Jackson laza testtartása felveszi a szék formáját, amin velem szemben ül, közben pedig a fehérjedús, tojásos reggelijét majszolja. Kínos a csend. Ma reggel úgy döntöttem, hogy a legszűkebb farmeremet veszem fel, ami jól kiemeli a fenekemet. Azt a testrészemet, amelyikre tegnap óta a legbüszkébb vagyok. Az jár a fejemben, hogy erről majd Jacksonnak is eszébe jut a tegnapi áldozatom, de eddig még csak szót sem ejtett róla. Mintha kiment volna a fejéből. Lehet, hogy emlékeztetnem kéne rá?
- Fáj a popóm. - töröm meg a csendet. Jackson köhécselni kezd és majdnem félrenyeli a falatot. Aztán elmosolyodik.
- Így legalább nem tudod elfelejteni, amíg érzed!Ha elmúlt, jöhetsz a repetáért! Akár előbb is! - rám kacsint.
- Te viszont elfelejtettél valamit, barátocskám! - dorgálom.
- Valóban? És mi lenne az? - felvonja a bal szemöldökét.
- Hogy mekkora áldozatot hoztam érted! - Jackson hangosan felnevet.
- Áldozatot? Mekkorát? Mifélét?
- Szemtelen vagy! Nagyon is jól tudod, mire gondolok!
- Az előbb mondtad, hogy elfelejtettem.
- Igen, de... ez elszomorít. - lehajtom a fejem és kínosan érzem magam. - Tudod, hogy miről beszélek. - kedvessé válik Jackson tekintete, amikor visszanézek rá. Valójában, reggel óta kedves és kiegyensúlyozott. Ha bomba robbanna valahol a közelben, valószínűleg akkor is csak nyugodtan enne tovább. Ez azért van, mert tegnap kielégült? Közvetlenül mellettem terpeszkedett korábban az előadáson, egyetlen ülőhelyet sem hagyott ki kettőnk között. Aztán némaságba burkolózva autóztunk idáig és kötöttünk ki ebben a kis étkezdében. Leadtuk a rendelésünket, de azóta is alig szólalunk meg. Jackson nem akar velem lenni? Miért ilyen szótlan? Átnyúl az asztal felett és egy lassú mozdulattal megsimogatja az arcomat. Nyitva marad a szám a zsibbadástól, amit az érintésével okoz.
- Tudom. És nem felejtettem el. Nagyon ügyes voltál! Megnyugodtál?
- Némileg, de nem. Kevés! - a pasi mosolyogva eszik tovább.
- Meg foglak jutalmazni érte, de most éhes vagyok. - mondja célzatosan.
- Igen, azt látom. - bökök a fejemmel a tojására. - Miért vagy olyan nyugodt?
- Miért ne lennék az? Mindenképp idegesíteni akarsz? - elmosolyodik. Megforgatom a szemem.
- Nem. Kielégültél tegnap? Azért vagy ilyen? - kajánul elvigyorodik a kérdésemen.
- Igen. - az asztalra könyökölök és előrébb hajolok.
- Miért csinálod ezt?
- Mit miért csinálok? - Jackson visszakérdez és megáll a mozdulatban.
- A ,,munkádat". - mutatom idézőjelben. Megrántja a vállát.
- Mert kell a pénz. - feleli nemes egyszerűséggel. Valami szaftosabbra számítottam.
- Azt hittem, azért, mert valami perverz vagy.
- Az vagyok. Kellemeset a hasznossal! - Jackson pajkos mosolyt villant.
- Kérdezhetek valamit? - látványosan sóhajt.
- Folyamatosan azt csinálod. - feleli beletörődve.
- Oké. Soha nem szoktál elélvezni... munka közben? - suttogom.
- De. - suttogja vissza, hogy gúnyoljon.
- Mindenre külön rá kell kérdeznem?
- Úgy veszem észre, hogy örömödet leled benne, ha faggathatsz. - replikázik.
- Próbálok feléleszteni egy halott társalgást, de te kicsit sem könnyíted meg!
- Halott? Csak hagylak érvényesülni.
- Pimasz vagy! - vigyorog rám Jackson.
- Igen. Te is. Te kis pimasz! - rákoppint az orrom hegyére. Elütöm a kezét.
- Ne tesztelgess! - szólok rá.
- Eszemben sincs! - hátradőlök és karba fonom a kezem.
- Oké! Akkor elárulnád, hogy mit is keresek én itt? - térek a tárgyra. Jacksont láthatóan meglepi a kérdésem.
- Nem egyértelmű? Enni hoztalak ide, de még hozzá sem nyúltál a palacsintádhoz! - a tányéromra mutat.
- Direkt akarsz felhízlalni. Nem is szeretem a palacsintát! - Jackson cicceg.
- Nem tudtál választani. Állandóan hangulatingadozásaid vannak. Gondoltam, talán menstruálni fogsz és jót tesz majd az édesség. - grimaszba torzul az arcom.
- Cöh! Először is, ez felháborító! A nők utálják ezt a dumát, jegyezd meg szépen! - Jackson olyan képet vág, mint egy kis csibész, aki valami rosszban sántikál. - Másodszor, tényleg menstruálni fogok, így még vérlázítóbb, amit mondtál! - megint felnevet. - És három, fogyókúrázom!
- Értem. Nos, mi sem bizonyítja jobban, hogy alaposan ismerem a nőket! Tőlem aztán felháborodhatsz! Aranyos vagy ilyenkor. És kettő, te mióta fogyókúrázol? - kitágulnak a szemeim és még nagyobbra tátom a számat. Jackson nevetve teszi a kezét a tömött szája elé, hogy bent tartsa a falatot.
- Te most lekövéreztél?! - tényleg fel vagyok háborodva. Jackson gyorsan nyel egy nagyot, aztán megint hangosan nevet. - Ne kacarássz itt nekem! Ez komoly sértés! És közlöm veled, hogy nem tesz jót a gátlásaimnak! - ma este megint sírás lesz, szinte érzem.
- Én jót teszek nekik. - Jackson olyan magabiztosan és erotikusan jelenti ki, hogy nem tudok válaszolni, ehelyett minden gondolatom a lába közére irányul. - Egyél! Nem vagy kövér. Nem kell fogyókúráznod. - próbál megnyugtatni.
- Te láttad tegnap, akivel előttem voltál? Ránéztél egyszer is?! Jó ég! Egy igazi barbie baba! Hogy nem vetted észre? Vess már össze vele!
- Kezdődik... - Jackson megint sóhajt és ő is hátradől karba font kezekkel. Az ezüst fültágítóján megcsillan egy pillanatra az ablakon át beszüremlő délelőtti napfény, majd továbbsuhan az arcán, hogy az orrpiercingjén is csilloghasson. Jackson Hill őrülten kívánatos egy pasi. Annyira az esetem, hogy nem is lehet igazi! Mindig bizsergek és liftezik a gyomrom mellette. Nem akaródzik elfogadnom a sodró lendületű érzést, pedig elsöpör. Visz magával, mint a pitypangot a szél. Darabjaimra szed és szétszór a világban, akár a hamvakat. És ezek a kék szemek! Úgy kiszárad tőlük a szám, hogy innom kell a narancsléből. Jackson enyhén csücsörít az ajkaival és erről megint a szex jut eszembe. Kíván engem? Olyankor csinál így, amikor be van gerjedve.
- Mi kezdődik? - teszem le a poharat és krákogok, mert alig van hangom.
- A hiszti.
- Én nem hisztizek! - Jackson egyenesen felém bök a mutatóujjával.
- Nem-e? Ne hasonlítgasd magad másokhoz, Emma! Minden nő egyedi. Minden nő szép. A külső csak egy dolog. Mit érek egy dekoratív nővel, ha nem lehet vele beszélgetni semmiről? Inkább választanék molett nőt, ha vele jól érzem magam. - ez egyszerre kedves és bántó is. Jackson lényegében azt mondta az imént, hogy nem dekoratív, hanem molett vagyok. De legalább a társaságom ér valamit.
- Hadd értelmezzem! Nem vagyok kövér, csak molett, de legalább lehet velem beszélgetni! - Jackson megforgatja a szemét és levág egy darabot a tükörtojásból.
- Nem vagy molett sem. Jó alakod van. - tagadhatatlan, hogy ez jólesik, de tudom, hogy csak vigasztalni próbál.
- Menteni próbálod a menthetetlent?
- Nem. Akár elhiszed nekem, akár nem, így gondolom. Különben, miért állna fel rád a farkam? - kicsit váratlanul ér ez a kérdés.
- Mert fiatal vagy? Még minden nőre feláll. - Jackson megrágja a falatot és megrázza a fejét.
- Nem. Most is áll. - lemutat az ágyékára és megint rág. Ledöbbenek.
- Most? Mitől? Nem is csinálok semmit! - gyorsan körülnézek, van-e szép nő a közelünkben. Egyetlen nő sincs. Mindenhol férfiakat, főleg éltesebb korúakat látok. Hol a francban vannak a nők?
- Nem kell csinálnod semmit. Ilyen hatással vagy rám. - Jackson félelmetesen lazán kezeli ezt a témát. Szerintem, nem kéne ilyen őszintének lennie, némiképp túlzásnak érzem.
- De mivel?
- Magaddal. - ez a faszi felbosszant és türelmetlenné tesz.
- Baszki, Jackson! Ne egyszavas válaszokat! Főleg a legizgalmasabb résznél! - elmosolyodik és mélyen a szemembe néz.
- Rendben. - mindketten az asztalra könyökölünk, hogy ne kelljen hangosan beszélnie és minden szavát tisztán hallhassam. Kiugrik a szívem a várakozástól. Jackson végig a szemembe néz, amíg beszél: - Ne hidd, hogy nem látom az elképesztő popsid a feszes gatyádban, és nem juttatja eszembe az... áldozatodat! Már attól megkívánlak, ha erre gondolok. Kielégítettél. Többféleképpen is. Ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról! És szeretem, hogy itt-ott van mit markolni rajtad. - ezt miért kellett hozzátennie? Direkt gázol állandóan a lelkembe?
- Most ezt minek kellett hozzátenned?
- Csst! Nekem bejön! Jobban, mint egy barbie baba. És nem vagy sem kövér, sem pedig molett. Jó alakod van! Gerjedek rád! Elég lesz? Vagy fényezzelek még? - nem tudok megszólalni. Tízcentire vagyok Jackson arcától, a kék szemeitől, a formás szájától. Nézem az ajkát és csak az az egy gondolat jár a fejemben, hogy meg kell csókolnia. Azonnal. Muszáj éreznem a nyelvét. Az ízét. Még a tojás sem érdekel, amit eddig evett. Semmi nem érdekel, csak hogy közelebb kerülhessek hozzá. Nem mozdulunk, nézzük hol egymás szemeit, hol egymás ajkait. Azt veszem észre, hogy kapkodom a levegőt és olyan forró mindenem, hogy Jackson felmelegíthetné rajtam a mostanra már biztosan langyos tojását. Jézusom, hihetetlen érzés! Minden idegszálam éhezik rá. Éhezik! Atya ég! Megnyalom a bagólesőmet, mire Jacksoné elnyílik és kidugja a fogai között a nyelvpiercingjét, hogy tovább ingereljen.
- Jézusom! - über nedves vagyok. Jackson megrántja egyszer a szemöldökét.
- Nedves lettél? - kérdezi provokatívan.
- Kívánlak! - vallom be köntörfalazás nélkül. Egyre jobban kapkodom a levegőt és mindjárt felrobbanok a forróságtól. Jackson lassan pislog egyet és mélyet sóhajt, aztán hátradől és tovább bámul rám.
- Az jó! - inzultál.
- Jackson, gyere ide vissza! - türelmetlenül hívom a mutatóujjammal. - Kérlek! Gyere vissza! - nyalogatom a számat, mint egy összezavarodott gyík. Jackson lassan, kelletlenül visszakönyököl az asztalra.
- Igen? - kérdezi kacér mosollyal.
- Csókolj meg! Kérlek! Muszáj... - betapasztja a szám az övével, tenyerét az arcomra teszi és belemorog a csókba. Én ráteszem a kezem az arcomon lévő kézfejére és nyöszörgök. Ez az ember állatira jól csókol! Kikészülök tőle! Lüktetek mindenhol és szivárog belőlem a nedvesség. Az alhasam apró görcsökkel küzd, jelezve, hogy órákon belül vérezni fogok. Átkozom magam ezért. Nem jöhet meg a vérzésem, amíg le nem feküdtem újra Jacksonnal. Nem engedem. Amikor kifáradunk a csókolózásban, égő arccal dőlök hátra teljesen kábán. A velem szemben ülő férfi alélt szemekkel vizslat, majd iszik egy kortyot a vizéből. A mellkasát figyelem, ahogy gyorsan emelkedik és süllyed. Ő is kíván engem.
- Most aztán tényleg gerjedek rád! Te szuka! - mondja viccesen. Elmosolyodom. Tetszenek ezek a fajta becézgetések. Sértő és birtokló és alázó és... minden, ami kellemes.
- Mehetünk? - kérdezem tőle türelmetlenül.
- Majd akkor, ha lekonyultam. Egyél! - utasít Jackson.
- Nem kell! - ellenkezem.
- Egyél!
- Nem. Nincs étvágyam. Másra vagyok éhes! Fehérjére. - mondom célzatosan.
- Kérsz a tojásomból? - kínál a villájával, direkt bosszantva.
- Igen, kérek. A tiedből. - az ágyéka felé mutatok az asztal felett.
- Nem-nem! Most mást fogunk játszani. Menj be a férfimosdóba és önkielégíts! - parancsol rám Jackson.
- Tessék?
- Mi nem világos? - kérdezi szigorú ábrázattal.
- Miért tennék ilyet?
- Mert én erre kértelek, te kis picsa! Csináld! - jóságos mennydörgés! Mindjárt elélvezek. Picsa vagyok. Igen. Igen! Felugrom az asztaltól. Olyan átázott a bugyim, hogy attól rettegek, a farmeremen is látható a folt. Jackson elvigyorodik.
- Oké. Akkor én most... hamarosan jövök! - habogom. Valamiféle bénult állapotban vagyok, hogy erre igent mondok, de Jackson csókja nagyon beindított. Már fordulok is meg és egyenesen a mosdóba megyek. Egy középkorú férfi éppen a kezét mossa, amikor belépek a négyfülkés mellékhelyiségbe. Nincs erőm mentegetőzni, egy mukkot sem tudok kinyögni. Az ürge csak kétkedve mered rám a tükörből, aztán lerázza a vizet a kézfejéről. Megvárom, amíg távozik, azután magamra zárom az egyik fülke ajtaját. Lehúzom a sliccemet és benyúlok a csurom nedves bugyimba. Azta! Életemben nem voltam még ilyen nedves! Becsúsztatom az egyik ujjamat a hüvelyembe, cuppogó hangot keltek vele. Megismétlem néhányszor remegő lábakon egyensúlyozva. Egy nyilvános férfimosdóban maszturbálok egy betegesen perverz férfi kérésére. Ez a gondolat valahogy hihetetlenül izgató. Két rövid kopogást hallok az ajtón. Nem filózom azon, ki lehet az, szinte biztos vagyok az illető kilétében. Kinyitom Jacksonnak, aki benyomul mellém a fülkébe. Azonnal elkapom a csuklóját és bevezetem a bugyimba. Nagyot sóhajt és mozgatni kezdi az ujjait, finoman dörzsölgetve a csiklómat. Amikor belém tolja az egyik ujját, akkor megszorítom az alkarját, a fogammal meg belecsípek a vállába. Jackson felszisszen, aztán mormogva és csücsörítve gyorsít a tempón. Akármit csinálok, nem tudom elfojtani a hangos nyögéseimet. Nem érdekel, hol vagyok, nem akarok tisztában lenni önmagammal.
- Élvezz el, Emma! Élvezz el nekem! - búgja Jackson a nyakamba, amit csókokkal kényeztet.
- Picsa. Picsa vagyok! - ezt akarom most hallani a szájából.
- Élvezz el, te picsa! - reszketve markolom Jackson karját és a mellkasába nyomom az arcomat. Össze-vissza nyalom és harapom a pulóverét. Még egy vastag, hosszú ujja csúszik belém. Megroggyan a térdem. Jackson a szabad kezével átfogja a nyakam, nem szorítja erősen, csak annyira, hogy érezzem, ahogy uralkodik felettem. Már a harmadik hullámnál vagyok, már háromszor el kellett volna érnem az orgazmust, de annyira jó érzés, hogy elnyújtom a még nagyobb örömérzetért. - Nézz a szemembe! - kéri, ezért felemelem a fejem és magasra nézek, hogy lássam Jackson gyönyörű arcát. A tekintete felperzsel. Lehetetlen ellenállni neki. Megrészegülten vetem rá magam az ajkaira és csókolózás közben élvezek el. Vagy egy percig remeg a testem a hatalmas orgazmustól. Jackson átfogja a derekamat, hogy megtartson. Belekapaszkodom a ruhájába és megölelem. Szorítom, egyre erősebben. A pulzusom az egekben és az övé is. Lábujjhegyen ágaskodom, de még mindig remegek. Beleszagolunk egymás nyakába és lecsukom a szemem ettől a mámorító illattól. Ez a pillanat életem egyik legszebb pillanata. Főleg, amikor Jackson még erősebben kezd magához szorítani. Felvezetem a kezem a hátára és belemélyesztem az ujjaimat. Érzem az erekcióját a hasamnál. A jó kemény péniszét és a gyors ütemű szívverését. Az illatát, az ízét. Úgy beburkol mindenével, hogy elszállok. Édeskés világa a mennyekbe repít. Annyira boldognak érzem magam, hogy a könnyem is kicsordul. Gyorsan letörlöm, azután lassan elengedem Jackson testét. Túl érzelgős vagyok, le sem tagadhatnám, hogy meg fog jönni a vérzésem.
- Köszönöm! - rebegek hálát neki és ismét kínosan érzem magam a közelében.
- Jutalom az áldozatodért. - mosolyog kábán Jackson. Kilépünk a fülkéből, közben a kezem után nyúl. Automatikusan megfogom és aléltan hagyom, hogy kivezessen maga után a mellékhelyiségből. El sem hiszem, hogy mit tettünk az imént. Meg kéne gyónnom, de nem tudom, hogy kinek. Jackson keze nagy és férfias, mégis elképesztően gyengéden tud fogni vele. Mintha porcelánként vigyázna rám. Nagyon meghitt érzés és büszkeséggel tölt el. Elsétálunk korábbi asztalunk mellett, amin látom a fogyasztásunk ellenértékét. A mesterem biztosan kifizette, amíg odabent voltam és fajtalankodtam magammal. A parkolóban besegít az autójába, majd beszól, mielőtt rám csukja az ajtót.
- Kilóg a slicced! - figyelmeztet mosolyogva, és azonnal lepillantok magamra. Jó ég! Nem simán kilóg a sliccem, hanem szét van hajtva a farmerem, közszemlére téve a lila csipkebugyimat!
- Szent ég! Miért nem szóltál?! - hűlök el.
- Most szóltam. - ül be mellém Jackson.
- Mindenki látta! - ki vagyok akadva.
- Na és?
- Most azt hiszik, hogy ribanc vagyok!
- Hadd higgyék! Kit izgat?
- Engem! Istenem! Mit gondolhatnak rólam? - fogom a fejem.
- Hogy megujjaztalak a WC-ben. - kitágulnak a szemeim.
- Hogy mondhatsz ilyet? Ez akkora égés!
- Nekem tetszik, hogy ezt gondolják. Nem ők ujjaztak meg, hanem én. - ez meg milyen válasz?
- Büszke vagy magadra, mi?
- Rád vagyok büszke. - feleli Jackson és kihajt a forgalomba.
