Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

9.rész

Selena

Másnap reggel álmosan botorkáltam ki a szobámból az alvás hiány miatt. Első dolgaim között volt, hogy lefőzzek magamnak egy kávét, és leüljek a nappaliban elkortyolgatva, de persze Luke Hemmingsnek már ott kellett trónolnia a kanapénkon. Konkrétan a fiú már kiírhatta volna a homlokára, hogy a Hicks házban lakók. Már meg sem lepődtem azon, hogy minden reggel a menőn kócos, szőke fejébe botlottam. Fél se tűnt neki, hogy én is a közelében tartózkodom. Minden figyelmét lekötött, hogy valakivel chateljen.

-Én is akarlak édes! De ne izgulj, este találkozunk. Már alig várom. Csak rád tudok gondolni.-mélyítettem el a hangomat Luket próbálva kigúnyolni, hogy miket írhat annak a bögyös bigének, akivel épp beszélhetett.

-Én sose írnék ilyet.-pillantott fel rám gyönyörű, átható, kék szemeivel.

-Minden pasi ezt írja.-tettem karba a kezemet unottan.

-Te aztán már csak tudod.-mosolyodott el gúnyosan-Olyan sok pasival volt dolgod. Kár, hogy egy kezemen megtudom számolni őket.-vágta a fejemhez, ami kissé fájóan érintett. Ugyanis túlságosan igaza volt. Utáltam hogy az összes barátnőm vagy túl volt már több kapcsolaton vagy már meg is találta az ő igaziját, akivel már évek óta együtt volt. Én nekem pedig még egy nyamvadt kapcsolatom se volt! Próbálkoztam már többször. Elcsattant pár csók. De valahogy sose jött össze belőle semmi.

-Én legalább nem futok mindig más után.-vágtam vissza neki, ami szokás szerint, mint a labda a falon, lepattant róla. Helyette őrjítően pimasz félmosolyra húzta a száját.

-Csak nem féltékeny vagy, Sel?

-Mégis mire?!-csattantam fel.

-Arra a lányra akivel épp beszélgettem.-mutatott a telefonjára, mire elkerekedett a szemem.

-Még ha te lennél az utolsó ember a Földön, akkor sem kellenél nekem Hemmings.-köptem az arcába indulatosan, majd mivel ismét felidegesített csörtetve elhagytam a helységet. Csak miután elviharoztam jöttem rá, hogy ezzel az egésszel ismét elérte, hogy ő nyerjen.

Utáltam Luke Hemmingset!

***

Hétfő reggel izgatottan pattantak ki a szemeim. Bár alapjárat senki sem szeretett iskolába járni, szeptember első hete mindig más volt. A hosszú vakációzás után mindig jó volt kicsit visszatérni a megszokott hétköznapokba és találkozni a barátaimmal, akikkel az amerikai utam miatt nem is tudtam összefutni.

Szokásosan Calum fuvarozott el egészen a gimiig, ahol már a barátnőim vártak.

Az egész napom csacsogással ment el. Egymás szavába vágva pletykáltunk mindenről és mindenkiről. Mire végeztem a suliban teli energiával indultam haza. Jó érzés volt egy kicsit csajoskodni már a barátaimmal. Otthon túl sok volt a fiú.

De persze a Hicks ház soha nem nyugodhatott. Már a kocsi feljárón kihallatszott a srácok próbája.

Odabent a lábaim egyből a konyhába vezettek, hogy készítsek magamnak valami ennivalót. Nem telt el 10 perc, mióta ott sündörögtem a konyhában, mikor kinyílt a garázsba levezető ajtó és nagy röhögések közepette előkerült a négy fiú.

Már előre féltem tőlük. Hisz amint megérezték a finom illatokat, amiket én csináltam már itt is teremtek.

-Sel!-szólított meg nyájasan Michael, miközben hátulról a vállamra fektette a kezét és úgy nézett át fölöttem, hogy mégis mit csinálok.