Ez a tetves nap egyáltalán nem úgy alakul, ahogy kellene. Gilbert üzen reggel, hogy amint tudok, menjek le hozzá az étterembe, mert jelentkeztek a behajtók. Szólok Emmának, hogy kicsit elszaladok, de amikor visszaérek, akkor megkapja majd a meglepetését. El akarom vinni ma a Dominiumba, hogy keresztre feszítsem. Ez a vágya, hát meg akarom neki adni. Már tegnap mindent előkészítettem a dologhoz, még a keresztet is saját magam fúrtam össze két vastag deszkából. Ki is párnáztam neki itt-ott, hogy a kínjait oldjam egy kicsit. Mindent előre kitaláltam fejben, az egész forgatókönyvet. Ehelyett most itt állok Gil előtt, aki az íróasztala szélét markolja, és a fejét ingatja. Ki van bukva. Ez most nem lehet opció. Próbálok lelket önteni belé, de tényleg elkapta a bűntudat hullámait.
- Gil, ne rágd magad rajta! Te is tudod, hogy megérdemli! Szétlopta az otthonodat! Majdnem eljátszotta a házatokat! Mi lenne akkor a gyerekekkel és Mandy-vel? Hm? Tudod, hogy igazam van! Mi lesz a következő? A Dominium? Vagy az étterem?
- Akkor is az apám, Jackson!
- Az ilyen nem apa!
- Akkor is a vérem! Már nem tudok tükörbe nézni! Mandy látja rajtam, hogy valami van! Előle nem tudom eltitkolni! - bátorítóan megfogom az unokatesóm vállait. Emma is látja rajtam, hogy van valami, pedig még alig ismer.
- Elintézem egyedül, Gil! Csak annyit kérek, hogy hagyd, hogy megtegyem!
- Kell lennie más megoldásnak! - mered maga elé.
- Ezerszer átrágtuk már. Nincs más megoldás. Billnek el kell tűnnie. Le kell állnia. Mindkenki életét tönkreteszi!
- Majd utoléri a sorsa.
- Arra várjak? Elszakított a családomtól. Téged is az anyádtól. Mindkettőnket zsarol. Egyetlen kártyalappal kihúzhatja alólunk a talajt. Mire akarsz még várni? - kezdek ideges lenni. Szétfeszít a stressz. Muszáj meggyőznöm Gilbertet. - Utcára akarsz kerülni a gyerekekkel? Minden nélkül? Meddig akarsz még félelemben élni? Te is apa vagy! Jó apa! Nem olyan, mint a tiéd! Felelősséggel tartozol a családodért!
- Tudom! - kel ki magából már ő is. - Oké? Tudom! Te megtennéd ezt a saját apáddal?
- Meg. - rávágom. Ha olyan lenne, mint Bill, akkor megtenném.
- Bánom, hogy kérdeztem. - Gil csüggedt. - Oké, Jackson. Nem kell aggódnod, nem lépek vissza! Csak legyünk túl rajta mielőbb!
- Azon vagyok. Van még... mennyi is? - az órámra pillantok. - Egy órám. Te csak készítsd elő a helyet, a többit pedig bízd rám! Oké? Gilbert! - megrázom a vállait. - Semmi mást nem kell csinálnod! Ha előkészítetted az asztalt, menj haza! Elintézem!
- Nem teszek ilyet, Jackson. Nem foglak egyedül hagyni, én is benne vagyok. - megveregetem Gil vállát és erőltetetten rámosolygok.
- Minden rendben lesz! Nem lesz baja! - remélem, hogy tévedek. Alapból nem szoktam rosszat kívánni másoknak. Nem így neveltek, de ez az ember... Bill... rosszul vagyok, ha eszembejut. Azonnal agresszív leszek, amint meglátom. - Egy óra múlva jövök. - mondom megnyugtató hangsúllyal és megindulok kifelé. Nehéz szívvel futok keresztül a lakásomon, semmi másra nem tudok koncentrálni, csak arra, hogy felkapjam az iratokat és a lóvét. Emmát a hálószobában veszem csak észre, amikor már a komódom alsó fiókja alá rejtett borítékot próbálom kibányászni. Most még súlyosabb a szívem. Nem szabadott volna belebonyolódnom valami ilyen mélybe, amikor itt a szar a fejem fölött, ami bármikor a nyakamba ömölhet. Szeretem ezt a lányt, túlságosan is. Csak rosszkor került bele az életembe. Nem tudtam nemet mondani neki. Nem lehetett elküldeni, annál sokkal erősebben vágytam rá. Az elején még próbálkoztam, de hamar kudarcot vallott az ellenállásom. Sajnálom, hogy ma nem lehetek vele, de most másra kell koncentrálnom. Kitapintom a borítékot, aztán felállok, ellenőrzöm a tartalmát és zsebre gyűröm. Hazaküldöm Emmát. Látom rajta, hogy megbántom, de most nem foglalkozhatok ezzel. Egyszerűen nincs rá időm. Kiviharzom a lakásból és autóba pattanok. Elhajtok a Dominiumba, ahol előszedem az összespórolgatott pénzemet a rejtekhelyéről. Ezután visszahajtok az étteremhez és bizonytalan járással indulok meg Gilbert felkutatására. A helynek van egy VIP asztala a különleges vendégek számára. Odaérve bekukkantok a függöny mögé, az asztal már megterítve vár. Helyes. Az étterem egyébiránt teljesen üres. Még egy ideig nem nyit ki, úgyhogy senki sem lesz itt rajtunk kívül. Tíz percünk maradt. Gilbertre az irodában találok rá, pont elcsípem, ahogy elköszön a feleségétől a telefonban. Ideges. Lerí róla. Remélem, semmit nem mondott el Mandy-nek!
- Gilbert! Megjöttem. Minden oké?
- Igen. - a földet bámulja.
- Bill nem bukkant fel?
- Nem.
- Remek! Akkor menjünk ki, mindjárt itt lesznek! - intek a fejemmel, Gil követ. Leülök az előkészített asztalhoz és beleiszom a sörösüvegbe. Gil csúnyán néz rám, nem szereti, ha nem követem az éttermi illemszabályokat. Megvonom felé a vállam és lenyelem a keserű folyadékot. Kell az alkohol. Kész vagyok idegileg. Dízelmotor járó hangja hasít a csendbe, ahogy egy autó az étterem előtt várakozik, majd egy idő után elnémul a berregés. Nagyot nyelek és minden izmom megfeszül. Hangosan kopogó magas sarkak közelednek a járdán. Összenézünk Gilberttel, aki feláll és az étterem bejáratához sétál, hogy nyitott ajtóval fogadja az érkezőket. Én is felállok. Elkezdek izzadni. Megtörlöm a tenyerem a farmeremben. Magabiztosnak kell látszanom. Menni fog. Alapjáraton is az vagyok. Mindig tudom, hogy mit akarok, most sincs ez másként. Gyorsan húzok még egy kortyot a sörből, amit pont akkor teszek vissza az asztalra, amikor belép az ajtón egy izomagyú vadbarom, és egy végtelenül hosszú női láb. A fekete tűsarkakról felfelé kezdem vezetni a szemeimet a formás combokon és a szűk fehér szoknyán át; a fehér blézerbe bújtatott nagy dudákon keresztül a vállakra omló sötét, hullámos hajakon továbbhaladva a nagy, fehér kalapig; majd legvégül az arcra tekintve. Mi a fasz? Mennyi lehet ez a nő? Húszéves? Olyan kislányos arca van, hogy ledöbbenek. Ki ez a kis picsa? Legszívesebben elröhögném magam. Viszont, a kisugárzása, az teljesen más tészta. Süt róla a hatalom és a gazdagság. Egyetlen emberével, szó nélkül követik Gilbertet az asztalhoz, ahol strázsálok. A nő megáll tőlünk két méterre, de idáig érzem a parfümjének nyarat idéző kellemes illatát. Illik hozzá. A barna tekintete a szemembe fúródik, majd felvonja egyik tökéletesen ívelt szemöldökét, aztán csücsörít a feltöltött szájával és szemérmetlenül végigbámul rajtam. Ezt Gilberttel is megismétli, azután kinyújtja felénk egyik kezét, a mozdulattól összecsörrennek a vékony aranykarkötői. Előbb Gilbert ragadja és rázza meg, majd én következem. Még mindig senki nem szólt egy árva szót sem. Nézek a nőre, rázogatom a kecses, puha kézfejét és megtöröm a csendet.
- Ki a fene vagy te? - illett volna bemutatkoznia. Kiszakítja az ujjait a szorításomból.
- Amanda. Tárgyalóbiztos. - olyan komolysággal és vékony hanggal mondja mindezt, hogy felröhögök az eredménytől. A kiscsaj nem döbben meg a reakciómon, nem veszi sértésnek. Csettint egyet, mire a csicskása kihúzza neki az egyik széket és elveszi tőle a kalapját. Amanda kicsit megigazítja a haját, leül, azután a szemközti székekre mutat, hogy mi is üljünk le. Így teszünk Gillel.
- Kinek a tárgyalóbiztosa? - kérdezem.
- A főnökömé. Illene bemutatkoznotok, nem igaz? - Amanda felkönyököl az asztalra és megint csettint. Az embere megjelenik mellette és automatikusan tölteni kezd neki a borból. - Isztok valamit? - kérdezi tőlünk a csajszi. Gilbert megrázza a fejét, én felemelem az üveges sörömet. Amandát élvezet nézni. Egyszerűen tökéletesre faragtatta magát. Ilyen arccal bármit megtehetne. Nagyon erős kisugárzása van. Az embernek kedve lenne meghajolni előtte csak úgy, valamiféle megmagyarázhatatlan indíttatásból.
- Gilbert vagyok. - kezdi a rokonom.
- Jackson. - mondom én is.
- Tudom, kik vagytok. - mondja Amanda és iszik a borból. Összenézünk Gillel.
- Akkor minek... - kezdek bele, de Amanda felemeli a tenyerét és automatikusan elhallgatok.
- Te Bill fia vagy. - mondja Gilbertnek. - Te pedig az unokaöccse. És most alkudozni szeretnétek helyette, érte, vagy miatta, ha az értesüléseim nem csalnak. - mondja nagyképűen.
- Olyasmi. - felelem és elkezdem lehúzni magamról a pulóvert, amikor az izomagyú vadbarom pisztolya rám szegeződik, ezért félbehagyom a vetkőzést. - Csak melegem van! Levehetem? - Amanda bólint és megvárja, míg lekerül rólam az anyag. - Kiveszek valamit a zsebéből, oké? Csak egy boríték. - mentegetőzöm. Amanda ismét bólint, így lehelyezem elé a borítékot, az embere pedig elteszi a fegyverét.
- Hallgatlak! - Amanda hátradől és összekulcsolja a térdeit az asztal alatt. Hibátlan manikűrrel dobol a terítőn. Ez a kopogó hang kezd idegesíteni. Én is hátradőlök.
- Rágyújthatok? - kérdezem, mielőtt megint rám szegeződhetne a fegyver csöve.
- Nem. - vágja rá Gilbert. A nő csak azért is elővesz a kis luxustáskájából egy doboz vékony szálú cigarettát, egyet kihúz belőle, amit a csicskása rögtön meggyújt neki, aztán átdobja a dobozt az asztal ezen oldalára. Úgy érzékelem, hogy itt vitának helye akkor nem lesz, Gilbert sem ellenkezik. Jól is teszi. Fintorgok a dobozra nézve, és előszedem a zsebemből a sajátomat, nem egy ilyen picsás vékony rúdat fogok szívni, amikor van rendes, klasszikus cigim. A nő mosolyog rajtam és vállat ránt.
- Szóval... - megkönnyebbülök, ahogy a nikotin lejut a tüdőmbe. - Bill 500.000 dollárral tartozik a főnöködnek, igaz? - kezdek bele.
- Plusz a kamat. Ami 50%. Bill tehát 750.000 dollárral tartozik a főnökömnek. - Gilbert nyög egyet. Én káromkodom. Erről nem tudtunk. Ekkora kamattal nem számoltunk előre. - Továbbá, Bill Hill hónapok óta csak növeli a tartozását, anélkül, hogy vissza akarná fizetni. Ugye, megértitek, hogy ez a pénz a főnökömet illeti? - mit tehetnénk? Bólintunk és meg sem szólalunk. - Mi lenne az alkutok? - Amanda belehamuzik az üres, előételes tányérjába.
- Kápé. Ingatlan. Jogdíj. És személyes bosszú. - sorolom tömören.
- Ú! Személyes bosszú! A kedvencem! - Amanda összedörzsöli a tenyerét. - Nos? Mit tehetek értetek? - még közelebb tolom a borítékot Amandához.
- A pénz a személyes bosszúra van, a papírok pedig Bill háza és a Dominium tulajdonjogi iratai. A ház fix tétel, ami fedezi mondjuk Bill adósságának a felét. Szeret nagylábon élni. A Dominium pedig nyereséges vállalkozás, amivel további haszonra tehettek szert a tartozás összegén felül is. Virágzik a perverzió! - Amanda elmosolyodik. Túl szép ez a nő. Már önmagában ettől is veszélyes.
- Bizonytalan jövedelemforrás. Nem éri meg belefektetni. - feleli.
- Nem értek egyet. Csak akkor az, ha a tulaj nem ért hozzá. - felelem sértetten, Amanda megint csücsörít.
- Úgy tudom, te nagyon is értesz hozzá. - mondja célzatosan.
- Nem. Én befejeztem. Előtted a bizonyíték, hogy sikeres vállalkozás, ott az elmúlt évek cash flowja. - mutatok a barna borítékra.
- A-a! - Amanda intően ingatja egyik mutatóujját. - Elviszem a főnökömhöz az ötletet, de csak akkor van üzleti értéke, ha a mester is játékban marad!
- Nem, én nem vagyok játékban. Sajnálom! - tiltakozom.
- Én is sajnálom! - Amanda visszatolja elém a papírokat. - Akkor ez nem fogja megmenteni az év apukáját és bácsikáját. - elfog a düh a flegma hangnemtől.
- Igenis jó üzlet! - lázadok.
- Megmutathatod, hogy mennyire. Tiéd a lehetőség, szépfiú! - ráncolom a homlokomat és ideges vagyok. - Mi van a személyes bosszútokkal?
- Csak többet ne engedjétek Billt fogadni! - szólal meg Gilbert kétségbeesetten.
- Nem ezt beszéltük meg, Gil! - szólok rá.
- Már így sem lesz hol laknia! Szerinted, nem elég büntetés ez neki? - fakad ki az unokatesóm.
- Kicsit sem! Verjétek meg! - fordulok a nőhöz elszántan. - Jó alaposan, hogy megtanulja a leckét, de ne úgy, hogy ne gyógyuljon fel belőle! Tűnjön el! Ne kerüljön többet a szemünk elé! - kelek ki magamból. Amanda most is mosolyog.
- Ez tetszik. Ügyes húzás! Le akarod fizetni az ellenséget, hogy regulázza meg a bűnöst, így gondoskodsz róla, hogy ne patkolhasson el, de némi elégtételt mindenki kaphasson. És még a tartozás egy része is rendezve lenne! Ez tetszeni fog a főnökömnek. De, mint mondtam, csak akkor, ha te maradsz a Dominiumban! - mutat rám a hosszú körmével.
- Ki a főnököd? - kérdezek rá újra.
- Nem kell tudnod. Te olyan jelentéktelen vagy hozzá képest, hogy csak velem beszélhetsz.
- Akkor te is ennyire jelentéktelen vagy hozzá képest, hogy jelentéktelenekkel beszélsz? Mert ez rossz tárgyalási alap lenne. - bosszantom kicsit.
- Jackson! - szól rám Gil.
- Ki vagy te egyáltalán? - folytatom, Amandához intézve a kérdést.
- Amanda. Tárgyalóbiztos. - a nő türelmetlenül feláll és elteszi a borítékot a táskájába. - Megbeszélem a főnökömmel az elhangzottakat, azután jelentkezni fogok. - Amanda felteszi magára a kalapot, amit az izomagy kínál neki, majd elhagyják az éttermet, mi meg csak állunk és nézünk utánuk.
- Ki a fasz ez a kis picsa? - mérgelődöm.
- Hallottad! Amanda. Tárgyalóbiztos. - Gilbert megsemmisülten rogy vissza a székre.
- Szerinted, hogy ment? - kérdezek rá.
- Mit gondolsz? Szarul. - Gil görnyedten mered maga elé.
- Annyira nem is ment szarul. - tűnődöm.
- Ha visszajön a nő, akkor adjunk neki tulajdonrészt az étteremből! - döbbenten nézek Gilbertre.
- Miért tennénk ilyet?
- Hogy ne tarthasson ott téged a Dominiumban!
- Emiatt ne aggódj, Gil!
- De aggódom, Jackson!
- Majd én megoldom a rám eső részt. Nyugalom! Billnek sem lesz több tartozása. Bárhol is kezd majd új életet, remélhetőleg, nem esik újra ilyen hibába!
- Ó, dehogynem!
- Sajnos, én sem hiszek ebben, de az esélyt megkapja rá. Talán, idejében felismeri és kezd vele valamit. - könnyedebb szívvel készülök elhagyni az éttermet, mint amivel érkeztem, amikor Gil megint utánam szól. Megtorpanok és a legrosszabbra gondolok. Az utolsó mondatai mostanában mindig betalálnak a lelkembe és most is rosszat sejtek.
- Láttam Billt Emmával. - azonnal visszafordulok felé és ökölbe szorul a kezem.
- Mikor? - csikorgatom a fogaimat.
- Nem sokkal azután, hogy korábban elmentél.
- Hallottál valamit? Mit csináltak? - faggatózom.
- Nem tudom. Csak váltottak pár szót, ahogy én láttam.
- És miért csak most mondod? - vonom kérdőre.
- Mert nem akartam, hogy ideges legyél, mielőtt letudjuk a nőt. - okos érv, de rossz válasz.
- Ez ne forduljon elő többet, Gilbert! Tudnom kell róla, ha Emma közelébe megy! Ki tudja, hogy miket...
- Tudom! Szólni fogok! - inkább nem felelek semmit, kiviharzok és megyek dolgozni. Legalább levezetek egy kis feszültséget. Emmát csak holnap fogom keresni. Egyelőre megvárom, hogy Amanda jelentkezzen.
