Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

2.rész

Luke

-Nesze.-vágta hozzám a figurát kelletlenül Sel, mire nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Nem is kellett neki több bosszús arccal elfordult tőlem és a bőröndjében kezdett tovább kutakodni, így remekül volt alkalmam megnézni a lányt. 3 hónapot töltött távol, mégis mintha nem is azt a Selt láttam volna magam előtt, mint aki akkor elment. Teljesen megváltozott. Aranyos kis barna fürtjei teljesen kivilágosodtak, és a frizurája se a sima egyszerű fazon volt, mint amit minden egyes lány hordott. Vagány, extrémebb kinézete lett, ami tagadhatatlanul nagyon jól állt neki. Nem is beszélve barna bőréről és a teljesen más stílusáról. Olyan volt tényleg, mintha nem is Sel lenne. Vagyis ő volt, de mégse.

-Lukenak meg mikrofonja van.-bökött rá a mini figurámra Ash, kizökkentve a lány bámulásából. Ekkor kezdtem el tüzetesemben megvizsgálni mit is kaptam ajándékba. Röhejesen néztem ki egy kis játék formájában, de valóban szép gesztus volt a szuvenír Selenatól.

-Kösz, Lena!-karolta át Cal a húgát, megpuszilva a feje tetejét. Erre a lány arca egyből felvidult, úgy, ahogy én sosem szoktam látni, csak ha másokkal beszélgetett. Valahogy mi ketten sosem értettük meg egymást. Ettől függetlenül nem tudtam elmenni amellett, hogy mennyire jól állt neki az a mosoly, ami bekeretezi az egész arcát. Erre a gondolatra muszáj volt elkapnom a fejemet, és lehorgasztanom. Mégis miket beszélek? Szép lány meg minden, de ő mégiscsak Sel. Calum idegesítő kis húga, akivel sose tudtunk veszekedés nélkül egymás mellett megmaradni. Igaz, hogy ezeket mindig én szítottam, de egyszerűen imádtam bosszantani a lányt. Nagyon szórakoztató látványt nyújtott ha bosszúsan felhúzta pisze kis orrát.

-Na mesélj már Sel! Milyen volt a nagy Amerikában!-kérte Ash, miután bementünk a házba és mindannyian letelepedtünk a kanapéra. Én a szokásos helyemen foglaltam helyet az egyik fotelban, míg Ash a másikon, Sel pedig beült a hosszú kanapé közepére. Mellette foglalt helyet a testvére és természetesen Michael, aki mindig a lány közelében lebzselt. Egyáltalán nem érdekelt a dolog, de Mike jött ki a legjobban Selenaval, persze Calumon kívül. Sok közös volt bennük, ami nagyon jó barátokká tette őket. Na nem mintha Ashtonnal nem jött volna jól ki. Ez a lány már a kezdetektől fogva hamar megtalálta a közös hangot mindkét fiúval. Egyedül velem nem alakultak jól a dolgok. De ez engem tökre hidegen hagyott. Én azért jártam ebbe a házba, hogy a legjobb barátaimmal legyek és zenéljek. Ez volt a bandánk fő törzshelye, már 15 éves korunktól, amikor is Mike, Calum és én megalapítottuk a 5 Seconds Of Summer nevezetű bandánkat. Ashton aki a legidősebb volt közöttünk, csak később csatlakozott, de vele lett teljes a banda. Azóta ezek a srácok képezték a családomat, csak rájuk számíthattam. Tehát Selena csak egy plusz fő volt az életemben, aki bár mindenhol ott volt, mégis igyekeztem elkerülni. Nem volt szükségem, hogy jóba legyek vele. Akár Calum testvére, akár nem.

Most is csak azért ültem itt és hallgattam a beszámolóját, mert nem volt jobb dolgom. Haza semmiképp sem akartam menni, a próbánkat pedig persze félbeszakította. Dühös is voltam érte, mert nem elég, hogy nem tudtuk befejezni a próbára szánt időt, a fiúk nem tudtak koncentrálni. Mindegyik azon izgult, mikor ér haza a drága Selena, így folyton elrontotta valamelyik az ütemet vagy hamisan játszott. Legszívesebben ráordítottam volna mindhármukra, hogy a zenére fokuszáljanak, de mit sem ért volna. Most is csillogó szemekkel hallgatták a lány sztorizgatását. Én csak fél füllel figyeltem oda, nem igazán érdekelt, inkább a telefonomat nyomkodtam. De néha őrjítően bosszantó volt mennyire fontos a barátaimnak Sel. Én nem értettem mit vannak úgy oda érte. Két évvel fiatalabb volt tőlem és Calumtol, a másik kettőtől pedig még többel. Mégis az egyik legjobb haverjuknak fogatták a csajt. Én értettem, hogy bírják, de azért még is csak Calum húga volt. Már kezdtem néha azt hinni, Ash és Mike belezugott ebbe az apró lányba. Erre a gondolatra muszáj volt elfintorodnom. Ő a legjobb barátunk kis húga! Ennél bizarrabb dolgot nem tudtam volna elképzelni.