15:30? Hülye ötlet! Amíg el nem érkezik ez az időpont, nem merek hazamenni. Abban a pillanatban visszalépnék, ahogy bezárulna mögöttem az ajtó. Ismerem magam ennyire. Úgyhogy, inkább járom a várost így ősz derekán. A falevelek kezdenek kupacokba gyűlni a földön, de még nem elég szárazak, nem ropognak a talpam alatt. Olyankor imádok rajtuk sétálni. Az a reccsenő kis hang egy ASMR (Autonomous Sensory Meridian Response), de most még várat magára néhány hetet. Ahogy telik az idő, egyre idegesebb leszek, egyre jobban izgulok. Mantrázom magamban a címet, ahová mennem kell. Fejből tudom. Már előre átgondoltam, hogy jutok majd oda. Katatón állapotban érkezem meg a belvárosi épülethez. Nagy, feketére festett házrész Dominium kiírással és egy dupla, mattfekete ajtóval, amire semmi sincs kiírva. Súlyos karokkal nyitok be. Belül szürke falak, kietlen, tágas, üres előtérrel, ahonnan egy másik fekete ajtó vezet még beljebb. Már indulnék tovább, amikor kinyílik és egy, a telefonjába nevető lány jön ki rajta. Szőke, nagymellű, nagyszájú, mint egy pornósztár. Nem vesz rólam tudomást, csak vihogva elmegy mellettem. Beugrom mögötte a nyitott ajtón, mielőtt becsukódhatna. Bedugom a kezem a farmerkabátomba és körülnézek. Egy újabb előtér, ahonnan újabb ajtók nyílnak egy hosszú folyosón. Minden fal sötétszürke és minden ajtó fekete. Tényleg olyan, mint egy stúdió. 15:28-at mutat az óra a szemközti falon. Elégedett vagyok. Nem szokásom késni. Az óra alatt egy kényelmesnek tűnő pamlagon ül egy fickó, aki könyvet olvas. Mielőtt megkérdezhetném, hogy esetleg rám vár-e, felemeli a fejét és egyenesen rám néz. A torkomba ugrik a szívem, a gyomrom meg annak a helyére. Kitágulnak a szemeim és menten hátraarcot akarok venni. Jackson Hill kedvesen elmosolyodik, csak szikrányi meglepettséget tükröz az arca. Feláll és közelebb jön hozzám. Olyan magas, hogy a szar is belém fagy tőle. Mindemellett, rögtön a karjaiba vetném magam, annyira férfias is ez a méret. Azok a szép kék szemek lesik az enyémeket.
- Emma? Segíthetek? - kérdezi kedvesen.
- J...Ja...öm..Jackson. Vársz valakire? - habogom zavartan.
- Ami azt illeti, igen. Te vagy Emily, ugye? - hát persze! Jackson! Mr. J.! Az üzenetek az órán! Picsába!
- Ö... késő hazudni? - nevet.
- Nem kell hazudnod. Senkinek nem mondom el, hogy itt voltál. Igazából, azt sem tudja senki, hogy én itt dolgozom. Megkérhetlek, hogy ez maradjon is így?
- Persze. Elhiheted, hogy én sem mondtam senkinek, hogy eljövök ide! - mintha kicsit megbántanám a szavaimmal.
- Oké. Körbevezethetlek?
- Persze. - elindulunk egymás mellett az ajtók előtt haladva.
- Csinos vagy! - bókol, mire horkantok. Inkább nem válaszolok. Sok dolgot lehet rám mondani, de ezt aztán nem. Ma meg főleg. Egyre sokkosabb vagyok. Jézusom! A napokban csak két pasi járt a fejemben, erre kiderül, hogy a kettő egy és ugyanaz. Elképesztő! Már Jackson közelségétől is kihagy egy ütemet a szívem. És a hangja... - Örülök, hogy eljöttél! - bókol tovább.
- Biztos, nem beszélsz erről senkinek? - megáll az egyik ajtó előtt, kezét a kilincsre teszi.
- Biztos. Ha szeretnéd, aláírhatunk egy titoktartási nyilatkozatot. - bunkó lennék, ha szeretném? Hogy nem bízom benne?
- Más is elérhető? Mármint, van más, aki csinálhatná ezt velem? - enyhe döbbenet jelenik meg Jackson arcán, de visszafogja.
- Én nem vagyok jó? - ó, dehogynem! Dehogyisnem! Túl jó is! Csak épp nem bízom benne. Ha ennek híre menne, azt nagyon nehezen viselném. Épp eléggé szégyenkezem már magam miatt. Ráadásul, ilyen külső mellett soha nem tudnám elengedni a gátlásaimat, főként, hogy ismerjük is egymást. Ha ő megdugna, utána úgy nézne rám a suliban, mint egy szerencsétlenre. Azt pedig nem akarom.
- Ö... de. Biztosan az vagy. - nagyot nyelek. Tuti, hogy kurvára jó benne. Nem is kérdés. - Csak nem tudok elvonatkoztatni tőle, hogy... - kettőnkre mutatok.
- Ne aggódj, minden titkod biztonságban van nálam! Nem akarnám másra bízni őket. - ezt meg hogy érti? Jackson kinyitja az utolsó ajtót és előreenged. - Nos, itt vagyunk. - belépek a sötét szobába, ahol gyertyák adják a hangulatvilágítást. Egy hatalmas, keretes ágy áll a terem oldalsó falának közepén, csak a baldachin hiányzik róla. Pont olyan minden, mint a képeken. A kínzóeszközök, a bútorok, de az illatok jobban megtöltik a helyet. Bőr. Fa. Fém. Jackson édes parfümje. Becsukja mögöttünk az ajtót és megtöbbszöröződik a sötétség, de a szemem szinte rögtön hozzászokik a gyertyafényhez. - Ez lenne a helyszín. - mutat körbe. - Nyugodtan kérdezz, ha bármi érdekel! Itt nincsenek tabuk. És én figyelek rád. Minden szavadra. - kínomban felnevetek.
- Ettől nem lett könnyebb. - mondom zavartan.
- Kérsz valamit inni? Talán az segít ellazulni kicsit. - ajánlja.
- Na de, Jackson! Még csak délután van! - róvom meg cinikusan. - Viszont, rágyújtanék. Azt szabad?
- Ha ettől megnyugszol, persze! Megy a levegőtisztító. - érzem. Hűvősebb van itt, mint az utcán. Előveszem a farmerkabátom zsebéből a Marlborot és rágyújtok egy szálra. Alapvetően nem dohányzom, csak amikor ideges vagyok, és az gyakran vagyok. Ennél fogva mindig tartok magamnál egy doboz cigit. Talán, mégis dohányzom. Megkínálom a férfit, aki mosolyogva követi a példám. Ez jó pont tőle. Bagózik. És velem. Társaságot nyújt. Csak próbál feloldani. Tudom én! - Nincs kérdésed? - érdeklődve figyel.
- Most épp nem jut eszembe semmi.
- Engedd el magad! Onnantól kezdve, hogy átléped azt az küszöböt - mutat a nyílászáróra -, mindent kint kell hagynod. Ez az egy szabály van. Itt nincs helye a gátlásoknak, a szendeségnek. - ez máris felbosszant.
- Mintha tudnám irányítani! - leülünk az ágy végére. - Nem lennék itt, ha menne! - akadok ki.
- Emma! Segítek benne. És szeretném veled tudatni, hogy egyáltalán nem tűnsz szendének. Talán, kicsit gátlásos vagy, de ki nem?
- Pedig az vagyok. Félek ettől az egésztől. - ismerem be.
- Rendben. Lássuk, mik a perverzióid! - Jackson feláll és a falhoz sétál. Megérintget néhány tárgyat és kérdezget róluk. - Tetszene, ha ezt használnám rajtad? - megtapint valami számomra ismeretlen dolgot. - Vagy ezt? - nem is nézi, mi van a keze alatt, folyamatosan a szemembe bámul. Még jó, hogy ebben a sötétségben nem láthatja, mennyire elpirulok a tekintete alatt! - Ha valamelyik tetszik, amit megérintek, akkor adj ki valamilyen hangot! - nyögni fogok hamarosan. Az ő hangjától. És nem mellékesen a látványától. Megérint egy ostort, mire dünnyögök egyet. Jackson halványan elmosolyodik. - Ügyes kislány! - Most egy paskolót érint, mire megint dünnyögök. A cirógatónál is. És egyre több dolognál. Mire végighalad az eszközök széles kínálata előtt és visszaér hozzám, a dünnyögésem morgó nyögésbe fordul át. Tagadhatatlanul felizgulok. Összezárom a lábaimat. Jackson odaáll egy akasztó elé, amin kötelek és bilincsek függeszkednek. - Kötözés? - hatalmasat nyelek és sebesen bólogatok. Rámutat egy ketrecre. - Ketrec? - lassan bólintok. Rámutat a kalodára. Már beszélnie sem kell. Ismét bólintok. Gombóc gyűlik a torkomba. Most a sarokba mutat, ahol egy fapózna egyensúlyoz háromszög lábain, kötélegyüttessel összeszőve. Bólintok. Egyre csak nedvesedem. Át akarom élni ezeket. Mindet ki akarom próbálni! - Áram? - kérdezi, mire vállat rántok. Talán. Most egy nőgyógyászati székre vezeti a tekintetem. Megrázom a fejem. - Aszfixáció? - lassan bólintok. Szeretem a fojtogatást. Jackson egyenesen ide sétál, szinte hozzáér a lába a térdemhez. Liftezik a gyomrom és kiugrik a szívem a helyéről. Lenéz rám abból a magasságból és a szemei kifejezik minden vad gondolatát. Lassan felemeli a kezét és az állam alá nyúl, majd finoman megsimogatja a nyakam a nagy és férfias tenyerével. Szikrázik a bőröm az érintése nyomán. Mély hangon dörmög egyet. - Jó kislány vagy! - bámul rám, én pedig azt sem tudom, hogy ki, vagy mi vagyok. Minden erő elszáll belőlem, a szám is nyitva marad. A lábaim között erős lüktetést érzek. Jackson elengedi a nyakam, de még mindig úgy érzem, mintha fogná. Rabul ejt. Fültágítós bunkó! Bassza meg! Hogy csinálja ezt? - Azt hiszem, jól fogunk szórakozni! - mosolyogva visszaül mellém, én még mindig csak kábán meredek rá. Főleg a szájára. Az anyajegyekre felette és mellette. Rohadtul megízlelném ezt a pasit. - Kezdhetjük lassan. Fokozatosan. Az a fontos, hogy jól érezd magad és a szobán kívül hagyj minden mást. Mert ez az alapja annak, hogy felszabadulj. - a kezembe temetem az arcom. Tompán szól a hangom.
- Nem fog menni. Képtelen vagyok rá!
- Emma, bízz bennem! Olyasmit fogsz átélni, amire vágysz, nem igaz? Ez a te érdeked. Menni fog! Én látom benned a szikrát!
- Milyen szikrát?
- Azt, ami ehhez a szórakozáshoz kell. Ami nincs meg mindenkiben.
- Hát, bennem sincs!
- Nézz rám! - kéri Jackson. Lassan ráemelem a pillantásom. Már bánom, hogy eljöttem. - Menni fog! Imádni fogod! Már tudom, hogy miket szeretnél kipróbálni, és jól fogok bánni veled. Ha bármi ellenvetésed lesz közben, csak szólnod kell! Találj ki egy biztonsági szót és én azonnal leállok, ha kiejted a szádon.
- Most?
- Ráérsz legközelebbre is.
- És mi van, ha nem fogod hallani, mert mondjuk épp fojtogatsz, vagy szájpeckem van? - megint féloldalasan mosolyog.
- Figyelek minden rezdülésedre. Ez a dolgom, hidd el, tudom, mit csinálok!
- Biztosan nincs más, aki csinálhatná helyetted? - elkomolyodik az ábrázata.
- Én miért nem vagyok jó?
- Mert... őszintén? Túlságosan jó pasi vagy! Melletted nem fogom tudni elhagyni a gátlásaimat. - Jackson jólesően mosolyog. Látszik rajta, hogy hízeleg neki, amit mondok. Mintha pont erre lenne szüksége, holott isteni teremtmény.
- Kedves tőled! Te is jó nő vagy, és annál jobban fogok szórakozni veled. - kacsint. Figyelek, én csak simán jó nő vagyok, nem túlságosan jó nő. Tehát, csúnya.
- Pff! Oké... addig nem is tudtad, hogy létezem, amíg a barátnőm fel nem hívta rá a figyelmed. - Jackson próbálja titkolni a mosolyát.
- Honnan tudod?
- Hát... két éve járunk közös órára. És még soha... - hirtelen ráteszi a mutatóujját a számra, hogy hallgassak. Mi olyat mondhatnék, amit nem akar hallani?
- Orális kényeztetés mehet majd? - kérdezi, én pedig határozatlanul megrázom a fejem. - Miért nem? - elveszi a számról az ujját. Bizsereg a helye.
- Gátlások. Sosem engedek ilyesmit. Csúnya, rossz ízű, és bűnös dolog. - mondom.
- Itt nincsenek bűnös dolgok! Hagyd kint! Anál? - félszegen bólintok.
- Orál? - vigyorog szélesen.
- Talán. Ha eléred, hogy engedjem.
- Te fogsz könyörögni érte! - megint vágy sűrűsödik a lábaim között. Nagyon letámadnám ezt a fickót, pedig én aztán nem vagyok ilyen heves! Szeretnék az lenni. És már most érzem, hogy ez az ember mindent elérne nálam, amire valaha vágytam. Ez nagyon veszélyes. Egyenes háttal ül és csak mered rám. Én is a szemeibe bambulok. Olyan tekintete van, hogy egyszerűen nem akarok máshová nézni, teljesen beszippant. Brutális érzéseket kelt bennem, pedig nem is ismerem őt.
- Meglátjuk, nagyfiú! - Jackson kinyújta a tenyerét a leégett csikkemért. Beleejtem, mire elviszi egy rejtett ajtón keresztül. Csak lesek, hogy mi lehet ott.
- Itt van a fürdőszoba. Előtte-utána meg tudsz majd mosakodni, vagy fürdeni, ha szeretnél. - avat be.
- Remek! - ahogy becsukja az ajtót, visszatér a kellemes sötétség, majd visszaül mellém.
- Domináltak már? - majdnem félrenyelem a nyálam a kérdésétől.
- Nem nagyon. - vallom be.
- De szeretnéd, hogy uralkodjanak feletted. - nem kérdés volt. Bólintok.
- Vágyom rá, de szégyellem magam érte.
- Ne tedd! Kölcsönös alázat. És én kifejezetten jó vagyok benne. - Jackson felhúzza az egyik szemöldökét és a szája sarkát. Elalélok tőle. - Élvezni fogod, garantálom! És nem fogom elárulni senkinek, hogy mit teszünk egymással.
- Egymással?
- Nem csak egy bábu vagyok. Ha szeretnéd, engem is bevonhatsz a játékba.
- Hogy érted? Szopjalak le? - mert megtenném. Nagyon szívesen. Ha jó lennék benne. Sajnos, az sem az erősségem.
- Ha szeretnél. Semmi olyat nem kell tenned, amit nem akarsz!
- Mekkora farkad van? - Jackson elneveti magát.
- Talán, 18 centi. - tippel.
- Talán? Sosem mérted? - csodálkozom.
- Nem.
- Megtennéd, hogy leméred? - elmosolyodik.
- A kedvedért. Ha ez fontos neked.
- Az. Kicsi lány vagyok, rövid és szűk testtel. Nem kell a nagy farok! - Jackson megnyalja az ajkát.
- Ez igazán jól hangzik! Mikor érsz rá legközelebb?
- Nem tudom. Erre azért még fel kell készülnöm.
- Ne gondolkodj túl sokáig! Egyre jobban várom, hogy belevessük magunkat! - lenézek a gatyájára. Fekete, laza nadrág. Keresem a dudort az elején.
- Erekciód van? - kérdezek rá köntörfalazás nélkül.
- Igen. - meglep, hogy Jackson őszintén bevallja.
- Nem látni. - féloldalas, kaján vigyort villant.
- Megmutassam? - kérdezi pajkosan.
- Ne! - vágom rá. Megint mosolyog. Naphosszat el tudnám nézni ezt a fickót. A szemét, az arcjátékát, a szőke szemöldökét és haját, szexi nyakát, a fültágítóját és a piercing fel-felbukkanását a nyelvében, amikor beszél. Milyen lehet, ha azzal nyal? Érezni a fémet? Hűvös? És azok az ajkak! Minden ízében az esetem ez a fickó. Az én szememben gyönyörű. Az igazi kerülendő fajta. Süt róla a veszély és a szenvedély. Mocskosul kívánnivaló. Jackson ránéz az órájára.
- Lassan jön egy kuncsaftom. - kiragadom magam a bámulásából és biccentek.
- Oké.
- Ha bármi kérdésed lenne még, megadom a számomat!
- Oké. Az jó lesz. - feloldom a telefonom képernyőzárját és átnyújtom neki, hogy beírhassa a számát. Amikor ez megtörténik, visszaadja a készüléket.
- Csörgess meg, hogy én is tudjam a tiéd! - megteszem, amire kér. - Rendben. Akkor üzenj, vagy hívj, ha ráérsz! - felállunk. Beletörlöm az izzadt tenyerem a farmergatyámba, aztán kinyújtom Jackson felé, hogy elköszönjek. Kacag és óvatosan, gyengéden, de távolságtartóan megölel. Remegő kezekkel, zavartan lépek el tőle.
- Majd jelentkezem! - hátrálok, hogy kijussak a szobából.
- Várni fogom. Vigyázz magadra!
- Oké. Te is! - már itt sem vagyok. Felhúzom a nyúlcipőt.
