Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

18.rész

Selena

Hirtelen a zsebemben lévő telefonom megrezzent, így kíváncsian halásztam ki a zsebemből, hogy megnézzem ki üzenhetett. Amikor megláttam fintorogva olvastam le Adam nevét a képernyőről.

Remek. Ez a srác kísért engem.

-Mi az?-szúrta ki Luke is a fancsali képem, miközben félig engem, félig az utat bámulta vezetés közben.

-Rám szabadítottál egy szörnyeteget.-meredtem rá szúrósan-Adam írt.-dünnyögtem.

-Máris?-nevetett fel.

-Ez a te hibád!-böktem mérgesen belé oldalról, mire a fiú arcán a vigyor csak még szélesebb lett.

-Mit írt?

-Na ehhez már semmi közöd.-makacsoltam meg magam, a telefonomat nyomkodva, épp Sarahnak üzenve vissza.

-Ne csináld már! Megmentettelek, emlékszel?-vágta hozzám, mire csak a szememet forgattam.

-Jah, és rögtön utána rám uszítottál egy hősszerelmes vitézt. Iszonyat rendes vagy, Luke. Köszönöm a segítségedet.-gúnyolódtam.

-Csak olvasd fel!-nógatott, mire egy percig még húztam az idegeit, de végül beadtam a derekamat.

-Kedves Selena! Sajnálom, hogy a mai találkozónknak ilyen hamar vége szakadt. Nagyon jól esett az, amiket mondtál rólam. Remélem hamarosan tudunk találkozni.-olvastam fel az üzenetet úgy, hogy a lehető legjobban kifigurázzam az üzenetet. Majd Lukera sandítottam, aki az utat figyelve, egyenesen előre bámulva nagyban rágcsálta a szája szélén lévő piercinget, már már vörösödő fejjel. Nem kellett sok neki, mire hangosan elkezdett nevetni. Az egész autót az ő kellemesen csengő vidám nevetése töltötte be. Nem tudtam nem mosolyogni rajta.

-Ki ír chatben olyat, hogy kedves Selena!-röhögött.

-Az úriemberek?-kérdeztem vissza full komolyan, de mikor Luke rám nézett egy amolyan "most ugye viccelsz" fejjel, akkor egyszerre bukott ki belőlünk a röhögés.

-Szerintem gyere össze vele. Calum biztosan beleegyezne.-gúnyolódott rajtam, mire csak a szememet forgattam.

-Kösz nem.-feleltem, miközben egy gyors üzit dobtam Michaelnak, hogy ha végzett a randijával hívjon fel.-Hogy tervezed ezt az egész "lessük meg Calumot" ügyet?-érdeklődtem, miközben Luke egy szabad helyre leparkolta a kocsit az út szélén, majd leállítva a motort minden figyelmét rám szegezte.

-Elvegyülünk és megkeressük.

-Kifog minket szúrni! Ő még egy tűt is észre venné a szénakazalban.

-Akkor álcázunk magunkat.-fordult hátra a hátsó ülés felé, majd hosszú kutakodás után előhúzott egy fekete baseball sapkát, amit felém tartott.-Vedd fel!-nyomta a kezembe, miközben ő meg a fejére húzta a kapucniját.

-Ez a nagy ötleted?-húztam fel a fél szemöldököm, mire Luke csak összehúzta a szemét.

-Napszemüveget is veszünk!-találta ki.

-Hűha! Szerintem igy csak még feltűnőbbek leszünk. Ki megy be egy buliba napszemüvegben?!

-Meglepően sokan. De honnan is tudhatnád. Sose jársz ilyen helyekre.-nézett rám lesajnálóan, mire egyből felment bennem a pumpa.

-Dehogynem! Csak én nem napszemüveges narkósok között nyomulok.-vágtam vissza mérgesen, mire Luke csak megvillantotta felém azt az idegesítő félmosolyát. Azt a tényezőt kizárva, hogy már az, hogy ez a mosoly, milyen pofátlanul jól állt neki, milyen felháborító volt, nem lehetett elmenni amellett sem, hogy direkt nem szólt vissza semmit. Csak mosolygott rám, amivel jól tudta, hogy még inkább feltűzel.-Kérdezd meg Michaelt, ha nem hiszel nekem!-fújtattam.