Úgy határozom, hogy megvárom Jacksont a lakásán. Unalmamban elindítok egy kis zenét, ami meghozza a kedvemet a tánchoz, ráadásul, abban is segít, hogy ne gondoljak Paulra. Feszült vagyok miatta, az idegeim a plafonon vannak. Csukott szemmel rázom magam az egyik derekamig érő hangfal előtt. Jackson rendesen fel van készülve zenehallgatáshoz, az erősítő túl modern nekem, a használata kisebb gondolkodást igényelt. Kezdek izzadni, de nem akaródzik leállnom a tánccal. Tánc?! Nem szépítek, jobb, hogy nincs előttem tükör, mert biztosan röhejesen festek, egy partra vetett halnak is szebb mozgása lehet nálam. Isten nem ad mindenkinek ritmusérzéket. Én mást kaphattam helyette, de hogy mit, az még előttem is rejtély. Köhögés hangja kúszik a dallamba, ezért rögtön lemerevedek és hátraarcot veszek. Jackson a szája elé tartja az egyik öklét, hogy takarja a mosolyát, a másik kezében megint zacskó, és immár ,,civil" szerelésben van. Mellette pedig egy idegen fickó áll, aki talán még nála is magasabb. Azonnal elvörösödöm a szégyentől. Levegő után kapok és megtörlöm a homlokomat.
- Helló! - köszönök szégyellősen és lehajolok, hogy letekerjem az erősítőn a hangerőt. - Bocsánat! - szabadkozom. Az idegen férfi is vigyorog. Nekem annyi. Ekkora égést még nem látott a világ!
- Ugyan! Gilbert biztosan élvezte! - Jackson széles mosollyal néz a csávóra. Az érintett nem válaszol, csak kedvesen bólint. - Emma, ő Gilbert, az unokatestvérem! - mutatja be végre az idegent. Kitágulnak a szemeim. Jesszusom! Milyen édes gesztus! Jackson felhozza az egyik rokonát, hogy bebizonyítsa, nem szégyell előtte. Ennél kedvesebben nem hiszem, hogy tudnék nézni a szerelmemre, mint most. Teljesen ellágyulok, aztán kapcsolok és Gilbertre nézek. Kinyújtom felé a kezem, és már viszonozná az üdvözlést, amikor mégis leejtem a karom és gyorsan megtörlöm a tenyeremet a farmeremben. Azután visszanyújtom, de még mindig izzadtnak érzem, ezért újra elhúzom. Szegény Gilbert teljesen hülyének nézhet. Jackson felnevet.
- Bocsánat! Ö... megizzadtam a táncban. - vallom be kínosan. Gilbert aranyos arcú ipse, lerí róla, hogy jóindulatú, kedves ember lehet. Külsőleg nem hasonlít Jacksonra, csak a szemének színe, de az ő haja sötét és nem szőke. Jackson először mutat be valakinek és ez megmelengeti a szívem. Remek érzés!
- Semmi gond! Örülök, hogy találkozunk! Jackson nem sűrűn mutat be a barátnőinek. - feleli Gilbert.
- Nem? Valóban? Én is örülök, Gilbert! Engem sem sűrűn mutat be másoknak. - az unokatestvér nevet.
- Ne vedd magadra! Nem az a szociális fajta. - mentegeti a rokonát.
- Igen, feltűnt.
- Hoztam vacsorát az étteremből. - szól közbe Jackson, mint akinek kínos a téma. Úgy megölelném most!
- Gyakran pincérkedik? Csak ma szembesültem a ténnyel, hogy egyáltalán szokott. - folytatom, Gilberthez intézve a szavakat.
- A forgalmasabb napokon mindig beáll segíteni. Jó barát! - megveregeti Jackson vállát, aki fancsali arccal fogadja a gesztust.
- Jó benne? - faggatózom tovább.
- Kifejezetten!
- Elég lesz! Majd én beszélek magamról, ha akarok. - elégedetlenkedik Jackson.
- Te soha nem akarsz! - mondjuk egyszerre Gilberttel és nevetve összenézünk.
- Látom, jól ki fogtok jönni! - gúnyolódik Jackson, de jövő időt használ. Akkor hosszabb távra tervez velem? Libabőrös a karom a boldogságtól. - Gilbert csak felugrott köszönni, de már megy is! Ugye, Gil? - Jackson az ajtó felé tessékeli szegény párát.
- Igen. Már megyek is!
- Miattam nem kell elmenned! Nem vacsorázol velünk? - kérdezem, de Jackson megrovó pillantást vet rám. Mi rosszat mondtam?
- Miattam viszont igen. Mert ezután a kis táncod után nagyon meg akarlak dugni! - mondja nekem Jackson, én pedig a szám elé kapom a kezem.
- Jackson! - hüledezem, amíg Gilbert hangosan nevetve szorul a lakáson kívülre.
- Mit Jackson? - indul meg felém a pasim vad tekintettel. Hátrálok, amíg a hangfalnak nem ütközöm, ami megbillen mögöttem. - Tudod jól, hogy így van! Nagyon akarlak! Már egy órával ezelőtt is mondtam! - az arcomhoz nyúl és rajta felejti a kezét. - Köszönöm, hogy maradtál!
- Én is köszönöm, hogy bemutattad Gilbertet! És én is akarlak! - nekiesem Jackson ajkainak és képtelen vagyok betelni a csókjával. Hosszasan hallatjuk a jellegzetes cuppogó hangocskákat. Teljesen beindulok Jackson nyelvétől. Titokban azt akarom, hogy nyaljon, de nem állok rá készen, hogy ezt ki is mondjam. Szégyenérzetet kelt bennem a gondolat. Túl merev vagyok az ilyesmihez. Már az is kész csoda, hogy korábban belementem. Jackson elhátrál tőlem és alaposan szemügyre vesz. Tetőtől-talpig végigbámul és kicsit sem titkolja. Végül a szemembe néz és eltökélt ábrázatot ölt magára.
- Vetkőzz le! - utasít. Felvonom a bal szemöldökömet, de azért lassan engedelmeskedem. - Most pedig térdelj le!
- Miért is? - kiszolgáltatva érzem magam meztelenül. Utálom ezt az érzést és még térdeljek is le, hogy hatványozódjon? Jackson türelmetlenül billenti félre a fejét. Pont ilyen ívben hajolhat meg egy pálmafa a hurrikánban.
- Mert én erre kértelek? - gúnyolódik.
- És ki vagy te? - inzultálom szándékosan.
- Urad és parancsolód! - röffentve nevetem el magam. - Tehát? Mi a dolgod? - kérdezi szigorúan.
- Letérdelni? - mutat maga elé a földre. Máris fel vagyok izgulva. Lassan térdre ereszkedem és ráülök a sarkamra. Engedelmesen teszem a hátam mögé a kezeimet, mintha össze lennének kötözve. Lehet, hogy idáig bosszantani akartam egy kicsit Jacksont, de most ideje megmutatni neki a szófogadó oldalamat. Látom a szemében, hogy büszke rám, amiért tudom, mire vágyik.
- Gyönyörű vagy! - bókol nekem. Jobb híján horkantok. Egyetlen lépéssel mellettem terem és már húzza is felfelé a hajam.
- Áú! - adok hangot a fejbőrömön érződő fájdalomnak.
- Ha még egyszer hitetlenkedsz, vagy nem köszönöd meg a bókjaimat, akkor örökre elköszönhetsz tőlem! Világos voltam?!
- Igen. - nyögöm. Nem hiszem, hogy ekkora ügyet kellene ebből csinálni, de egy köszönömöt még én is ki tudok nyögni, ha arról van szó, hogy elveszíthetem Jacksont.
- Nem azért dicsérgetlek, mert nincs jobb dolgom! Tanuld meg úgy értékelni magad, ahogy én értékellek! Valami elmebeteg kép él magadról a fejedben, de szépen el fogod felejteni! Most kérdezni foglak és a helyes választ várom! Mi vagy, Emma? - ezen egy kicsit el kell gondolkodnom.
- Gyönyörű? - kérdezem félve, hogy helyes-e a válaszom.
- Az. Gyönyörű vagy! - Jackson elengedi a hajam és megsimogatja a fejem búbját, majd lehajol és az állam alá nyúl, hogy őrá nézzek.
- Köszönöm! - felelem hálás megjátszással.
- Ügyes vagy! Gyerünk, kússz be szépen a hálószobába a tükörhöz! - négykézláb mászom be a hálószobába, Jackson végig mögöttem halad és a morgolódó hangocskái hatására extra riszálást viszek a csípőm mozgásába. Jackson hálószobájában van egy nagy tükör, ami előtt kézi súlyzók sorakoznak. Magam is láttam már, ahogyan edz és közben a tükörképe mozdulatainak helyességét figyeli. A pasim beáll mögém kis terpeszben és előremutat, hogy nézzek magunkra a tükörben. Én csak őt nézem, ahogy engem néz az elvadult arckifejezésével. - Dőlj előre! - parancsolja. Előredőlök. - Nézd meg, mit teszel velem! - figyelem, ahogy kilép a farmerből és az alsónadrágból, ahogy előugrik a pénisze. Nem én vagyok gyönyörű, hanem az a farok. Igazán gyönyörű! Gyerünk, kicsi fasz, köszönd meg szépen a bókomat! Felemelkedem négykézlábra és nagyon lassan hátrafelé kezdek mászni a barátom lábai közé, közben le sem veszem a szemem a tükörről. Jackson nagyobb terpeszbe áll, én pedig áttolatok a lábai között. Mialatt ezt teszem, csak annyira emelem feljebb a fejem, hogy a hajammal súrolhassam a heréit. Jackson háta mögött feltérdelek és végigsimogatom a combját, alsó lábszárát, izmos fenekét. Belemélyesztem az ujjaim hegyét a bőrébe és erősebben ismétlem a mozdulatokat. Elképzelem, hogy szobrász vagyok és éppen a tökéletes férfitest formáit simogatom bele az agyagba. Jackson lehajol, amitől megfeszülnek az izmok a fenekén. Muszáj vagyok a kemény farpofáin élezni a körmeimet, akár egy macska. Értem nyúl a lábai között, megfogom a kezét. Egy erős mozdulattal visszahúz maga elé, megfordít, akárha rock and roll táncot járnánk, és máris a számba tömi a farkát. Csukott szemmel adok bele apait-anyait a szopásba. Amikor az öklöm is játékba kerül, Jackson finoman lefeszegeti magáról az ujjaimat és a hátam mögé igazítja a karomat, ahogy korábban is volt. Azt szereti, ha csak a számmal és a nyelvemmel kényeztetem. Orális orgazmusa azóta sem volt, pedig az minden vágyam, hogy újra elérjem nála. Én akarok lenni a csúcstartó az életében! Most Jackson sem nyúl hozzám, hagyja, hogy én irányítsak. Behallatszódik a halk zene a nappaliból, és akaratlanul is ütemre kezdek szopni. A nyelvem ritmusra keringőzik a makkon, pergetem a hegyével a fityma szélét, ahogy a zene diktálja a tempót. Amikor feltűnik Jacksonnak a szórakozásom, hangosan nevet, aztán megsimogatja a fejem. - Imádlak! Imádom, ahogy szopsz! - vallja be. Abbahagyom a tevékenységemet és magabiztosan felnézek rá.
- Köszönöm? - kérdezem mosolyogva. Megcirógatja az arcomat.
- Most nem kell!
- Oké. Majdcsak megtanulom! - visszabukom Jackson farkára és folytatom rajta a munkát, immár nem a zenére figyelve, hanem átszellemülten és odaadóan.
- Mit szeretnél, hova élvezzek? - kérdezi lihegve a pasim. Megszakítom a szopást és letörlöm a nyálat a számról.
- Az arcomra. - egyértelműen. Nem is lehetne másképp. Vagy ez, vagy mindenhova. Utóbbi sok idő és már én is el akarok élvezni. Várjunk! Miért kérdezi ezt? Nem akar a számba élvezni? Nem akarja, hogy megpróbáljam orálisan kielégíteni? Mintegy megerősítésként, Jackson a kezébe veszi a farkát és önkielégíteni kezd az arcom előtt. Kissé elszontyolódom. Rosszul csinálok valamit? Nem élvezi eléggé? Nem szólalok meg, nézem a szemem előtt egyre gyorsabban mozgó csuklóját, ahogy előre-hátra tologatja a bőrt, de a kis ,,egyszemű" alig mozdul, farkasszemet néz velem. A nyílásra koncentrálok a közepén, mintha tűzoltó slag volna és bármikor kirobbanhatna belőle a nagy erejű vízsugár. Csak ezúttal sűrű, fehér folyadékként. Kinyújtom a nyelvem és lehunyom a szemem, arra az esetre, ha Jackson arrafelé akarna célozni. Van egy tehetség félém, a nyelvem leér az államig. Jó hosszú, játékos fajta. Most először nyer értelmet ez a dolog. Megremeg a szemhéjam, amikor Jackson találata célt ér. Nedvességérzet kerül az arcom egyik felére, a nyelvemre és egyik szememre. Megvárom, amíg a mély nyögések elhalkulnak, aztán megízlelem a spermát és kinyitom a szárazabbik szemem. Jackson elégedetten csücsörít és a gecit kenegeti szét az arcomon. Tolja lefelé, bele a számba. Ettől újra felizgulok. Akarom azt a csücsöri ajkát! Az ujjammal hívogatom közelebb, hogy hajoljon le hozzám. Érdekes módon, nem keserű a szám íze, hanem édes, lágy és krémes ma a pasim ondója. Jackson lehajol hozzám, elkapom a nyakát és megcsókolom. Hosszan morog, mialatt forgatjuk egymás szájában a masszát. Beteg vagyok, hogy ezt módfelett erotikusnak találom? Azt meg főleg, hogy Jackson nem viszolyog a dologtól. Megőrülök ezért érted, Jackson Hill! Direkt kicsorgatom a szám szélén a nyálas, mostanra már keserű nedvet, ami végigfolyik a mellemen és a hasamon, aztán eltolom magamtól Jacksont. Teljesen bevadulok ettől a smárolástól.
- Odavagyok érted, bassza meg! - szinte kiabálom és talpra állva csókolom újra Jacksont. Harapom az alsó ajkát, nem tudok betelni vele. Ő erősen markol a fenekembe és néha sziszeg, amikor jobban elragad a hév. Felugrom a derekára és átölelem a nyakát, hogy megtartsam magam. Jackson az ágyig hátrál velem, amire elég gyorsan leereszkedünk. Felülök a derekán és lenézek rá. A puncim veszettül lüktet, folyamatosan pumpálja ki magából a forró nedvességet, a testem libabőrös, a szívemben pedig boldogságot érzek. A kék szempár epekedve figyel, lesi, hogy mire készülök. Elveszem Jackson szemeiben, arcának szépségében.
- Tényleg szerelmes vagyok beléd! Most megint arcul csapott az érzés. - vallom be megrészegülten. Már tudom, hogy ő is szeret engem, nem kell félnem tőle, hogy a tudomására hozom az érzéseimet, de mértéket kellene tartanom. Jackson hasizomból felül és közel hajol hozzám. Csillognak a szemei.
- Tudom, hogy az vagy. És én is tényleg szerelmes vagyok beléd. - a mély hangja berezonál a mellkasomban. Most én morgok egyet, lehet, hogy nyögök is, aztán durván, szenvedélyesen csókolózunk tovább. Kurvára kívánom Jacksont. Erre már nincs jobb szó. Egyszerűen kurvára kívánom őt!
- Dugj meg végre! Kérlek! - kérlelem.
- Sajnálom, de nem. - feleli Jackson megbánás nélkül. Ledöbbenek.
- Tessék? Mi az, hogy nem?!
- Ma nem. Te meglepetést akartál ma nekünk az étteremben. Én is készültem neked eggyel, de csak holnap kapod meg és addig nem fogsz elélvezni. - ez csak egy vicc, ugye?
- Hogy mondod? Hülye vagy?! - bokszolok a vállába.
- Nem. És ne ütögess, ha kérhetlek!
- Nem kérhetsz! Újra megkérdezem: komolyan mondod ezt?
- Halálosan. - feleli teljes nyugalommal. Kitágulnak a szemeim és eltátom a számat döbbenetemben. Azután dühösen pattanok le az ágyról. Jackson próbál utánam nyúlni, de nem jár sikerrel.
- Az előbb vallottam szerelmet! - akadok ki.
- Attól még nem változnak meg az érzéseid, hogy egyszer nem élvezhetsz el! Majd holnap megkapod, ígérem!
- Méghogy nem? Ó, barátocskám! Majd meglátod! Nagyon is megváltoznak! - felfekszem az ágy másik oldalára, dacosan kifelé fordulok, hogy háttal legyek Jacksonnak és nyakig magamra rántom a takarót. - Sőt! Már meg is változtak! Most nem vagyok szerelmes beléd! - puffogok tovább, direkt sértegetve őt, de Jackson csak jóízűen nevet.
- Vigyázz, Emma! Mert én ettől csak jobban foglak szeretni!
- Akkor nem, ha megkeserítem az életed! - dacoskodom tovább.
- Nem fogod.
- Nem lehetsz ilyen magabiztos! - megfordulok és ráförmedek.
- Pedig az vagyok. - Jackson lazán a feje alá teszi a kezét, mintha éppen üdülne valahol és csak napozna. Ettől még idegesebb vagyok. Hogy veheti ezt ilyen könnyedén? Nem hisz nekem?
- Tudod, mit? Ez az, kis barátom! Embertársam! Majd maszturbálok! Előtted sem volt senki, aki helyettem csinálta volna! - már ülnék fel, de Jackson visszanyom a hátamra.
- Ne merészeld! - szól rám.
- Mert, mi lesz? Te kék szemű ördög! Magad vagy a Sátán!
- Te cimborálsz az ördöggel! És látod? Még jót is tesz neked, hogy nem duglak meg! Elárasztasz bókokkal! - ez a pasi tényleg nem vesz komolyan. Mondjuk, én sem magam. Mert egy kis csiklandozás és birkózás után megint szeretem őt. Viszont, fehér ember nem felejt. És a haragom örök. Holnap azért sem fogok elélvezni! Lehet, hogy Jackson ezt a csatát most megnyeri - de csak azért, mert simogató tenyere rátalál a fenekemen a titkos pontra, amivel kenyérre kenhet -, de a harc ezzel még nincs eldöntve!
- Nem vagy éhes? - kérdezi Jackson kedvesen.
- Kapd be! - válaszolom megjátszott sértettséggel.
- Majd te, angyalom! - replikázik megint. Még ebben is jó. Mikor találok már valamit, amiben nem jó?
