap már mennem kellett a vonathoz mivel nem volt autóm.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok! Ez most ilyen rövid lett de majd a következõ hosszabb lesz...
