Jackson még mindig alig tud megszólalni. Csak pillog, én meg vigyorgok. Hatalmas dolognak tartom, amit ÉN értem el. Csakis én! Akarattal és erőfeszítéssel, sok-sok belevitt energiával. Történelmet írtam. Bizony, én, Emma Clarkson, sikeresen leszoptam Jackson Hillt az összes nő közül, ami azért nem kis létszám lehet! Akkor mi jön most? Irány haza? Benne vagyok ebben is. Ma már boldogan fekszem le aludni. Sőt, egy hétig biztosan! Sőt, mit egy hétig? Ez egy életre szól! Elraktározom a fejemben, hogy milyen csodát vittem véghez. Sikongatnék örömömben, de elég hülyén venné ki magát, ezért elfojtom ezirányú késztetésemet. Jackson feláll, hogy igyon. Ezután nekem is hoz egy palack vizet és felém kínálja.
- Igyál! - utasít.
- Köszönöm, de nem vagyok szomjas! - utasítom vissza.
- Kelleni fog! Igyál! - kétkedve nyelem a vizet, aztán Jackson elveszi a palackot és lerakja a széles ágy melletti asztalkára. Ez a bútordarab legutóbb még nem volt itt. - És most ülj az arcomra! - kéri Jackson olyan természetességgel, mintha csak a sótartót szeretné megkapni.
- Tessék? - megdöbbenek.
- Ki foglak nyalni. Méghozzá úgy, hogy az arcomon ülsz! - horkantok. Ez az ember nem komplett, ha ezt el is hiszi!
- Erősen kétlem! - szemtelenkedem.
- Valóban? Mondok még jobbat! Te fogod kérni! Könyörögni fogsz érte!
- Emlékszel rám? Én vagyok az, Emma. Vagy Emily. Mindegy. A szende lány? Rémlik? - gúnyolódom.
- És te emlékszel rám? Én vagyok Jackson. A mestered. Parancsolód. Akit te szoptál le életében először. És most te jössz, aranyom! Ideje visszakapnod!
- Nem kell, köszönöm! Nekem elég kielégülés, hogy neked sikerült! - erőltetetten mosolygok, Jackson tekintete viszont szigorodik. Ajjaj...
- Szerinted, kérdeztelek? Vagy választási lehetőséget véltél hallani a szavaimban? Nem. Azt teszed, amit mondtam! - olyan szigorú velem, akár a volt matektanárom.
- Lehet, de nem ezt! Kérj bármi mást!
- Miért? Mi bajod azzal, ha nyallak? - még mindig nem érti?
- Már mondtam! Erkölcstelen. Az a bűnök bűne!
- Csacsiság! - kezd bosszantani a fickó.
- Nem az!
- A múltkor is élvezted.
- Nem. - tagadom le.
- Ó, dehogyisnem! Ráadásul, imádom az ízed! Egész nap érzem a bőrömön. - hányni fogok.
- Fúj! - váratlan pofon csattan a képemen. Nem fáj, de azért ledöbbent.
- Nem fúj! Többet nem akarom ezt hallani! - teremt le a mester.
- Azért nem kellett volna megütnöd! - simogatom az ütés nyomát.
- Nyalni foglak. Ha tetszik, ha nem! - dirigál.
- Biztos, hogy nem! - újabb pofon. Aztán Jackson rászorít a nyakamra és felállít.
- Akkor megbaszlak. Gyerünk! - a nyakamat szorítva vezet a kalodához. - Négykézlábra! - lassan leereszkedem a térdemre és a tenyeremre a kaloda előtt. Jackson lejjebb engedi a deszkát a sínben, aztán fixálja a méretet. Aktuális fejmagasságomba kerül a középkori kínzóeszköz. - Rajta! - sürget. Az arcára nézek, ami szigorú és kissé vicsorgó is. Ijesztő és izgató egyszerre. A baszás az jöhet. Kalodában sem csináltam még, ezt is ki kell próbálni. Máris várom az élményt. Jackson dühös. Elszánt és magabiztos. A legjobb kombináció egy kíméletlen baszáshoz. Beleilleszti a nyakam a nagyobbik mélyedésbe, aztán a csuklóimat a kisebbekbe a fejemtől fél-fél méternyire kétoldalt. Azután ráigazítja a felső deszkát az alsóra és rögzíti egymáshoz a kettőt valamilyen csattal. Úgy kattan a fém, mintha egy régi bőröndöt zárna. Egyre izgatottabb vagyok. Jackson motoszkál valamit mögöttem, de nem látok hátra. Kicsit nyomja a térdemet a talaj, de még vállalható. Némi fájdalom jól tud esni aktus közben. Meglepetésemre, Jackson a vállaimat és a hátamat kezdi csókolgatni. Végighalad a gerincemen a szája, amitől libabőrös leszek. Kifejezetten gyöngéd és olyan érzés, mintha élvezné, amit csinál velem. Kicsit elengedem magam, már nem feszülök annyira. Jackson élvezi és ez valamelyest ellazít. Most a fenekemet hinti tele a csókjaival, miközben markolássza és harapdálgatja. Egyre erősebben érzem a fogai okozta fájdalmat. Jackson morog. Ezt olyankor csinálja, amikor fel van ajzva. A mesterem hozzám nyomja az erekcióját és megszorítja a derekamat. Felnyögök. Ezután gyorsan mozogni kezd mögöttem, azt az ütemet imitálva, ami egy baszáshoz dukál, de nem rakja belém a szerszámát, én pedig megőrülök ettől. Jackson hirtelen megáll, liheg és megint lágyabban érint. Aztán össze-vissza markolássza és gyúrogatja a testemet. Az erősebb markolásoknál a térdem is felemelkedik a földről, olyan könnyedén rakosgat, akár egy próbababát. Piszkosul jó dolog! A nagy férfi, ahogy egy kicsi nőre vágyik. Annyira természetes és szép! Jacksonban rengeteg erő lakozik, minden markolásánál, ütésénél, vagy szorításánál érzem. Még amikor csak ül mellettem az egyetemen, olyankor is sugározza magából. Igazi vadállat.
- Bassz meg! - kérlelem őt és jobban pucsítok. Jackson felnyög és erőteljesen nekem nyomja magát.
- Ah! Nagyon szeretnélek, de inkább kinyallak!
- Mi?! - pánikba esem, de kitisztul a fejem. Ezért zárt be a kalodába, hogy ne tudjak ellenkezni! A rohadék!
- Nem! Engedj ki! - Jackson belém nyomja egyik ujját és a tüdőmben reked a levegő.
- Nem. - jelenti ki egyszerűen.
- Jackson! Kurvára engedj ki innen! - mozgatni kezdi bennem az ujját, ki és be. Fennakad a szemem.
- Csst! - csitítgat.
- Jackson! Ne csináld ezt velem, kérlek! Engedj már ki! - hisztizek.
- Nem. Csak akkor beszélhetsz, ha azt mondod, hogy ,,kérlek, nyalj!"
- Soha! - Jackson rávág egy hatalmasat a sejhajomra. Beleremegek a csípő fájdalomba.
- Kuss! - eltűnik mögülem, valamit buzgálkodik. Idegesít, hogy nem láthatom és nem tudok felkészülni arra, ami jönni fog. Hiába próbálom kihúzni a kézfejem a lyukon, nem megy. Most a középkorban érzem magam. Mintha egy sötét kastély pincéjében lennék bezárva ebbe az átkozott kínzóeszközbe. Fogoly vagyok. A saját magam foglya, hiszen én akartam ezt kipróbálni. És naivan belesétáltam Jackson csapdájába.
- Engedj ki! Nem hallod, Jackson?! Kezdek kurvára dühös lenni! - már vicsorgok. Direkt ráülök a bokámra, hogy ő véletlenül se férhessen hozzá a lyukaimhoz. Így lázadok ellene.
- Nem azért jöttél hozzám, mert engedelmességre kell nevelni? Félreértettem volna? - Jackson megjelenik a szemem előtt és leguggol hozzám. A férfiassága úgy mutat egyenesen rám, mintha a golyói középső ujja lenne. Gúnyolódva. Szépséges gyűrűvel ékesített ujja finom érintéssel simogatja meg az arcomat. Liftezik tőle a gyomrom. A pasi világoskék szemei még félhomályban is bámulatosan gyönyörűek. Alig kapok levegőt. Nem akarok ellenkezni ezzel az emberrel. Azt akarom, hogy csak és kizárólag az enyém legyen, csak engem akarjon és csak velem szórakozgasson. Csak velem! Viszont, a büszkeségem és lázadó énem nem nyugszik.
- Úgy látszik, nagyon sok dolgot félreértettél! Semmire sem kell nevelni! Felnőtt nő vagyok, már felneveltek a szüleim!
- Akkor ki a szende kislány, akit emlegettél, Emily? - direkt bosszantani akar azzal, hogy így szólít.
- Mivel ismerjük egymást, ne hívj így! Emma vagyok!
- Igen, tudom. Emma, a szende kislány. Aki megkeresett, hogy szabadítsam meg a gátlásaitól, amik megkeserítik az életét.
- Ilyet én nem mondtam!
- Összeraktam magamtól is. Igazi kis apáca vagy. Karó van a seggedben farok helyett! Orvosolni fogjuk a problémádat!
- Nem! A seggemet békén hagyod! - Jackson gonoszan mosolyogva szorítja össze az arcomat.
- Azt csinálok veled, amit úri kedvem diktál! - és valóban! Ebben a helyzetben nehezen tudnék ellenállni.
- Ha fizetnék érte, megérteném. Viszont, ez így nem más, mint iskolai ismeretség némi extrával. - mondom nehezen érthetően.
- A pénzed nélkül is az enyém vagy. És mindent elveszek tőled, amit akarok. - Jackson felegyenesedik a guggolásból, a combizmai gyönyörűek, ahogyan megfeszülnek a mozdulat közben. Megnyalom kiszáradt kereplőmet, bár nyálam is alig akad. Uram és parancsolóm megint mögöttem strázsál, hallom, ahogyan mászkál a mezitlábas talpán. - Fel! - parancsolja nekem, de én nem mozdulok. - Emeld fel a kibaszott segged! - hú, de dühös! Szinte félek. Szinte... - Nem hallod, te kis kurva?! - ó! Váó! Kurva? Talán. Lehet. Mindenesetre, jól hangzik az ő szájából minden kurva káromkodás, még akkor is, ha egy olyan nőt illet, aki én vagyok. Jackson olyan erősen belecsíp a fenekembe, hogy szabályosan megugrom és felemelkedik a popóm. Gyorsan megszorítja a combomat, hogy széttárva tartsa a lábaimat. Beletelik néhány másodpercbe, mire rájövök, hogy már a feje van a lábaim között, akárha rajta ülnék. Majdnem. Emelkedettebb a testem, mintha nyalatni akarnék. Jackson vár, amíg abbahagyom a mocorgást, aztán megérint az ujja a hüvelybemenetemnél és megszédülök. Egyik keze erősen megmarkolja a fenekemet, másikkal a csiklómon játszik lassan, amíg a szája a combom belsejét csókolgatja és nyalja. Nem is tudom, hogy tud ennyi mindent csinálni egyszerre, de azt tudom, hogy szégyenlem magam. Nem kéne ilyen szögből látnia engem. Még a szája alatt is megérzi majd a narancsbőr hepehupáit és egyből kiábrándul belőlem. Főleg, hogy hozzáadódik az ivarszervem egyedien szar ,,illata", és ne adja Isten, az íze is. Mégis egyre nedvesebb vagyok és többet gondolok rá, hogy Jackson húzzon végre magára és csak nyaljon ész nélkül. Kényszerítsen rá! A torzult mentalitásom miatt én nem tehetem meg, hogy megadom magam az orális örömöknek. Ez a dolog még mindig nagyon etikátlan. És túl büszke is vagyok. Nem és kész! Én nem könyöröghetek érte. Jackson félreismer, ha ezt képzeli rólam. Lázadok a testem és az ő akarata ellen, amik valami megmagyarázhatatlan oknál fogva azonosak. Kéz a kézben járnak-kelnek a vágyaink. Ide-oda pattognak egymás között, mert én igyekszem hárítani. Illetve, nem én, hanem a gátlásaim. Rosszul vagyok a gondolattól, hogy Jackson nyaljon, de közben meg annyira nagyon szeretném! Hogyan írhatnám le ezt a háborút, ami bennem dúl? Igen. Ezért jöttem hozzá. Mert nem akarok többet csatározni. Ez egy állóháború, ahol nincs haladás, csak vesztegelnek egymással szemben a vágyaim és a gátlásaim seregei. Időnként odaböknek egymásnak, de szüntelenül tartják a pozíciójukat. Egyik sem áll nyerésre, vagy vesztésre. Az ellenfelek száma is azonos, hiszen egyik kelti életre a másikat. Egymás tükörképei, azonban ellentétes dolgot akarnak. Mit kezdjek ezzel? Egyedül már semmit nem tudok. Segítségre szorulok, ezért vagyok itt. Jackson felerősíti a vágyak seregét, mert amikor ő az oldalukra áll, akkor nyerő helyzetbe kerülnek. Jónéhány gátlást lekaszabolnak és áttipornak rajtuk, de a nyalás az a pont, ami olyan, akár egy törésvonal a két sereg között. A törésvonal szimbolizálja a pinát, mint olyant. Az a legnagyobb kihívás, azon átkelni valamelyik csapatnak. Na, ezúttal ki fog nyerni? Nyalás, vagy nem nyalás? Ez itt a nagy kérdés. Jackson ujjai csúszkálnak bennem, amit módfelett élvezek. Mégis, az ujjazás sosem volt a kedvencem. Valahogy kifog a pasikon. Olyan teszetoszák benne. Kiszáradok menet közben, amíg belülről kapargatnak az ujjaikkal a híres-neves G pontot keresve. Szánalmas próbálkozások tömkelege után elegem lett belőle, és mindig igyekeztem kerülni. Nem kell ez a fajta izgalmi lejtmenet. Jackson azonban rohadtul tudja, hogy mit és hogyan csináljon. Majd ne felejtsem el megkérdezni, ha ennek vége, hogy miképp ásta magát ilyen mélyre a szexben! Minek segítségével szerezte meg az isteni tudását? Vagy, csak szimplán erre született? Elég, Emma! Túl sokat gondolkozol, koncentrálj! Visszatérek az érzelmek világába és egyre inkább elengedem magam. Muszáj vagyok, különben megint gondolkodnék és teljesen kiesnék a ritmusból. Ez az ujjazás hátránya. Úgy látszik, mindegy, milyen jó, mindig kizökkenek belőle. Valahogy nem köt le. Erősen koncentrálok, de nem. Ez még Jacksonnal sem megy. Talán azért, mert közvetlen testközelből szemlélgeti a csiklóm csillogó redőit. Nyalj! Mondani akarom, de képtelen vagyok rá, különben ki kellene vágnom a nyelvemet. Kiszakad belőlem egy hangos nyögés, amikor valami nedves dolog siklik végig a klitoriszomon. Mindössze egyetlen egyszer, mégis sokkol az érzés. Jackson megnyalintott. Nyalt! Hát mégis gondolatolvasó! Undorodom és imádom egyszerre... de abba is hagyja. Folytasd! Olvass a fejemben! Kérlek! Akaratlanul is mozog a csípőm, köröz Jackson arca felett. Mintha lejjebb ereszkedett volna az altestem. Vajon, ő is észreveszi? Felizgat, hogy nem tudok ellenkezni a kalodában és hogy Jackson kedvére kihasználhat. És bosszant, hogy nem teszi, mert inkább arra vár, hogy én könyörögjek érte. Ez egy bukott játszma! Egyikünk sem fog nyerni. Ha rajtam múlik, biztosan nem élvezek el Jackson puha, sikamlós nyelve által. Abbahagyom a ringatózást, mert a négykézlábas hastánc ciki. Elkeseredettnek tűnök tőle. A pasi erősen belemarkol a fenekembe, pont ott, ahol még mindig fájdalmaim vannak az ostorozástól.
- Kérj! - követeli tőlem.
- Nem! Eressz ki innen! - ellenkezem.
- Kérj! Addig sehová sem mész!
- Akkor örömmel fogom lehúgyozni a képed!
- Fel akarsz izgatni? - kérdez vissza játékosan.
- Gerjedsz a pisára? - vágok vissza.
- Gerjedek arra, ami belőled jön. - ezt meg hogy kell érteni?
- Hogy? - kérdezek vissza.
- Kérj!
- Kapd be! - Jackson haja az alhasamat csiklandozza, amikor megint megérint a nyelvével. Istenem! Ne hagyd abba! Ismét abbahagyja a tetű!
- Kérj! - ismétli.
- Soha! - kiabálom neki. A mesterem most erősen megnyal és beszívja a szája a csiklómat. Atya gatya! És megint elereszt. Remegnek a lábaim. Baszki!
- Csak kérned kell és abba sem hagyom, amíg el nem élvezel! - ettől a mondattól duplán kezdek lüktetni. Sóvárgok Jackson nyelve után. És ha gusztustalan ízem van? Őt nyilván nem érdekli, különben nem akarná csinálni, nem? Döntött, nem igaz? Akkor meg mit foglalkozom vele, hogy látja és érzi a titkos barlangomat? Nyalj már! Magamban könyörgök, és megint lejjebb ereszkedem. A hasamat végig behúzva kell tartanom miatta, ami nem túl kényelmes. Ráadásul, a gravitáció így is felfedi a súlyos zsírtömeget, amit nem tudok teljesen a levegőben tartani némi feszítgetéssel. Közben nyom a térdem, kezd zsibbadni a nyakam és a kezem, Jackson pedig nem sajnál meg. Úgy festhetek, mint egy újszülött birka, akit nem tart meg a lába. Nyákos imitt-amott és esetlen, egyelőre hasztalan teremtmény látszatát kelti, aki idővel az evolúció aktuális selejtjévé növi majd ki magát. Egy gazda máris azon gondolkodna, hogyan szabaduljon meg ettől a terhétől, mielőtt túl sok pénzt vinne el a fölös életben tartása. El-vagyok-baszva. Minden lehetséges értelemben. Túl erős bennem a dac. Nem mozgok tovább. Nem leszek ebben Jackson partnere. Nincs nyalás!
- Könyörgöm azért, hogy elengedj! - rimánkodom.
- Nem ez a feladat! Akarod a nyelvem? - igen! Kurvára akarom!
- Nem. - továbbra is tagadok, nem túl határozottan.
- Majd fogod! - Jackson még megnyal néhányszor, időnként csak beszívja, vagy a fogai közé csippenti a redőimet. Kezdek kiborulni.
- Kérlek, Jackson! - kérlek, nyalj már, bassza meg! Vedd el! Ne érdekeljen, hogy ellenkezek! Kérlek! Ez az egyetlen esélyem az orgazmusra!
- Mit kérsz? - idegesít tovább.
- Hogy engedj ki! - hazudok. Miért?? Emma, ne rontsd el!
- Azonnal elengedlek, amint kinyaltalak. Csak egy kérlek kell hozzá, és már szabadulhatsz is!
- Esélytelen!
- Kicsi szolgám. Meglátjuk! - Jackson hangja túl eltökélt és magabiztos. Az én hangom szilárd ellentéte.
- Nem akarom meglátni!
- Ne hisztizz, mert semmit nem kapsz!
- De! - csúszik ki a számon.
- Igen? Talán, kérsz valamit? Már majdnem én könyörgök, hogy add oda, amit akarok, és ez nagyon nincs rendjén! Tényleg azt akarod, hogy büntesselek az élvezet helyett? - becsapós kérdés. Erre nem ajánlott konkrét választ adni.
- Azt akarom, hogy engedj ki innen! Kérlek szépen! - Jackson megragadja a derekamat és egyszerűen a szájára húz. Hevesen és vadul kezd nyalni, mintha olyan szomjas lenne, hogy egy rohamosan száradó pocsolyával is beérné. Siet, nehogy felszáradjon előtte. Iszik, lefetyel, szív és nekem kicsöngetnek. Vonaglok felette. Elengedem magam. Megcsap az extázis szele. Annyira élvezem, hogy most már tényleg letojok minden mást. Üres az agyam. Egészen addig, amíg a mesterem hirtelen feljebb nem emeli a csípőmet, el a nyelve közeléből. A nedves-nyálas puncim rögtön hideg levegőt kap és libabőr fut rajtam keresztül. Dühömben rángatom az egész kalodát és némán ordítok. Amikor megnyugszom és valamelyest magamhoz térek, Jackson lassan fújdogálni kezdi a csiklómat és újfent lüktetni kezdek. Elveszi a fenekemről a kezét és nem rakja vissza rám. Sehova. Hiányolom a mesterem nagy tenyerét. Azt akarom, hogy félig befedje vele valamelyik testrészemet! Fogjon, gyúrjon, marjon, simogasson, még üssön is, tegyen akármit! A nyelvedet! Követelem! És amikor egy testeset köp a segglyukamra, akkor tényleg annyira beindulok, hogy semmi nem számít. Szétcsúsztatom a térdeimet, amennyire csak lehetséges, és úgy ráereszkedem a mesterem arcára, hogy levegőt se kapjon.
- Könyörgöm! Nyalj, bassza meg! - Jackson erőteljesen felmordul, keményen belemar a combomba és lelkesen nyal. Átkozottul felszabadító érzés kimondani a vágyaimat! Jackson addig nyal, amíg bele nem pulzálok a kéjérzéstől abba a hülye, nagy szájába.
