Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

16.rész

Luke

-Michael mi az istent akarsz?-tajtékzott Calum a vezető ülésről.

-Csak állj már meg!-visította idegesen Sidney egyik legdrágább fánkos üzletére mutogatva. Mikor Calum végre lefékezett és megállt neki a bolt előtt, Michael már ki is pattant és berohant a kis üzletbe.

-Ennek elment az esze.-fujtatott Cal a fejét csóválva.

-Csak most jöttél rá?-tettem keresztbe a karomat magam előtt az anyós ülésről bámulva kifelé.

-Valamit tervez.-nézett az említett után szúrósan Calum.

-Az biztos! Egész nap a szokásosnál is furcsábban viselkedett.-szólalt meg hátulról Ash is-Tuti csaj van a dologban.-állapította meg, ami engem is elgondolkoztatott. Ashnek lehet igaza van.

-Okés mehetünk.-pattant be ismét a hátsó ülésre Mike, kezében egy nagy doboz ínycsiklandó illatú, drága fánkkal. Már épp nyúltam volna, hogy elvegyek egyet, mire a fiú bosszúsan meredve rám, elrántottra elölem a dobozt.-El a kezekkel, Hemmings!

-Ne csináld már.-nevettem fel-Hát ennyire tartasz engem?-szívattam direkt, tudva, hogy ebben a nagy költekezésben valami nő ügy van.

-Ja, csak megérdemlek egyet, ha már megálltam és vártam rád.-kontrázta rá Calum sértetten.

-Nem! Hagyjatok békén. Ebből most senki sem kap.-rejtette el a dobozt maga mellé, mire mind felröhögtünk.

-Kinek vetted azokat? -kíváncsiskodott Ash, mire az említett csak a fejét rázta.

-Nem mondok semmit.-makacsolta meg magát és egészen a Hicks házig érve egy szót sem szólt.

Egyszere özönlöttünk be az ismerős házba, mire meglepve tapasztaltam, hogy Selena ott ült a konyhapulton és egy kávét iszogatva, telefonozott.

Idiótának éreztem magam, hogy miért gyökerezett le mostanában folyton a lábam, akárhányszor megláttam a lányt. Mégis mit vártam? Hogy a saját otthonában nem fogok belé futni? Hülye.

Mégis amióta együtt töltöttük azt a hétvégét és nálam aludt, nehezen tudtam egy légtérben lenni vele. Talán életemben először nem tudtam, hogyan is viszonyuljak hozzá. Furcsa kapcsolat bontakozott ki azon a hétvégén közöttünk. Sel egyszerűen félre dobta a megszokott ellentétet közöttünk, kiállt értem és segített rajtam. A fenébe is a támaszom volt. Nem beszélve arról a zavarba ejtő tényről, hogy ott volt, mikor egy újabb rémálom uralkodott el rajtam. De ő ahelyett, hogy megijedt volna, a karjaiba zárt és hagyta, hogy elaludjak az ölében. Azóta is feltudtam magamban idézni Sel kellemesen édes illatát...

De a történtek óta egy szót sem beszéltünk egymással. Amennyire csak lehetett kerültem a vele való találkozást. Ennek...ennek nem kellett volna így megtörténnie.

-Sziasztok!-köszönt oda hanyagul, továbbra is minden figyelmét a telefonjának szentelve, ezzel alkalmat biztosítva arra, hogy akaratlanul megbámuljam.

Otthoni, egyszerű melegítő nadrágban és egy hatalmas, majdnem a térdéig érő pólóban volt, amin valami béna lányos idézet díszelgett. A haja csak úgy hanyagul a fejére volt kontyolva, ezzel teljes egészében rálátást nyújtva a tarkójára, amin, ahogy kiskorunk óta is, ott díszelgett az a vicces formájú anyajegy, amit a lány régen úgy szégyelltt. Mindig cukkoltam miatta, amire Sel csak mérgesen elpirult. Visszagondolva imádtam, hogy ennyire feltudta húzni magát egy ilyen apróságon. Most úgy visszamentem volna az időbe.